I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1714
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-09-02, 17:42
Amelia & Zinnia & Andrew
✦ cute little dogs
Sajnos nem túl gyakran mondhatom el magamról, hogy igazam van, de most kivételesen mégis ez történik. Most mondanám, hogy én magam sem hiszem el, de... nem, igazság szerint még én is nehezen hiszem el, hogy van akkora szerencsém, hogy néhány nap alatt már többedik potenciális gazdajelölt tér be hozzánk érdeklődni. Az már más kérdés, hogy sajnos nem mindegyik döntött végül az egyik négylábúnk mellett. - Természetesen! Na és milyen kutyára gondoltak pontosan? Először a nőtől érdeklődök, aki talán az édesanyja lehet a lánynak aki a gazdajelölt. Valószínűleg ő jobban tudja, milyet szeretnének, mert hát tapasztalataim szerint a gyerekek nagyjából annyit tartanak fontosnak az egész de jó, fogadjunk örökbe, lesz egy kutyusunk kérdéskörből, hogy szép legyen. Mert az kell. És igazuk van, tényleg jó dolog, ha szép a kiskedvenc, de azért mégis többről is szó van itt. Bár az is igaz, hogy a szóban forgó kishölgy már nem is annyira gyerek, sokkal inkább kamasznak tűnik... így talán ő maga is el tudja dönteni, hogy mit is szeretne. Ezért, ha a nő megválaszolta a kérdésemet, akkor már a lány felé fordulok, mégiscsak övé lesz a kutyus. Legalábbis remélem, hogy ő fog gondoskodni róla, vagy egyáltalán gondoskodnak róla, és nem kerül vissza a menhelyre rövid időn belül. - Szia! Milyen kutyust szeretnél? Elég sok választási lehetőséged van, úgyhogy azt hiszem a legjobb lesz, ha megmutatom őket. Te pedig eldöntheted, melyiket szeretnéd hazavinni. Jó lesz így? Egyelőre nem merek ajánlani neki semmit se, mert látatlanban nem feltétlenül lesz működőképes a dolog. Nézze meg őket, aztán döntse el, melyik tetszik. Talán az a legbiztosabb.
Kicsit meglepett, hogy tényleg rászánunk arra egy napot, hogy elmegyünk egy menhelyre. És sikerült anyának a mai napot tényleg szabadá tenni. Amire nem tudom, már mikor volt példa ezelőtt. Én pedig alig vártam, hogy mikor is érkezünk ide a menhelyre. Erre még ő sem mondhat nemet, főleg ha ennek az lesz a vége, hogy boldognak lásson mit eddig. A másik pedig az, hogy így kettesben tudunk lenni. Ezzel pedig valamivel jobb lesz a kapcsolatunk. És nem hiába jöttün ide. De legalább egy új családtagunk is lesz, akit közösen választunk ki. Reméhetőleg tényleg egy szép kutyával távozunk innen.. Vagy lehet, hogy ebből kettő lesz? Annak lehet, hogy még Danny is örülne. Akkor talán nem járkálna el annyit és valamivel többet lenne itthon mint most. Bár nem tudom, ő mennyire örülne még egy kutyának. Csak nem, hagyná magára a házban az aranyos kutyusokat. Vagy ha igen, akkor ez nem jelent túl sok jót. Akkor anyának lenne egy kutyája. Nem, fogom a nyakába varni a másikat is ha lesz. Én nem lennék olyan mint Danny, hogy rásozom a másikra. Anya biztosan örül neki, hogy lesz kutyánk. De hogy apa, mit szól hozzá, ha otthon egy kutya fogadja azt nem tudom. Ahogy megérkezünk a menhelyre kíváncsiság fog el. Hiszen nem igazán voltunk még itt és persze a kutyusok is érdekelnek. Ezenkívül még van bennem egy kisebb félsz is, hogy mégis milyen gazdi leszek. - Jó napot! Milyen kutyát fogadhatunk örökbe? - Olyat kéne választani akivel jól ki lehet jönni. Bár ez a kutyáknál könnyebb. Mint a macskáknál. Náluk van olyan, hogy senki jó.
Ahogyan azt megígértem Amelia-nak tényleg igyekeztem a másnapomat a lehető legszabadabbá tenni a számára, akármennyire is érkezett váratlanul. Sosem mondanék nemet arra a lehetőségre, hogy mosolyt csaljak az arcára. Arra pedig végképp nem, hogy egy kis időt tölthessünk egyet és talán valamivel jobb legyen a kettőnk kapcsolata azután, hogy közösen kiválasztjuk a családunk legújabb tagját. Csak tényleg reménykedem abban, hogy egy kutyával távozunk, de az is lehet, hogy kettő lesz belőle, mert kettő esetében talán Daniel is többet tartózkodna otthon, hogy neki is lenne egy kutyusa bár nem tudom, hogy mennyire örülne neki. De végső esetben tényleg nekem lenne úgymond egy kutyám, de a végén még az is lehet, hogy kettő is az pedig már egy olyan felelősség, amivel nem vagyok biztos, hogy szembe tudnék nézni. Ahogy megérkezünk a menhelyhez izgatott leszek, de közben félek is, mert nem tudom, hogy mégis milyen gazdi leszek majd a gyerekeim mellett. Tekintve, hogy néha azt is megkérdőjelezem, hogy mégis mennyire vagyok jó, mint anya. - Jó napot kívánok! Egy kutyát szeretnénk örökbe fogadni. A kis hölgy lenne a gazdijelölt. - Elsősorban nekik kell kijönniük egymással, mert előfordul, hogy néhány állat jobban preferálja az egyik-másik személyt, de ugyanakkor az is, hogy sokszor érezhetően ki nem állhatnak valakit. De ez talán inkább a macskáknál igaz, mintsem a kutyáknál, úgyhogy itt kétlem, hogy ez közre játszhatna. De mégis ő fogja a kutyus gondját viselni ezért a döntés is az övé kell legyen.
