✾ Íme csodás első bekezdésem a jegyzetfüzetembe, amit nem is tudom miért kaptam, hiszen nem az én világom az, hogy bármiről is írjak. Pláne nem a triviális dolgokról, amik velem történnek. Azt hiszem ennek valamiféle naplóként kéne szolgálnia, bár visszautasítom, hogy én bármi ilyesmibe kezdjek vele. Az érdekesebb dolgokat leírom majd magamnak, hogy emlékezzek rá.
✾ Akkor a mai nap fő híre: Végül végre én lettem a család vadászegyesületének új vezetője, nem meglepő módon. Nem nagyképűségből mondom, hiszen, ha valaki nagyon akar, tudna olyan jó lenni, mint én... De apám nyilván engem szerette volna a vezető helyén látni. Nem panaszkodom, hiszen szeretem, amit csinálok és bízom benne, hogy a vezetésem alatt csak tovább fog fejlődni és jó leszek a munkámban.
✾ Mára elég ennyi. Hamarosan úgyis aludnom kéne, mert holnap korán kelek...


✾ Megint elmentem John-hoz. Ránézésre meg nem tudnám mondani, hogy javul-e az állapota vagy sem, de állítások szerint igenis rendben van és szépen lábadozik. Én inkább ezt majd akkor hiszem el, ha a saját szememmel látom, hogy tényleg rendbe is jött.
✾ Haragszom Mushura, ez nem is kérdés! Tudom, hogy új volt, de külön felhívtam a figyelmét arra, hogy egyenetlen a talaj, szóval figyeljen jobban oda. Az egy dolog volt, hogy úgy éreztem feleslegesen jártattam a számat, de az, hogy ennek olyan következménye lett, amilyen... Szerencséje van, hogy még él John. Nem rúgtam ki, hiszen lényegében baleset volt és én is tudom, hogy csak nemrég kezdett, mikor ez történt. Azonban jobb félni, mint megijedni alapon most már szemmel tartom Mushut. Nem hiányzik senkinek sem valami hasonló, vagy még rosszabb eset.
✾ És mindennek ellenére hívnak jégszívűnek... Szigorú vagyok, ezt belátom, de azért nekem is dobog valami a mellkasomban. Éppen ezért érzek felelősséget John iránt és Mushu érdekében szentelek neki külön figyelmet. Neki is csak jó, ha elkerüljük ezeket. Bár nem vagyok a nagyon érzelgős típus ez tény és való. Én a tipikus férfi sztereotípiákat követem. Nem sírok és nincsenek hangulatingadozásaim. Ha dühös vagyok akkor is moderálom magam, de nevetni és mosolyogni is képes vagyok. Egyszóval nem értem mi baja van az embereknek a természetemmel.


✾ Minden embernek kell egyszer egy igazán különös hobbi. Én egészen átlagosnak mondhatom magamat, leszámítva azt, hogy fegyvergyűjteményem van. Bár talán vadászként ez nem is annyira meglepő. Ami furcsa, hogy semmit nem vagyok hajlandó kirakni, ami az elejtett vadakhoz köthető. Nálam nem díszelegnek a koponyák és szarvak, mert... Az én fejemben ez valahol inkább rossz dolog. Így maradok a fegyvereknél.
✾ Mostanában azonban több zenét hallgatok és azon belül is megfogott az a kínai zene, amit a történelmi drámákban játszanak. A drámákat nem nézem meg, mert bugyutaságnak tartom őket, de a zene jó. Furcsa lenne ezek után megtanulni zenélni és megtanulni ezeket lejátszani? Minden bizonnyal érdekes pillantásokat kapnék az ismerőseimtől, ha ez kitudódna, pláne hogy egy erős és határozott igazi férfi jellemnek ismernek. Bezzeg a régi Kínában ez a kettő nem zárta ki egymást, de most már több, mint valószínű, hogy inkább nőis jellemre utalna  a zenélés. Pláne a fuvolázás... Kár érte. Nem mintha amúgy lenne erre esélyem, hiszen nem is ismerek egy zenetanárt sem itt.


