Balthazar && Jaelyn

Figyelmesen hallgatom a ferfit, hatha tenyleg megtudok valamit arrol az alakrol, akit a fonokenek nevez es akit szereny velemenyem szerint jobb lenne elkerulni. - Ertem. Tehat szigoru. - eroltetek a pofimra egy halvany mosolyt. - Sejtettem, hogy az a tipus lehet. Tudod.. Szinte ordit rola. - igazam van, erzem. Legszivesebben ujra megkernem, hogy hagyja ott, amint csak tudja, de nem tehetem. Nem szolhatok bele masok eletebe.. meg az Ovebe sem.. - Hmm... Desdemona.. Nem remlik. - toprengek el. Nem hiszem, hogy valaha lattam volna, de hat en sem "ismerhetek" mindenkit. Seraphinnal sem cseveresztem soha - szerencsere -, pusztan hallottam hiret es neha elsetalt mellettem. A munkamnak koszonhetoen eleg sok informaciot ossze tudok gyujteni, Desdemona egyelore megis kifogott rajtam. Egyelore. De hat szoktak mondani, hogy ami kesik, nem mulik.
Tehat az uriember vele maskepp viselkedik.. Azert nem nehez kitalalni, vajon miert van ez igy. Erosen ketlem, hogy az a ficko pusztan azert lenne cukipofa Desdemonaval, mert az uzlettarsa. - Helyes no? - iszom egy kortyot, hogy megnedvesithessem kiszaradt torkomat. - O, persze. - mosolyodom el kedvesen. Csak korom fekete, de ezt nem teszem hozza. - Biztosan van. Meg neki is. - hat hogyne lenne. Es ez az a pillanat, amikor eszbe kapok. Igazabol mi kozom van nekem a ferfihez es a nohoz? Latszik azon a fickon, hogy a kezei nem tisztak, de megis mit kezdhetnek en ezzel? Miert kezdtem el mar-mar ruhellni?! Kesz, elengedem a temat, hisz itt van Balt'. Nem hagyhatom, hogy egy gazember miatt rosszul teljen a napom.
Furcsa erzes ont el, amint kezunk osszeer. Te is erzed? - tennem fel a kerdest, de biztosan bolondnak nezne. Nem huzom el a kezem egybol, sot.. egyenesen jol esik, hogy O sem teszi. Furcsa es egyben kellemes erzes. Valami, amit mostanaig sosem ereztem. - Az nem lesz nehez. - mosolyodom el, de meg mindig szegyellem magam - viszont ugy latszik jol leplezem -. - A raktarban maradt meg egy doboz. Az abban levo gyogyszereket kene a felso polcokra pakolni. - de persze nem azonnal, hisz egyikunk pohara sem urult meg ki. - Van ido.. - teszem hozza azert. Meg a vegen egybol felpattanna. - Csak egy pillanat. - allok fel a kanaperol. - Egy picit mintha faznek. Itt van a pult mogott a kedvenc kendom. - amit neha salnak is hasznalok. Mikor minek.. Lassu leptekkel haladok a pult moge, a szekemen pedig meg is pillantom azt, amit kerestem. Megvagy! Kezembe veve haladok vissza, majd miutan magamra teritettem a piros kendot, elfoglalom a helyem. Mi a fene? Ujra egy furcsa erzes. Mostmar Balt'ot furkeszem, hatha neki is feltunt valami. Begolyoztam volna?!

