I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot
Az ember naiv modon gyakran mondogatja, hogy: velem ez nem tortenhet meg! Nos, van egy rossz hirem.. barkivel, barmi megtortenhet. En sem hittem, hogy egykor egy fura kisvarosban fogok kikotni, es az egyetlen szemely akit majd igazan ismerek, az Leighton lesz. Senki mas nem all kozel hozzam, bar regen sem mondhatnam, hogy rengeteg igaz baratom akadt volna, de legalabb.. nem, barmennyire szeretnem legalabb anyamat a listara irni, magamnak hazudnek. O sem allt kozel hozzam. Sajnos nem. Felmerult mar bennem a kerdes, hogy mindenki egyforman szenved? Vagy vannak esetleg szerencsesebbek? Es ha igen, ez min mulik? Megis mit kovettem el, mit artottam, hogy azt erdemeltem?! Talan csak egy oriasi lecke lenne? Hogy valaha valaszokat kapok-e ezekre a kerdesekre, azt erosen ketlem. Az biztos, hogy sok izgalom var meg rank Leightonnal, hisz itt egy uj elet. Persze eleg valoszinu, hogy itt is akadnak majd kissebb bokkenok, hisz nem ringatom magam abban a hitben, hogy innentol aztan minden tokeletes lesz, az elet nem ilyen. Akadjanak meglepetesek, csak ne annyira remesek, mint.. mint egykor. Felre ezekkel, itt a munka ideje. A 202-be lepve szinte azonnal rancolni kezdem a homlokom. - Jol van? - teszem fel a kerdest kisse aggodva. - Vagy talan valaki mast vart? - engedek meg magamnak egy enyhe mosolyt. - En is udvozlom! - nyulok kozben az egyik vernyomasmerohoz. Megnyugtat a valasza, miszerint nincs semmi panasza. Ezek szerint valaki masra szamitott. - Talan a parja? - probalok csevereszni, hogy ne kelljen kinos csendben ucsorognunk. Na meg aztan nem akarkihez setaltam be. Kicsit tapogatozhatok, nincs ebben semmi rossz. Azt hiszem. - De ugye nem tulsagosan? - verem ki a fejembol azonnal a baratno temat, hisz a laba hasogatasa sokkal fontosabb. - Azt elhiszem.. - vigyorodom el. Megis ki a fene szeret itt sokaig fekudni? Sajnos ez nem Hawaii, de bar az lenne.. Viszont ha megprobaljuk a jo oldalat nezni, akkor talan ez kellett ahhoz, hogy Leightel egymasra talaljanak. - Mit dolgozna szivesen? - erdeklodom. Nem tudom, be tudnank e intezni valahova, tudnank e segiteni ilyen teren, de hogy megprobalnek, az biztos. Kerdese hallatan felig meglepetten lesek a ferfire, amint keszulok letenni a merot. - Igen.. - felelem egy oszinte mosollyal az arcomon. - Hosszu ideje ismerjuk egymast. O a legfontosabb ember az eletemben. - szelesedik ki a mosolyom, ahogy Leightre gondolok. - Meredith.. - nyujtom fele az egyik kezem. - De szolitson csak Mer-nek. - nyugodtan becezhet, elvegre hamarosan lakotarsak leszunk, nem igaz?! - Remelem semmi rosszat nem meselt rolam.. - furkeszem a ferfi szemeit. Ha igen, veged, Leighton! Na jo, nem lenne szivem kart tenni benne. -Mert en sok jot hallottam Onrol.. - nos igen.. hogy szoke, magabiztos.. es meg sorolhatnam.
The best nurses are those that truly, and deeply, care for the patients they work with.
A tükör mögött :
Sid
2022-04-17, 16:11
Meredith & Lincoln
Feelings change, but memories don't!
