Igazán irigylem azokat, akik tudnak ennyire lelkesek lenni, hiszen ez azt jelenti, hogy van bennük bőven energia, ami az én esetemben kevésbé mondható el. De azért igyekszem, mert máskülönben nem lennék itt. Na, de az a lehetőség, hogy a papírmunkát valamennyire a nyakába akaszthatom egyértelmű inspiráció volt arra, hogy üdvözöljem meg vállaljam a körbevezetését.
Amikor meghallom fél füllel, hogy láthatóan ugyanúgy áll a papírmunkához, mint ahogy jómagam is egy mosoly kúszik az arcomra, de nem reagálom le ezen felül, mert még a végén kényelmetlenül érezné magát. Pedig igazán nincs miért. Amit ez számomra jelent az nem más, minthogy valószínűleg nagyon jó barátok leszünk majd. Legalábbis egy nagyon jó kezdete az egésznek.
- Megoszthatjuk amúgy a papírmunkát szóval nem sózom az egészet a nyakadba. De először talán egyszerűbb azzal kezdeni. - Meg aztán addig halogattam, hogy igazán túl kellene esnem rajta mielőtt még bármi másba belevágnék, mert az megint csak újabb papírmunkát jelentene, de akkor már nem számíthatnék arra, hogy megoszthatom valakivel. Hacsak nem nézek a két szép szememmel Jess-re, hogy vállalja már át helyettem a dolgot.
- Nem sokat, ha van is valami idővel úgy is rád ragad anélkül, hogy észre vennéd. Többnyire mindenki magának való kivéve Jess. Ő igazán barátságos tud lenni, szóval az ne ijesszen meg egy pillanatra sem. - Még eleinte nekem is sok volt, de nem mondhatom azért, mert túlságosan is igyekezett megfojtani engem a barátságos viselkedésével, de mivel Hisao nem jelent rá semmilyen fenyegetést avagy kellemetlen változást így hozzá szerintem kész szivárvány stílusban fog viszonyulni. - De ha van kérdésed valamivel kapcsolatosan nyugodtad tedd fel.

Elsőre azt mondanám, hogy nagyon lelkesnek tűnik és határozottan sokkal több energiával rendelkezik, ami mondjuk talán Jess szintjén van így ketten még jól meg is lehetnének egymással, de most velem kell beérje. Nem nyerte meg a főnyereményt velem, de mondjuk azt, hogy viszonylag közel van hozzá. Attól függ, hogy miként nézi a szituációt.
- Igazán lelkes vagy. Ez jó jel. - Legalábbis azt hiszem én általában zombi üzemmódban mászkálok, mert még mindig nem tudok egy normális alvási tervet kitalálni és nincs az a koffeinadag, ami elég lett volna a számomra. Még akkor se, ha esetlegesen vénásan kapnám.
- Először is megmutatom az asztalod aztán, amivel biztosan kezdeni tudunk az a papírmunka. - Tény, hogy szívesebben felügyelném, mint átsegíteném rajta meg aztán még valahogy megoldható lenne az is, hogy ne tűnjön úgy, hogy tejes egészében rásózom a papírmunkát pedig részben pontosan ez a célom. Azt legalább annyira nem nekem találták ki, mint a korán kelést az egyszer biztos. A legutóbbi esetet viszont még nekem kellene felvinnem, de így még mondhatjuk azt is, hogy letesztelem, hogy mennyire jó a papírmunkával. Nálam szerintem csak jobb lehet, de ha mégsem lenne az igazán meglepne.
A frissen előkészített asztalhoz kísérem, ami egy valamivel nyitottabb térnek körülbelül a közepén van. - Ez lesz az asztalod nagyjából azt pakolsz rá, amit csak akarsz, de ha valamiről megfeledkeznél és büdösödni kezd, akkor valaki majd lehet, hogy áttúrja az asztalod annak forrásáért cserébe, de amúgy nem piszkálnák. - Valahogy igen rendszerezett fickónak tűnik, úgyhogy nem hiszem, hogy egy ilyen dolog érintheti, de azért mégis megemlítem, hogy ne érje váratlanul, ha egyszer nem abban a rendben találja az asztalát, mint amiben hagyta.

Ha jól értesültem, akkor hamarosan lesz szerencsénk egy új kollégához. Persze nem annyira új, mint én, hogy teljesen új az egész területen, de ettől még új így mindenképpen szeretném én magam felavatni és bevezetni az itteni rendőrség ügyes-bajos dolgaiba. Bár ezzel azért egy kicsit el is átkozom tekintve, hogy nem biztos, hogy jól járna velem, hiszen én mindent Jess-től tanultam, de amit tőle azt is sokszor csak félvállról vagy leegyszerűsítve a magam módján így lehet, hogy nem lesz túl előnyös, de mivel nem kezdő ezért gondolom nem akkora tragédia, ha egy kicsit belenyúlok a fejébe. Természetesen csak minimálisan.
Meg aztán valamilyen körülmények között talán még rá tudom sózni a papírmunkát, ami sosincs ínyemre és a legutóbbi esetben egyedül voltam Jess nélkül így az egész rám vár, amit talán valamilyen "ismerkedős, barátkozós játék" közepette rá tudnék sózni. Mert, ha már meginvitálom egy játékra, ahol a papírmunka a büntetés, avagy tét, akkor biztos lehet benne, hogy olyan játékot találok ki, amiben esélyem sincs veszíteni.
Mikor megpillantom a bejáratnál az ismeretlen arcot szinte felpattanok a helyemről, ami egyáltalán nem volt rám jellemző, mert általában félig még alszom, amikor az irodában töltjük az időnket a friss levegőn még többé-kevésbé ébren vagyok. Talán a hideg miatt, de olyankor valahogy jobban fel vagyok töltődve.
Hamar odaérve hozzá rögtön indítok a bemutatkozással és már nyújtom is felé a kezemet. - Jó napot kívánok, a nevem Nathaniel Walker és akkor ön valószínűleg Koichi Hisao, ha nem tévedek. - Elég érdekes lenne, ha valaki csak egy feljelentést szeretne tenni én meg rögtön letámadom, mint lehetséges rendőr. Ha így lenne, akkor egy átlagos ember meddig menne el ebben a hazugságban. A legtöbbje talán a kezdetektől tisztázná a félreértést, van akibe belefojtanák a szót és nem lenne esélye sem. Talán más helyzetben még ki is próbálnám, de most tényleg örülnék, ha valaki elvenné előlem a papírmunkát, mert se agyam hozzá, se kedvem. Mondjuk szerintem senkiből sem ezért vált rendőr.