Nem akarok Seraphinról rosszat mondani, hiszen ki tudja, mikor jut hozzá vissza valamelyik megjegyzésem, így igyekszem megválogatni a szavaim. Egyúttal viszont őszinte is próbálok lenni Jaelynnel, ha már azt az éjszakát reményeim szerint örök homály fedi, mikor megpróbáltam őt kirabolni.
- Hogy is mondjam? Szigorú, mint a legtöbb főnök. Tudod, van az a mondás a főnökről és a vezetőről, hogy melyik milyen. Na, hát Seraphin tipikus főnök kategória, aki csak megmondja a tutit és mindenki csinálja, amit kér. De nem ösztönöz megfelelően, hogy úgy mondjam – Például a pénzzel csekélyen bánik, de nem is ez a legfőbb bajom, hanem a néhai fenyegetéssel egybekötött kis feladatai. Sóhajtok egy aprót. – De amúgy nem mindenkivel ilyen. Ugye van egy üzlettársa, Desdemona és vele úgy látom, teljesen másképp viselkedik – Ingatom kicsit a fejem. – Még azt is megkockáztatom, hogy van köztük valami – Elmosolyodom. – Tehát Seraphinnak is van szíve, ami az alkalmazottakra nézve jó jel, nem? – Próbálom viccel elütni a dolgot, nem tudom, Jae mennyire vevő rá.
Megfogom a kezét, mikor felém nyújtja és a szemeit kezdem nézni.
- Megegyeztünk – A komolyabb arckifejezésére elmosolyodom újfent, de hagyom, hogy folytassa, mert látom, akar még valamit. A kérdés váratlanul ér és kissé összezavar. Miért hoztam volna rózsát, ha van barátnőm? Ugyan már. Megrázom gyengén a fejem. – Nem vár engem senki, úgyhogy egész délután el kell viselned engem, Jae – Becézem, öntudatlanul is. Majd egyszer biztosan rám szól érte, de amíg nem, addig nem javítgatom ki magam. – Szóval, miben segíthetek önnek, hölgyem? – Engedem el a kezét, amit eddig szándékosan fogtam, majd oldalra biccentem érdeklődve a fejem.

✦ 255 words ✦ aláfestõ ✦ note: Jae    ✦

Balthazar && Jaelyn

Oszinten meglep az, amit hallok. Ha meg a fonokevel sem apol jo kapcsolatot, ugyan miert nem hagyja egyszeruen csak ott a munkahelyet?! - Nehez? - kerdezek ra, hatha sikerul megfejtenem ezt az egeszet. Mindegy, vegulis nem akarom en eroltetni, csak hat.. mondhatjuk ugy, hogy kezdek aggodni erte. A fonoket valami ismeretlen oknal fogva sosem kedveltem. Van benne valami.. valami megmagyarazhatatlan, amitol szinte kiraz a hideg. - Mellesleg mit lehet tudni Seraphinrol? - kerdezem egy apro mosollyal az arcomon. Erdekel, tenyleg sotet alak e, vagy igazabol csak annak tunik. Nem szeretek es nem is szokasom itelkezni, de abbol a fickobol semmi jot nem tudok kinezni. Talan tevedek.. Talan igazam van. Amennyiben viszont jol sejtem, hogy gazember, nem tudom, mi dolga lenne Balt'al, aki egy joszivu, segitokesz es megbizhato ferfi, ki a legynek sem tudna artani.
Nem kell befejeznie a mondatot, hisz tudtam a veget, de azert termeszetesen turelmesen, egy mosollyal az arcomon vegighallgattam. Bar jobban tetszett volna, ha csatlakozik es velem egyutt vezeti a boltot, ezt az ajanlatot is elfogadom. - Megegyeztunk. - nyujtok kezet egy szeles mosollyal az arcomon. - A mai napon mar kezdesz is? - kerdezek ra kisse komolyabb arccal, de azert a vigyorom meg nem tunt el teljesen. - Vagy.. esetleg var rad a baratnod? - koszorulom meg a torkom, majd gyorsan a bogremert nyulok, hogy zavaromban ihassak egy kis teat. Igy utolag legszivesebben visszaszivnam a kerdesemet, de sajnos mar nem tehetem es ugy erzem, menten megnyilik alattam a fold. Most az egyszer kicsit nehezemre esik a szemeit furkeszni, de megsem fordulhatok a masik iranyba szegyenemben. Vegulis mi van abban, ha erdeklodok?! Nem vagyunk gyerekek, az emberek pedig beszelnek errol, nem igaz?! Ha van parja, esetleg neha meg ki is vesezhetnenk a kapcsolatukat. Nem. Biztos nem. Ez csak egy rossz, vicces gondolat volt. Persze amennyiben szeretne meselni rola/roluk, szivesen meghallgatom. De ha netan foglalt, vajon hozott volna rozsakat? Amilyen kedves ferfi, el tudom rola kepzelni. Jobb biztosra menni, ugyhogy turelmesen varom a valaszat.

