I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Nem most kezdődött. Nem először álmodom már ezzel a titokzatos fiúval. Tudom, hogy sosem láttam, mégis minden egyes éjjel előttem van. Látom őt, hallom a hangját és szinte ismerem őt. Oké, talán bediliztem és az agyamra ment a sok mese, amikkel nagypapám tömte a fejem gyerekként, egészen az utolsó pillanatáig. Nem kellett volna már felnőnöm? Hah, mondom ezt úgy, hogy az ölemben a rajztábla, a kezemben pedig a digitális toll. Igen, rajzolok, mint minden egyes nap. Ez a munkám és egyben a hobbim. Újra és újra rajzolok, illusztrálok történeteket, vagy épp borítót tervezek egy-egy könyvhöz. Élvezem. Hazudnék, ha az ellenkezőjét mondanám, mégis, amióta nagypapa elment, azóta nem találom a helyem. Jó kapcsolatom volt vele, bár melyik unoka nincs oda a nagypapájáért? Azt hiszem, valamilyen szinten ő segített át minden egyes problémámon. Egy-egy történettel, mesébe bújtatott tanulsággal. Sosem lehetek neki elég hálás és már megköszönni sem tudom neki mindazt, amit értem tett.
Nem találom a helyem. Nem érzem jól magam. Látszik a munkámon is, vagy épp a lassúságomon. A határidők a nyakamon és nem tudom, sikerül-e befejeznem a terveket. Egyedül azt a titokzatos fiút vagyok képes rajzolni. Már jeleneteket látok magam előtt. Egyre több rajz készül róla digitálisan és már kézzel is, papíros formában. Miért vonz ennyire? Az egyik éjjel egy titokzatos város is megjelent előttem. Tényleg őrültség ez az egész. Egy másik világ lenne a fejemben? Vagy mégis mi ez? - Ahhh, Eu-Meh, ideje lenne koncentrálnod, vagy elveszíted az állásod – Még koppintok is a fejemre párat, de nyilván nem segít, ennyitől nem fogok tudni jobban koncentrálni.
Késő éjjel végzek az egyik borítóval. Mikor ránézek az órára, hajnali 3-at mutat és belém hasít a felismerés, hogy holnap baromi fáradt leszek a konzultáción. Ilyen az, ha az ember iskola mellett kezd dolgozni. De elfáradtam. Ki kellene kapcsolódnom és valami belső hang azt súgja, hogy ideje elindulnom. Le kell tépnem a láncokat, amik ehhez a városhoz fűznek. Ami… ami tulajdonképpen a nagyapámhoz fűz. A gyász mindig is velem lesz, de nekem mennem kell tovább. Nagyapa, mindig velem leszel és a történeteid is! Szeretlek.
Néhány héttel később lépem át Fata Morgana határát és pontosan ez az a pillanat, amikor úgy érzem, hazaértem. Pedig még semmit nem tudok a helyről, azt sem tudom, hogyan keveredtem ide. Az úti célom egészen más volt, de nem bánom, hogy ezen a varázslatos helyen kötök ki. A döbbenet viszont akkor érkezik, mikor megpillantom Stormreach utcáin azt a fiút, akit az utóbbi hónapokban egész végig rajzolgattam. A fékre lépek és kipattanok az autóból, de mire nyakon csíphetném a fiút, eltűnik a tömegben. - Mi a fene? Tényleg láttam, vagy beképzeltem? – Körbe-körbe forgok, a levegőt kapkodom zihálva, izgatottan, de nem látom őt. Meg kell találnom. Nem csak káprázott a szemem.
Baba Mirai
Eliffe
Nem szórt rá senki csillámport
Baba Mirai and Liang Junjie csillámport hintett rá
„Love is like a butterfly: if you hold it too tight, it'll crush, or hold it too loose,it'll fly.”
Kedves Ei-Meh!
uuuuuuuuuuuuuuu
El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan megjöttél. Kész vagyok. Legszívesebben örömtáncot járnék, legalábbis a belső Mushum már biztosan azt csinálja. Érzem, ahogy rám is hatással van az a hihetetlen jókedve, melyet Te váltottál ki.
A lapoddal kapcsolatban lenyűgöztél, hoztad a formádat. Minden a helyén volt, ráadásul szépen kiszínesítetted. Mindenki egy ilyen nagypapát szeretne, aki mindenféle meséket/történeteket mond az unokájának. Ez nagyon szép dolog tud lenni. Mindig emlékezz rá.
A férfit remélem, mihamarabb megtalálod. (bár köztünk legyen mondva, nem rohan el sehova, főleg előled nem ) Hiszen, ha mindig is rá gondolsz, vagy éppen róla készítesz rajzokat, az már jelent valamit. Leginkább, hogy titeket egymásnak teremtettek.
Köszönettel tartozom, illetve hálás vagyok, hogy megérkeztél a karakterrel. Nem is tartalak fel, foglalózz és utána nyomás játszani. Üdv közöttünk!