Felfoghatatlan, ami velem történt és nem csak a balesetre gondolok, hanem arra is, hogy két olyan személyt ismerhettem meg, akiket mostantól közel érezhetek magamhoz. Még nem tudjuk az eredményt, de biztos vagyok benne, hogy Leighton az öcsém… még ha féltestvér is, de a testvérem… és nem szabad, hogy ez a kapcsolat elvesszen. A másik személy viszont más miatt lopta be magát a szívembe… nos… igen. Beleszerettem abba a csodálatos Nőbe. Nem tagadom és előtte sem tagadtam. Nem gondoltam volna, hogy Odette után bárki más mély érzéseket vált ki majd belőlem… de mégis ez történt. – Charity! – Mondtam ki a nevét már számtalanszor… Amióta kiment a szobából, azóta hiányolom a társaságát. – Alig várom, hogy lássam újra! – Sóhajtottam egyet, végül az órára pillantottam. – Alig telt el pár óra… – Hátra dőltem az ágyban és a karomat a szememre helyeztem. Vártam azt a pillanatot, hogy valaki megjelenjen a szobámban… legjobban Charitynek örültem volna. Olyan szinten unalmas volt a várakozás, hogy majdnem elnyomott az álom, amikor az ajtó nyitására riadtam fel… – Mr. Lockhart? Mi ez a megszólítás… Cha… – Nyeltem egy nagyot… pislogtam párat, majd ahogy Charity alakja elmosódott és eltűnt, úgy jelent meg egy idegen alakja előttem. – Elnézést… Üdvözlöm. – Egy másik nővér lépett a szobába, mint aki eddig vizsgált engem. – J… jól vagyok. Semmi bajom! – Néztem rá kicsit csalódottan, mivel azt hittem, hogy a szeretett nő jött be ismét. Figyeltem a mozdulatait és csak bólogattam az eszközre, amit jelzésképp mutatott nekem. Nem ellenkeztem, mivel tudtam, hogy ez a vizsgálat kell, ahhoz, hogy megtudják, hogy halad a gyógyulásom. – Nos… – Mire rákérdeztem volna, addigra a nővértől választ kaptam a fejemben lévő kérdésre. – Ez egy jó hír, Hölgyem. – Dőltem vissza kényelmesen a párnára. – Semmilyen panaszom nincs, persze azon kívül, hogy még azért hasogat a lábam. – Ráztam meg kissé a fejem és egy fél mosolyt is kipréseltem magamból. – Igen, ez lenne a célom. Nem szeretnék itt tölteni több időt… illetve valami munkát is kellene találnom… – Felnevettem egy kicsit. – De persze mindent sorjában. – Úgy bizony, először jöjjek helyre, azután meglátjuk, mit tudok kezdeni magammal. Amint a kezelésnek vége lett, lekerült rólam a vérnyomásmérő. A karomat masszíroztam miközben a nővérre néztem. A szemem megakadt a névjegykártyáján… Meredith Hastings. Jobban kikerekedtek a szemeim. Szóval ő az a nő, akiről Leighton beszélt. – Öhm… Ön lenne… Leighton barátnője? – Egyszerűen csak kicsúszott a kérdés a számon… hiába mondta az öcskös, hogy bonyolult a kapcsolatuk... amit nem teljesen értettem, hogy mégis miben nyilvánul ez meg. Így kicsit félve vártam a válaszát, hogy mégis milyen kapcsolat van közöttük…
Nem tart örökké
semmilyen mágia...
...ami megszületett,
meg kell halnia. ℘
A tükör mögött :
Fedora ℘
2022-04-08, 22:14
Lincoln && Meredith
260 words ♛ note: szeretettel :3
Termeszetesen nem felejtettem el azt a hires 202-es szobat, melyben egy kulonleges paciens var, azonban nem indithatom azzal a napot, hogy egybol berohanok hozza. Igazabol delutanig azon jart az agyam, megis hogyan inditsam a beszelgetest, illetve azon, hogy megis hogyan nezhet ki a ferfi. Sikerult Leightnek leirnia, vagy teljesen mas? Van bennuk barmi kozos, esetleg szoges ellentetek? Kezdtem egyre kivancsibb lenni, mikor pedig akadt egy kis szabadidom, a 202 fele haladtam. - Udv, Mr Lockhart! - szolalok meg kedves hangon, egy aranyos kis mosollyal az arcomon, mikozben igyekszem diszkreten vegigmerni a ferfit. - Hogy van? Minden rendben? - ugy dontottem, inkabb finomkodok ahelyett, hogy egybol ajtostol rontanek a hazba. A vonasaik, a szokebb haj, mind passzol, szoval egy pont oda, Leighton. - Ha megengedi.. - megemelem a kezemben levo vernyomasmerot, hogy tudja, mire is celzok. Amennyiben nem jelentett neki problemat, ahogy igertem, a karjara helyeztem azt, majd teszem a dolgom, a szamok pedig tokeletesek voltak - ahogy sejtettem -. - Ezzel meg is volnank. - lesek ra egy apro mosollyal a szam sarkaban. - Barmilyen panasz? - akarmi, hisz ez rendkivul fontos lehet, hogy mielobb kezelni tudjuk es ne legyenek nagyobb gondok. - Ha minden jol megy, nemsoka hazamehet.. - pontosabban hozzank, aminek en kifejezetten orulok, igy lesz alkalmam jobban megismerni. Vajon hogyan alakult az elete?! Hogyan kerult ide, es meg sorolhatnam a kerdeseket, de nem akarom lerohanni. En barmikor szivesen meghallgatom, igazan jo hallgatosag vagyok, legalabbis eddig nem volt panasz. Raadasul O kulonleges szemely, szinte mar csaladtagnak mondhato, foleg, hogy velunk fog elni. Hogy meddig, az reszletkerdes. Addig, amig csak akar.
Legutóbbi képek
Az ember naiv modon gyakran mondogatja, hogy: velem ez nem tortenhet meg! 