Nem vallhatom be neki, mi is pontosan a munkám. Sem pedig azt, hogy ő is az egyik feladatom része volt. Ki kellett volna rabolnom őt, mert Seraphin valamilyen érthetetlen okból mindent meg akar kaparintani a városban – még egy védtelen, ártatlan lányt is kirabolna. Ebbe pedig nem voltam hajlandó belemenni. Jaelyn ártatlan és kedves, nem érdemli meg azt, hogy elvegyek tőle bármit is. Ha tudná, ki vagyok, nem lenne velem kedves.
- Nem olyan egyszerű. A munkámat nem kedvelem annyira, de a főnökkel a kapcsolatom bonyolultabb, mint szeretném, így egy jó darabig nehéz lenne eljönnöm tőle – Mondjuk úgy: soha nem leszek képes hátat fordítani Seraphinnak, mert tudom, akkor azzal aláírnám a halálos ítéletemet. Talán ténylegesen is. Úgyhogy marad az, ami eddig is. Csinálom, amit mond és közben epekedek egy olyan lány után, aki sosem lesz az enyém.
Elmosolyodok, mikor a zöldteára megjegyzést tesz, miszerint ő is gyakran választja ezt. Aztán a mosolyom kissé el is tűnik, mikor kimondja, hogy egyedül viszi a boltot. Nem mintha nem tudtam volna, de így a szájából hallani szomorú. Egyes egyedül egy bolt elég nagy felelősség és munka.
Aprót bólintok. Még a főnököm nevét is tudja? Ezen mondjuk meglepődök, de nem kérdezek vissza. Nem, mert akkor biztos, olyat mondana, amit én is tudok. Seraphinnak van egyfajta hírneve a városban. Valójában nem is meglepő, ha ismeri.
- Igen, vele. Meg pár jó arc kollégával – Itt újra elmosolyodok, mert Rashaude például tényleg jó fej. Még akkor is, ha vele is vannak fenntartásaim. Szerintem ott, abban a boltban mindenki egymás ellensége is valamilyen szinten. Mindenki Seraphinnak és Desdemonanak akar megfelelni, így bárkin átgázolnak ezért. Kivéve én.
Az ötlet megdöbbent, így egy pillanatig nem is tudok reagálni. Csak lassan ránézek. A kedvessége jólesik a lelkemnek, túlságosan is jól.
- Ez kedves tőled, Jae – Elmosolyodok végül és igent is mondanék, hát miért is ne akarnék itt lenni Vele? – Ha sikerül Seraphintól eljönnöm a közeljövőben, örömmel jövök hozzád, de, hm, tudod mit? – Oldalra billentem a fejem. – Délutánonként besegíthetek így is neked. Mondtad, hogy egyedül viszed a boltot, de így nem kellene teljesen egyedül – És több időt is tölthetnék vele. Nem tudom, ez az önkínzásnak vajon milyen fokú változata, de előre tudom, hogy fájni fog ennyit a közelében lennem anélkül, hogy bármi lenne köztünk.

