I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1714
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2022-05-05, 18:47
Sam & Mumus
SZÁRNYALJ VELEM FEKETÉBEN
Egyhangú ária tölti meg a levegőt, karmesterként diktálják eme mélabús melódia tempóját a testes esőfelhők. Halk zongoraszóként csatlakozik be hozzá a falhoz állított, antik ingaórának üteme, időről tanúskodik egyaránt mutatója, s ébenből ékesen faragott külleme. Két könyököm az asztalon, tenyér tenyérhez érve, izmaim feszültek, várakozás felől regélnek. A szám íze keserű, de hiába található idős whiskey az irodámban, nyelvemet érintetlenül hagyta a nemes, maró nedű. Bódító folyadék helyett a magának motelszobát bérlő csalódottság felejti félreismerhetetlen bizonyítékát ízlelőbimbóim lepedőjén, dühömet mégis magamba zárom, nem engedem, hogy a méreg csípőssége érződjön a helység levegőjén. Kopogás hallatszik, és én kizökkenek. - Uram, Miss Simpson megérkezett! Bólintással jelzem az engedélyt a titkárnő felé: engedje be. Narancsszínű galaxisba öltözik a szoba, míg én várakozok, csillagaiban fürdőzve. A borult idő miatti mesterséges megvilágítás sem képes kiszakítani gondolataimból, nem tud életmentőként kihúzni engem kérdőjeleim lavinája alól. Mikor az ajtó nyílik, karosszékemből felegyenesedek, ujjaimmal a vastag asztallapra támaszkodva, lágyuló tekintettel a jövevényre pillantva: - Köszönöm, hogy elfáradt ide, bíztam benne, hogy a legutóbbi kis incidens nem szegte a kedvét. - negédes az arcomon megjelenő mosoly. - Sajnálatos módon a legutóbbi alkalommal sürgős ügyben kellett eljárnom, remélem, megérti. - ha engedi, üdvözlésül ujjaim az övéit érinti, ajkaim lovagias modorral kézfejét illeti. - Kíván inni valamit? - fejemmel jelentőségteljesen a kristálykelepcébe zárt ital felé bökök, ám legyen preferenciája bármi, kérését az asszisztensem teljesíti. Pillantásomat, válaszára várva, a nőébe mélyesztem.
A feketeségből kimászva újfent íriszeit látom, az árnyak között meglapulva borzongását várom. Leszállt az este, tekintetem számára kiszolgáltatott takaró borította teste. Ujjaimon az éj színével azonos por, árnyakból szedtem, melyek földjén majd hiába lohol. - Kíván inni valamit? - kérdésem nyomán sikoly töri meg a magányt, fölényes mosollyal nézem végig a lányt. Leszállt az éj, így menekvésre csekély az esély, kétségbeesett kiáltás űzi el a reményt. - Nem segítesz rajta? - várok, miként válaszára vártam, ám az ajtó, ha nyitni próbálja, ezúttal kérlelhetetlenül várja, zártan.
Legutóbbi képek
Egyhangú ária tölti meg a levegőt, karmesterként diktálják eme mélabús melódia tempóját a testes esőfelhők. Halk zongoraszóként csatlakozik be hozzá a falhoz állított, antik ingaórának üteme, időről tanúskodik egyaránt mutatója, s ébenből ékesen faragott külleme. Két könyököm az asztalon, tenyér tenyérhez érve, izmaim feszültek, várakozás felől regélnek. A szám íze keserű, de hiába található idős whiskey az irodámban, nyelvemet érintetlenül hagyta a nemes, maró nedű. Bódító folyadék helyett a magának motelszobát bérlő csalódottság felejti félreismerhetetlen bizonyítékát ízlelőbimbóim lepedőjén, dühömet mégis magamba zárom, nem engedem, hogy a méreg csípőssége érződjön a helység levegőjén.
