I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Napról-napra éreztem, ahogy a hatalmam növekedett. Ez a világ, amelyben ébredtem közel sem volt olyan fekete-fehér, mint a történet, amelyből kiragadtak. A romlás virágait szerte szórták, s itt bizony nem segített a hit, a bizalom és a tündérpor. Még a szeretet és a nevetés ereje sem. Újkeletű erőmet feszegetve indultam hát újabb és újabb áldozatok után lesve, akiknek a félelmeiből táplálkozhattam, így vonzott magához ez az álom is, amelybe nemrégiben érkeztem. A feketeség, amely körülvett minket, kedvemre való volt. Az árnyékok játékosan simogatták a bőrömet, miközben én óvatosan megközelítettem az álom tulajdonosát. Nem léptem be a fénykörbe, kényelmesebb volt számomra a sötétben maradni, de annyi fény mégis csak ért, hogy a férfi előtt is kirajzolódhatott a sziluettem. Azonban még nem kezdtem el szabadjára engedni a poklot, hiszen egy kicsit közelebbről szerettem volna megismerni új „barátomat”, így ostobának mutatkoztam előtte. - Egy álom? – ráncoltam össze a homlokomat értetlenséget színlelve, majd kurta, zavart kacaj tört ki belőlem. – Mégis hogyan lenne lehetséges az, hogy én a te álmodban legyek? El akartam bizonytalanítani, hogy megkérdőjelezze a saját tudását. Össze akartam mosni az álmok és a valóság vékony határvonalát, mert minél bizonytalanabb volt valaki, annál könnyebb célponttá vált. Csak darabokra kellett zúznom az önbizalmát, és elhitetni vele, hogy lehetetlen dologról beszélt. Mégis, ki lenne képes megjelenni más álmában? Rajtam és a Homokemberen kívül természetesen. - Én sem láttalak még – vontam meg a vállamat egykedvűen, de azért hozzátettem: - Viszont én valós vagyok. Továbbá biztos vagyok benne, hogy ez nem egy álom, hanem… Inkább elharaptam a mondatot előtte. A környezet egyébként is elég baljós volt ahhoz, hogy akár magamat is meggyőzhettem volna arról, hogy elraboltak bennünket. Természetesen, akkor jobban kellett volna játszanom az áldozat szerepét, de fogalmam sem volt arról, hogy egy éberen álmodóhoz lesz szerencsém. A sárkányokkal kapcsolatos kijelentése viszont megütötte a fülemet, s kíváncsiságomat értetlen pillantásokkal palástoltam. - Sárkány? Ugye tisztában vagy vele, hogy sárkányok nem léteznek? Nem többek gyerekmeséknél– Újabb lépést tettem meg abba az irányba, hogy játszadozzak az elméjével. Ha valóban egy emberbőrben ragadt sárkányhoz volt szerencsém, akkor jobbnak láttam még inkább összezavarni őt. A sárkányok erőteljes teremtmények voltak, mégis… Ő zavartnak tűnt. Mitöbb éreztem a félelmét. - A nevem Agnar. - Mutatkoztam be azon a néven, amelyet a kis Sophie előtt is használtam, hiszen igen kedvemre való volt ez a név. Arról nem is beszélve, hogy netalán a valóságban is összefutnék vele, nem szeretném, ha tudomására jutna, hogy én okoztam neki rémálmokat. - Téged hogy szólíthatlak? – érdeklődtem kellemes hangot megütve, hamar túllendülve a korábbi, sárkányokkal kapcsolatos kijelentésén. A fénykör mellett teszek oldalra néhány lépést, mintha próbálnám felmérni a környezetünket. - Nem gondolod, hogy ki kellene derítenünk hova kerültünk? – indítványoztam, hogy az örökkévalóságig nem ácsoroghattunk ezen a helyen, elvégre… Egy álom bármikor rémálommá válhatott. Kiváltképp akkor, amikor maga a Rémálmok Királya tette tiszteletét. Én pedig szórakozni vágytam, így ma éjszaka ő vált az áldozatommá.
“Csak én.” Ezzel a válasszal nem sokra mentem. Ettől függetlenül ugyan úgy nem tudom ki ő vagy mi ő. Bár nem is értem, hogy miért várok értelmes választ, hiszen ez csak álom. Az álmot pedig én irányítom. Bár életemben nem láttam még ezt az embert, így nem is tudom, hogy most honnan is jöhetett elő nekem az alakja. Tényleg kezdenék megőrülni? Ez a legelső kérdés, ami átfut az agyamban, de választ erre se fogok kapni. -Egy álom. Az álmomban vagy. - felelem körülbelül az egyértelmű dolgot. Hogy lehetnek ilyen álmaim, de komolyan? -Bár még soha nem láttalak, úgy hogy nem tudom hogyan képzelem ezt az alakot neked. - sóhajtok fel kissé frusztráltan és a hajamba túrok. Az én álmom, mégis furán érzem magam itt. Amúgy is, de most még inkább. Az én álmom, de olyan az érzésem mintha mégsem lenne teljesen csak az enyém. Fura, nem igaz? Bár lassan kezdem megszokni magamtól ezeket. -De legalább végre nem egy sárkány akar farkasszemet nézni velem. - bököm ki végül ezt az információt. Így is úgy is csak egy álom ez, szóval miért lenne annyira lényeges információ ez számára? Az is lehet, hogy csak őrültnek fog nézni ő is engem. Igazából nem lepne meg a dolog annyira. Azon csodálkozom, hogy a környezetemben lévő emberek még nem néznek annak. Legalább a barátaim és Choi doktornő nem néz annak. Az idegen felé nézek. Álom ide vagy oda, tényleg nem tudom nem azt érezni, hogy ő neki valójában nem kéne itt lennie. Nevezzük hatodik érzéknek vagy akárminek. Az is lehet, hogy semmi sem fog történni végül. -Van neved is esetleg? - teszem fel ezt a kérdést végül.