✦ 371 words ✦ aláfestõ ✦ note: Jae    ✦

Balthazar && Jaelyn

Szavai eloszor meglepnek, kozben mosolyt is csalnak az arcomra. Epp szora nyitom a szamat, hogy megkoszonhessem a bokjat, amikor tovabb folytatja mondandojat. Ekkor sikeresen osszezavar. Tehat a tetteim gyonyoruek?! Mosolyom termeszetesen mar nem olyan szeles es oszinte, mint volt. Ez tobb, mint kinos. Megis mit gondoltam? Hogy gondol egyet, aztan kozli, hogy tetszem neki?! Ugyan mar, Jae..
- Koszonom.. - pillantok rovid idore a szemeibe, majd megolelem Balt'ot, addig sem lathatja arcomat. Mire elhuzodok, mar ismet a megszokott, mosolygos Jae vagyok. - Tehat nem elvezed a munkad? - lesek ra, amint vizbe tettem az iment kapott viragokat. - Akkor miert nem valtasz? - kerdezem erdeklodo tekintettel. Talan probalkozhatna massal, hatha az jobban tetszene, hatha egyszer megtalalna a neki megfelelot, amit ha elsore nem is, de idovel megszeretne. Szerintem nagyon fontos, hogy szeressuk azt, amit minden nap uznunk kell. Nekem nem is tudom, maskepp menne e, de ha tippelnem kene, mar reg nem itt lennek.
- Zold.. - bolintok, aztan a forro vizben mar ott is hever a kert teafilter. - Gyakran valasztom en is ezt. - teszem hozza csak ugy mellekesen, egy apro mosollyal az arcomon. Ugy latszik, egyezik az izlesunk. - Nem.. csak egyedul vagyok. En viszem a boltot. - felelem oszinten. - Neha eleg nehez. - vallom be, bar felek, felreerti. Meg a vegen azt hiszi, panaszkodni szeretnek, pedig ez tavol all tolem.
Vegul helyet foglalok mellette a kanapen, es az arcat kezdem furkeszni. - Regisegkereskedes? - toprengek el. - Seraphinnel? - nem tudom miert, de az a ficko sosem volt szimpatikus. Van benne valami, amitol a rosszullet kerulget. Hmm.. van erre egy megoldas. Mint minden masra. - Nem lenne kedved itt dolgozni? - teszem fel kivancsian a kerdest. - Nem mondom, hogy a fizetesbol emeletes hazat vehetsz majd, de.. egesz jol megy az uzlet. - es hat a regisegkereskedesnel barmi jobb, de ezt hangosan mar nem mondom ki.  

Nem értek vele egyet, nem az én érdemem… ha ő nincs, akkor én biztos, hogy halálra fagyok aznap. Semmi erőm nem volt, sem pedig lélekjelenlétem, a lázam pedig olyan magas volt, hogy még a hideg hó sem vitte le. Pedig azt mondják, a „hűtőfürdő” jót tesz. Hát, nekem nem vált be. Látom viszont Jaelyn zavarát, ami megmosolyogtat. Bájos lány, nem tudom, miért gondolom, hogy van esélyem nála, mikor én köztudott, hogy nem vagyok méltó hozzá. Mit keresek itt?
A testem magától mozog, a virágot ezúttal oda is adom neki és várom a reakciót, ami újra mosolyt csal az arcomra.
- De, nagyon is kellett – Jegyzem meg rögtön, mikor már-már akadékoskodni kezd. – Te vagy gyönyörű – Bukik ki belőlem és visszaszívnám ugyan, de tudom, hogy úgyis mindegy. Már kimondtam. Megköszörülöm a torkom.
- Nem mindenki olyan jó, mint Te. Hidd el nekem, tudom, miről beszélek – Thomas is alá tudná ezt támasztani, hiszen ő volt és van is hasonló helyzetben, mint én. Bár neki azért már sokkal jobb az életszínvonala, míg nekem… hagyjuk. Egy koszos kis viskó jutott nekem, meg az, hogy Seraphinnak dolgozzak éhbérért és csináljak olyan dolgokat, amikhez semmi kedvem. Nem vagyok rossz. Nem akarok az lenni.
Ahogy Jaelyn megölel, a szívem majd’ kiugrik a helyéről. nem számítottam erre, de jólesik nagyon a közelsége. Ha tudná, hogy milyen környezetből jövök, akkor is ennyire közvetlen lenne velem?
- Csak nyugodtan… - Nyelek egy nagyobbat, majd aprót bólintok. – Az a legjobb, ha az ember munkája a hobbija, nem? Neked ezek szerint az. Nem sokan mondhatják el ezt magukról – Mosolygok. Főleg én nem mondhatom el ezt. Nekem puszta kényszer, hogy azt tegyem, amit a főnök mond.
- Zöld teát kérek. – Igazából mindegy lenne, milyet készít, mert az a lényeg, hogy tőle kapom. Elgondolkozok a továbbiakra.
- Más nem dolgozik itt rajtad kívül? Kisegítő vagy ilyesmi – Belegondolva, nem nagyon láttam itt senkit rajta kívül dolgozni még.
Ahogy visszadobja a labdát, szívem szerint elsüllyednék, de nem tehetem. Hát, elővehetem a kamu fedő sztorit, mert mást nem igazán mondhatok. Leülök és várom, hogy ő is helyet foglaljon mellettem, csak utána kezdek beszélni.
- A régiségkereskedésben dolgozok. Inkább amolyan háttérmunkás vagyok, pakolgatok, segítek a főnöknek… néha még a takarítás is rám marad – Vágok egy grimaszt, majd felnevetek röviden a saját „nyomoromon”. – De nem panaszkodom. Jobb a semminél – Áh, ott hagynám a francba, de nem tehetem. Seraphin nem engedne el csak úgy. – Vagy mondhatnám azt is, hogy egyelőre be kell érnem ezzel. – A kettőnk közti üres térre pillantok lopva, majd egy sóhaj után a teára, amit végül elkezdek kevergetni, hogy gyorsabban hűljön.