✾ Az első nap, hogy visszatértek az emlékeim arról, ki is vagyok én. Meg arról is, hogy kit ismerhetek még. Ha én itt vagyok, akkor csak reménykedhetem benne, hogy mindenki más, akit Shang-ként ismertem is megjelenik majd körülöttem. Pontosan azonban nem tudom mi történt, ahogyan azt sem, hogy tulajdonképpen csak engem átkoztak ide, vagy mások is így jártak. De hogyan is mehetnék oda bárkihez és kérdezhetném meg, hogy figyelj, te véletlenül nem az az idegesítő tücsök vagy, aki Mulán mellett volt mindig?
✾ Mulán... El sem hiszem, hogy megfeledkeztem róla. Már egy jó ideje itt lehetek, vagyis a feljegyzéseimből ítélve. Sejtelmem sincs hol lehet, vagy mi történt vele. Még ha itt is lenne... Ahogyan én elfelejtettem őt, könnyen megeshet, hogy vele is hasonló történt. Lehetetlenség lenne megtalálnom. Illetve, hacsak véletlenül nem egy harcedzett nővel futok össze, akkor kétlem, hogy van esélyem. Mégis... szeretném megtalálni, ha itt van. Talán nem tudja ki vagyok, talán már rég más férfi van az életében, vagy csak szimplán látni sem akar többé, de tudnom kell, hogy jól van.
✾ Nyilván mindenki mást is szeretnék biztonságban tudni, de Mulán ezen esetben prioritást élvez.


✾ Egyre többször veszem a kezembe ezt a fránya naplót. Bár most már leginkább olyan feljegyzéseknek ad helyet, mint például azok akik körülöttem vannak, azokat ismerhettem-e valaha a régi életemből, kik azok akik hozzám hasonlóan idekerültek és kik azok, akik eleve itt éltek... Persze még mindig nem mertem senkit sem letámadni a nagy kérdéssel, hogy ismer-e egyáltalán egy Li Shang nevű fickót, mivel ez én volnék. Egyből vinnének a bolondok házába.
✾ Bár az is igaz, hogy az elmúlt két napban nem volt lehetőségem leülni írni. Illetve időm akadt volna rá, csak éppen nem voltam benne biztos, hogy jót tenne-e a kezemnek. A magyarázat igen egyszerű és egyben rémesen kínos, így ha bárki kérdezi, akkor azt felelem, hogy egyedül mentem vadászni és némi baleset ért, amikor egy vad rám támadt.
✾ A valódi indok pedig az, hogy azt hiszem vagy valami nagyon elromlott bennem, vagy szert tettem egy új képességre. A minap mosogattam, ebben nincs is semmi különös. Ami rosszabb, az az volt, hogy ideges voltam és minden bizonnyal nem tűnt fel, hogy erősebben csapkodom a vízbe a dolgokat, aminek a következtében egy pohár eltörött. Éreztem, hogy valami nagyon apró darabos van a vízben, a habtól persze nem láttam mi az, de nem igazán figyeltem rá. Végül amikor kihúztam a kezem akkor több helyen el volt vágva és ömlött belőle a vér. Költői túlzás, inkább csak szimplán vérzett és szerencsére csak a bal kezem sérült komolyabban. Az ember azt hinné, hogy ez azért feltűnne valakinek, hiszen eléggé fájdalmas. Én ebből semmit nem éreztem. Most is, ha meg kell fogni valamit, akkor ugyanúgy használom tovább a kezem, pedig be van kötözve és még mindig látom a vágás nyomait, ha kötést cserélek. Régebben biztosan én is felfigyeltem volna erre. Most különös módon mégsem. Lehet a végén tényleg olyan érzéketlenné válok, mint mondják, hogy vagyok.


✦ Nincs fájdalomérzetem. Egy nyílvessző is átmehet rajtam vagy egy golyó, egyszerűen nem érzem a fájdalmat.