267 words ✦ youtube ✦ note: To the nightmares king ✦ kredit
Élveztem az emberek sebezhetőségét, amely az álomvilágban köszöntött rájuk. A félelmeikre és a rémálmaikra már ösztönszerűen hangolódtam rá, ahogy lehunytam a szemeimet, és beléptem ebbe a furcsa világba. Szabadon járhattam színes és fekete-fehér álomképek között, játszadozva mások elméjével és hangulatával. Aki eddig tagadta a létezésemet, az lidérces álmokra számíthatott, illetve ébredés után egy pokolian hosszú és kellemetlen napra. Gonosz kacajjal léptem egyikből a másikba, hiszen végre mindenki álma a játszóteremmé válhatott. Ritkán merészkedtem Keletre, mióta tudtam, hogy Sandy itt tevékenykedett, azonban ezt a városrészt kevésbé jártam még be ismerősök után kutatva, úgy éreztem, eljött az ideje ismét látogatást tenni ezeknél az embereknél. Arra azonban nem számítottam, hogy egy teljesen ismeretlen álomba fogok csöppenni. A hely sötét volt – igazán kedvemre való -, csupán egy idegen sziluettje körül világított a fény. Kinézet alapján nem ismertem fel az alakot, de ez sose tartott vissza némi „barátkozástól”. Az árnyékban megbújva lestem a mozdulatait és próbáltam eldönteni, hogy mennyire lehetett veszélyes az illető. Az ártatlan kérdése, amely számomra némileg bizonytalanul csengett, mosolyogásra késztetett. - Csak én – léptem a fénykör szélére, hogy láthatta emberi arcomat. Nem állt szándékomban még bántani őt, ki tudja, lehet, hogy a hasznomra válhatott. - Eltévedtem. Mi ez a hely? – pillantottam körbe tanácstalanul, megágyazva a színjátékomnak. Pontosan tudtam, hogy egy álomban jártam, de azt nem, hogy kiébe és hogy mi fog történni benne. Nem mintha nem manipulálhatnám kedvemre, azonban időként szerettem, ha minden a maga megszokott medrében zajlott.
A mai nap, csak úgy mint a többi is, eléggé hosszú volt és fárasztó. Az pedig nem igazán segít, hogy nem tudok normálisan álmodni vagy a sárkány miatt vagy más miatt. Elég sok dolog zavar még mindig, egyre több új szál merül fel, miközben próbálom kideríteni, hogy mi történt azzal az emberrel, akit tényleg szerettem. Illetve még mindig szeretek, viszont fogalmam sincs, hogy hol kéne keressem. Kaptam válaszokat is már, miszerint nem csak én látok más alakot a tűkörben, de hogy miért van ez, még nem. Úgy érzem, hogy semmi sem akar nekem összejönni. Mind ezek mellett a Központban is mindig valami, amivel foglalkozni kell, amit igazából nem bánok, mert legalább abban az időszakban inkább a munkával törődők. Most egyedül az tud igazán lekötni. Mondjuk még így se vagyok olyan nagy munkamániás, mint Astra és Oliver. Ha olyan lennék, akkor szerintem, már haza se jönnék aludni, ha nem inkább ott maradok. Mielőtt haza jöttem, előbb elugrottam altatót venni és most jelenleg afelett ülök. Nem tudom, hogy az én állapotomnak mégis mennyire tenne jót ez. Mondjuk ébresztőt mindig állítok, még akkor is, hogy ha tudom, hogy valószínűleg hamarabb felébredek, mint hogy az megszólalna. Bár talán most az egyszer nem ártana kialudni magamat úgy igazán és nem csak pár órákat aludni naponta. Lehet az is jobban segítene a keresésben és a dolgok megértésében. Esetleg talán annyira mély álomba kerülök, hogy a sárkánnyal sem fogok találkozni vagy bármilyen más…dologgal, emlékkel vagy hívjuk akárminek ezeket. Végül hosszas rágódás után, befeszek két bogyót, majd egy pohár vízzel leküldöm. Tudom, nem a legjobb ötlet rögtön kettővel kezdeni, de szerintem nekem egy darab úgy sem lenne elég. Ez után leoltom az éjjeli szekrényen lévő kis olvasólámpát, betakarom magam és lehunyom a szemeimet. Eleinte még azért forgolódok, de most talán hamarabb elalszom, mint eddig valaha. Egy ideig tényleg üres végre a fejem, nem gondolok és nem álmodok semmiről sem, de nem sokáig tart ez. Kinyitom a szemeimet egy sötét helyen, ahol csak egy helyen van egy kis fényesség. Én annak a közepén állok. Körbe nézek, de nem látok semmit sem. Felsóhajtok, majd már ülnék le törökülésbe, amikor mondhatni a hatodik érzékem reagál valamire. Vagy valakire. -Ki van itt? – kérdezek rá végül, aztán kiderül, hogy paranoiás vagyok vagy sem.
358 words ✦ youtube ✦ note: To the nightmares king ✦ kredit
Legutóbbi képek
Napról-napra éreztem, ahogy a hatalmam növekedett. Ez a világ, amelyben ébredtem közel sem volt olyan fekete-fehér, mint a történet, amelyből kiragadtak. A romlás virágait szerte szórták, s itt bizony nem segített a hit, a bizalom és a tündérpor. Még a szeretet és a nevetés ereje sem. Újkeletű erőmet feszegetve indultam hát újabb és újabb áldozatok után lesve, akiknek a félelmeiből táplálkozhattam, így vonzott magához ez az álom is, amelybe nemrégiben érkeztem. 
••• 
Mumus
Fogatlan