Greta & Christian

Feelings change, but memories don't!

„Az a ficsúr… ha csak egyszer is a kezem közé kerül, akkor abban biztos lehet, hogy nem ússza meg.” Legszívesebben ezt a mondatot hangosabban is kimondtam volna, de azzal csak jobban felszakítottam volna a sebeket Gretaban. Hihetetlen, hogy ezt meg merte tenni vele az az állat. A pofám leszakad. Csak kihasználta…
Ha csak erre gondolok, szinte azonnal felmegy bennem a pumpa. És nem is kell feltétlen erre gondolnom, mivel az a barom tesz is róla… hogy egyenesen utáljam. Minden egyes nap megtiszteli az üzletet a jelenlétével… Engem viszont olyankor egy hajszál választ el attól, hogy ne üssem szét azt a nagy képét. Mindig a bár és Greta jut az eszembe ilyenkor, hogy miattuk nem kellene ehhez a cselekedethez folyamodnom. Nehéz. A kísértés nagy, bár a férfi arcánál semmi sem nagyobb…
A fejemet ráztam meg miközben a poharakat törölgettem. Épp Greta beszélt hozzám, amiből annyira emlékszem, hogy majd zárjak be. Az viszont nem maradt meg, hogy ő mégis mit fog csinálni. Bevallom, hogy nem figyeltem, mivel… a férfit… bámultam és a gondolataimban barangoltam. Hang nem hagyta el a számat, csak bólogatni tudtam neki. Elfogadtam bármit is szeretett volna. A hasznára akartam lenni. Azt akartam, hogy érezze rám számíthat. Bármiben.
Sajnos vagy nem, de a zárással nem volt valami nagy feladatom. Az a féreg még ezt is elintézte nekünk. Fogalmam sincs milyen kapcsolatai vannak, de amióta nincsenek együtt Greta meg ő, azóta a bár népszerűsége csökkent. Az eddigi törzsvendégek már egyre ritkábban térnek be hozzánk. És rendben akár gondolhatnánk, hogy nincs pénze az illetőnek és azért nem jár ide… de valahogy tudom, hogy ez nincs így. A férfi keze van a dologban…
Mikor az utolsó előtti ember is kiment az ajtón, csak mi maradtunk ketten… szinte farkasszemet néztünk egymással. A feszültség kézzel fogható volt. A fejével egyre közelebb jött hozzám. Nem tudom, hogy miért, de követtem őt és én is közelebb mentem hozzá. Mikor már elértünk egy bizonyos határt, akkor megálltunk és úgy néztük egymást tovább. Mindketten nehezen bírtuk már, azonban nem kellett pár másodperc és… veszítettem. Igen, mert az a barom, csak csalni tud. Konkrétan belefújta a levegőt az arcomba. Önelégült mosoly ült az arcán és úgy hagyta el a bár területét. Rajtam azonban először döbbenet, majd végül egy mérhetetlen düh látszott… – Arggghhhhhh… hogy gyűlölöm! – A kezembe fogtam egy poharat és tiszta erőből vágtam volna a földhöz… igen… volna. A cselekedetem előtt egy hangos csörömpölésre lettem figyelmes. A raktár felől jött a hang. – Ez meg micsoda? – Néztem abba az irányba. Mindenképp elindultam oda, hogy megtudjam, mit is csinál Greta… csak remélni tudtam, hogy nincs nagy baj. Amint odaértem és a kilincset fogtam volna meg, akkor rázkódtam meg nagyon. Hatalmas robaj áradt ki a raktárból. – Te jó ég! – Nem volt kérdés, hogy benyitok. Odabent felkavarodott kicsit a por és hogy haladni tudjak előre, a kezemmel hadonásztam, hogy lássak is valamit. Ekkor pillantottam meg őt, ahogyan a feldöntött polcon ül. – Greta, minden rendben van? – Fogtam meg a vállát gyengéden. Majd, ha nem küldött el a fenébe, akkor leültem mellé.