Az élet nem volt kegyes hozzá, hisz huszonéves korára mindkét szülőjét elvesztette. Nem kellett ehhez más, csak egy apró szikra, egy istálló tele szénával… és meg is történt a katasztrófa. Édesanyja művész volt, s életének minden percét festéssel, szobrászkodással és írással töltötte. Lányával gyakran közösen művelték ezeket a csodálatos hobbikat, hiszen Mirayla is megörökölte a tehetséget az alkotáshoz. Az édesapja befektető volt, aki a már több generációs családi vagyon felett rendelkezett. Rideg volt és kegyetlen, ha pénzről volt szó, de családapaként és barátként sohasem ártott volna senkinek sem. A lány a baleset után egyedül szülei felfoghatatlan mértékű vagyona és elképesztő családi birtoka miatt nem került az utcára. Bezárkózott a szobájába, s magányosan éldegélt a kúriában. Csak a szolgákkal találkozott, hisz elkerülésük teljes mértékben lehetetlennek bizonyult volna a számára. A kezdetben végtelennel tűnő gyász azonban elmúlni látszott, s Mirayla egyre több kedvet érzett arra, hogy megmutassa magát a világnak. Újra szeretett volna mosolyogni és alkotni, ahogyan egykor édesanyjával tette. A társadalomba való visszatérését azonban az sem könnyítette meg, hogy a teste felett nem egyedül ő rendelkezett. A gyász létrehozott benne egy másik, vele teljes mértékben egyenlő személyiséget, aki épp annyira akart élni és létezni, mint ő. El sem tudta volna képzelni, hogy mi történne velük a városban, ha fény derülne erre a sötét titkukra. Egyezség született tehát a két személyiség között, mely mindegyiküknek adott lehetőséget a kibontakozásra, azonban e mellett nem veszélyeztették egymás életét. Az egyezség szerint naponta fogják váltogatni egymás között az irányítást, s igyekeznek teljesen más területeken megjelenni, teljesen más személyeket megismerni. Nem fognak beleszólni a másik kapcsolataiba és életútjába, a nap végén pedig átbeszélik a velük történteket. Csak a szolgák fognak tudni a két én létezéséről, de ők a Wilson családhoz való hűségüknek köszönhetően egy szót sem fognak szólni. A gyerekkorukat bár tölthették a kúria falai között, de ennek most már vége. Meg kell mutatniuk magukat a világ számára, s újra érezniük kell a boldogságot, amit már nagyon régóta megérdemelnének. Mira az édesanyjuk mintája szerint fog élni és folytatni fogja az alkotást és a művei kiállítását. Szeretne majd egy saját gallériát, ahol az édesanyja képei mellett a sajátjai fognak szerepelni, s ezzel tovább viheti a szívében élő örökségét. Rayla pedig az édesapjuk elveit fogja követni. Keresni fog a városban olyan személyeket és helyeket, amik megérik a pénzének befektetését. Az üzleti partnereivel nem fog kesztyűs kézzel bánni, persze ezt csak és kizárólag az ő érdekükben teszi. Az apja által megszerzett pénzért mindennél jobban fog harcolni, s nem fogja hagyni, hogy akár egy része is kárba vesszen. A szabályok átbeszélve, a szerepek kiosztva, indulhat tehát a showműsor…


✦ Képes életet generálni maga körül, legyen szó növényekről vagy állatokról.
✦ Arra is képes, hogy változtasson a méretén. Meg tud nőni hatalmasra és össze tud menni apróra is.
✦ Létre tud hozni mágikus tárgyakat és másokra át tudja ruházni. Viszont, ha az illető tovább adja, nála már nem fog úgy működni, mint annál, akinek Ő adta.
✦ Te Kā énje miatt képes a tüzet manipulálni, lávát létrehozni. Ebből tűzgolyót, lávagolyót is képes alkotni.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.