✦ 423 words ✦ aláfestõ ✦ note: Jae    ✦

Balthazar && Jaelyn

Egy ideje mintha csak megereznem, hogy jo vagy rossz emberrel van e dolgom. Balthazart semmikepp sem sorolnam az utobbi csoportba, ezert is vagyok olyan kozvetlen vele. Na meg oszinten szolva velem aztan igazan nem nehez osszebaratkozni.
- Ennek igazan orulok! - furkeszem a szemeit egy apro mosollyal az arcomon.
- Oh, en igazan nem tettem semmit, Tied az erdem. Pontosabban az eros szervezetede. - egy kicsit sikerul zavarba hoznia, igy tekintetem egy rovid pillanatra a pultra kuszik.
Mire ujra a ferfire pillantok, mar ott virit a kezeben nehany szal rozsa, en pedig kisse ertetlenul nezek ra.
- Nekem? - kerdezek vissza, habar nagyon is jol hallottam a szavait.
- Igazan nem kellett volna.. - azt hiszem mostmar ordit az arcomrol, hogy zavarban vagyok, nem is kicsit.
- Gyonyoru rozsak! - lesek eloszor a viragokra, vegul pedig Balt szemeibe.
- Nagyon koszonom! - bar atvehetnem oket ugy is, hogy koztunk van a pult, az nem ram vallana, igy megkerulom azt, es csak azt kovetoen nyulok a rozsakert. Kozben vegig az iriszeit figyelem. Egy pillanat erejeig mintha zavarba jonne, ezen pedig akaratlanul is elmosolyodom. Erzem, ahogy gyengeden vegigsimit a kezfejemen. Kisse meglep, de tul kellemes meglepetes ahhoz, hogy azonnal elhuzzam a kezemet, inkabb kielvezem a gyorsan elroppeno masodperceket.
- Dehogy. Ha nem en, akkor valaki mas segitett volna. - szolalok meg vegul, amint osszeszedtem magam.
- De azert kerlek, vigyazz magadra! - nagyon nem szeretnem, ha baja esne. Mielott meg elindulnek vizbe tenni az illatos rozsakat, meg egyszer megcsodalom oket, vegul kozelebb lepek Balthazarhoz es megolelem a ferfit.
- Meg egyszer koszonom.. - nyitom szora a szamat, amint szep lassan elhuzodok tole.
- Meg szep, hogy nem baj. Akkor nem ajanlottam volna fel. - jelenik meg egy ujabb mosoly az arcomon.
- Csak egy pillanat, elobb gyorsan vizbe teszem oket. - emelem meg kicsit a viragokat, jelezven, mire is celzok. Szemeimmel egy vazat keresek, ki is szurok egyet, a butordarabhoz lepek, hogy leemeljem a torekeny edenyt, azonban hiaba probalkozom, tul magasan van.
- Kerhetek egy kis segitseget? - fordulok a ferfi iranyaba, miutan feladtam a probalkozast. Ha sikeresen a vazahoz jutottam, nehany perc alatt felig toltottem vizzel, beletettem a rozsakat, majd a pultra helyeztem, hogy szem elott legyen. Ne csak en csodalhassam oket, hanem barki, aki csak beteszi a labat a gyogyszertarba.
- Maris feldobtad a boltot.. - ul ki egy ujabb mosoly az arcomra, csak aztan kapok eszbe, hogy megfeledkeztem a tearol.
- O, ne haragudj, a tea.. Fel perc. - minden keznel van, igy keszites kozben is Balthazar kozeleben vagyok.
- Haat, hazudnek ha azt mondanam, hogy surun unatkozom, de jol birom a porgest, na meg szivesen is segitek az embereken.. Szamomra ez szinte nem is munka.. - meselem, mikozben egy-egy cseszebe forro vizet ontok.
- Milyen teat kersz? - pillantok fel.
- Zold, fekete, gyumolcsos... ? - en egy gyumolcsoset valasztok, a filter pedig mar landol is a cseszemben, egy kockacukorral egyutt.
- Nem mindig konnyu, de nem panaszkodom. Az igazsag az, hogy gyakran feltolt. Foleg, ha sikerul meggyogyitanom valakit. Jo erzes.. - nyujtom at a forro teat, miutan kivalasztotta a szamara megfelelot, illetve kozolte, hany cukorral is keri.
- Na es mi van veled? - biccentek a kanapera, hogy nyugodtan foglaljon helyet. Bar nem egy oriasi darab, ketten kenyelmesen elferunk rajta.
- Te mivel is foglalkozol? - erdeklodok, miutan helyet foglaltam mellette, a teat pedig az elottunk hevero kis asztalra helyezem, had huljon egy kicsit.