Nem tudom mi lehet most az emberekkel, de viszonylag rövid időn belül már többször is jöttek hozzánk, hogy hazavinnének magukkal egy szőrös szeretetgombócot. Nekem pedig az egyik szemem sír tőle, a másik nevet. Rossz látni, hogy elviszik őket, hiszen így már nem tudok több időt lenni velük, ugyanakkor örülök is neki, hogy végre páran közülük jó helyre kerülnek. Minden kutyus megérdemel egy szerető gazdit, és csak remélem, hogy tényleg szeretik őket, és nem kerülnek vissza hozzánk, mert a gazdák meggondolták magukat és mégsem szeretnék az állatot. Az a baj, hogy akkor sem igazán tudok mit tenni, ha esetleg visszakerülnek hozzánk szegény kutyusok... legfeljebb annyit, hogy továbbra is a gondjukat viseljük amíg végül tényleg otthonra nem találnak. Persze tudom, hogy ehhez időre van szükség, de ha valamivel türelmetlen vagyok, akkor az ez. Minél hamarabb szeretnék minél több kutyusnak otthont találni... remélhetőleg sikerül is, bár erre nem nagyon van ráhatásom sajnos. Megszoktam, hogy bármit csinálok legalább az egyik fülem elöl legyen, hogy ha esetleg vendég jön, akkor azonnal ugorjak. Vagy azonnal szóljak Peonynak, ha esetleg én véletlenül nem érek rá valami miatt. Most viszont épp ráérek, így szinte azonnal indulok is ki, hogy megnézzem ki az és mit szeretne. - Üdv! Segíthetek valamiben? Remélhetőleg most is olyan szerencsém lesz mint néhány nappal ezelőtt, mikor az egyik leghosszabb ideje nálunk levő kiskutyát vitték haza, és újabb kutyust segíthetek otthonhoz.
Legutóbbi képek
Sajnos nem túl gyakran mondhatom el magamról, hogy igazam van, de most kivételesen mégis ez történik. Most mondanám, hogy én magam sem hiszem el, de... nem, igazság szerint még én is nehezen hiszem el, hogy van akkora szerencsém, hogy néhány nap alatt már többedik potenciális gazdajelölt tér be hozzánk érdeklődni. Az már más kérdés, hogy sajnos nem mindegyik döntött végül az egyik négylábúnk mellett.
Kicsit meglepett, hogy tényleg rászánunk arra egy napot, hogy elmegyünk egy menhelyre. És sikerült anyának a mai napot tényleg szabadá tenni. Amire nem tudom, már mikor volt példa ezelőtt. Én pedig alig vártam, hogy mikor is érkezünk ide a menhelyre. Erre még ő sem mondhat nemet, főleg ha ennek az lesz a vége, hogy boldognak lásson mit eddig. A másik pedig az, hogy így kettesben tudunk lenni. Ezzel pedig valamivel jobb lesz a kapcsolatunk. És nem hiába jöttün ide. De legalább egy új családtagunk is lesz, akit közösen választunk ki. Reméhetőleg tényleg egy szép kutyával távozunk innen.. Vagy lehet, hogy ebből kettő lesz? Annak lehet, hogy még Danny is örülne. Akkor talán nem járkálna el annyit és valamivel többet lenne itthon mint most. Bár nem tudom, ő mennyire örülne még egy kutyának. Csak nem, hagyná magára a házban az aranyos kutyusokat. Vagy ha igen, akkor ez nem jelent túl sok jót. Akkor anyának lenne egy kutyája. Nem, fogom a nyakába varni a másikat is ha lesz. Én nem lennék olyan mint Danny, hogy rásozom a másikra. Anya biztosan örül neki, hogy lesz kutyánk. De hogy apa, mit szól hozzá, ha otthon egy kutya fogadja azt nem tudom. Ahogy megérkezünk a menhelyre kíváncsiság fog el. Hiszen nem igazán voltunk még itt és persze a kutyusok is érdekelnek. Ezenkívül még van bennem egy kisebb félsz is, hogy mégis milyen gazdi leszek.
Ahogyan azt megígértem Amelia-nak tényleg igyekeztem a másnapomat a lehető legszabadabbá tenni a számára, akármennyire is érkezett váratlanul. Sosem mondanék nemet arra a lehetőségre, hogy mosolyt csaljak az arcára. Arra pedig végképp nem, hogy egy kis időt tölthessünk egyet és talán valamivel jobb legyen a kettőnk kapcsolata azután, hogy közösen kiválasztjuk a családunk legújabb tagját. Csak tényleg reménykedem abban, hogy egy kutyával távozunk, de az is lehet, hogy kettő lesz belőle, mert kettő esetében talán Daniel is többet tartózkodna otthon, hogy neki is lenne egy kutyusa bár nem tudom, hogy mennyire örülne neki. De végső esetben tényleg nekem lenne úgymond egy kutyám, de a végén még az is lehet, hogy kettő is az pedig már egy olyan felelősség, amivel nem vagyok biztos, hogy szembe tudnék nézni. 