Meglep, mikor azt mondja, jó újra látnia engem. Vagyis nem is az, hogy meglep, csak szimplán jólesik ez a megjegyzése. Még el is mosolyodok, nem bírom visszafogni magam. A továbbiakra aprót bólintok.
- Igen, sokkal jobban. Hála Neked, Jaelyn – Jegyzem meg, majd a következő pillanatban átadnám a virágot, de ő kérdez, így kizökkent, szóval még várok vele.
- Baj? Dehogy! Nincs semmi gond, igazából csak azért jöttem, hogy ezt odaadjam – Pillantok a virágra, majd rá, de még mindig nem nyújtom át, mert tovább kérdezget. Aranyos. Mondhatnám, hogy elolvadok a kedvességétől, de nem szabad, legalábbis előtte nem. A virág is óriási baromság tőlem, mert nem kéne körülötte lebzselnem.
- A teát elfogadom, ha nem nagy baj… - Már csak azért is, hogy ne kelljen a virág átadás után máris elmennem. Jó ürügy arra, hogy maradhassak még egy kicsit vele. Aztán sóhajtok egy aprót és végre átnyújtom a virágot neki, amit hoztam.
- Ezt hálám jeléül hoztam. Nélküled valószínűleg halálra fagytam volna a hóesésben – Próbálom elrejteni a zavaromat, amennyire csak lehetséges, de szerintem még így is látható jelei vannak az arcomon. Ha más nem, a tekintetem elárul, lebuktat. Ha elfogadja tőlem a virágot, utána húzom vissza a kezem, de érintem az övét is, gyengéden végigsimítva a kézfején.
- Sok a dolgod amúgy? Mármint, te vezeted egyedül ezt a helyet, ha jól tudom. Nem lehet valami könnyű – Nem jut eszembe jobb téma, így kezdetnek megteszi, amíg rá nem jövök, mit mondjak vagy csináljak. A közelében nehéz erre rájönnöm.
A szemem sarkából újra meg újra őt kezdem figyelni, szinte már bámulom őt, de annyira gyönyörű, hogy le sem tudom róla venni a szemem.

✦ 269 words ✦ aláfestõ ✦ note: Jae    ✦

Balthazar && Jaelyn

A mai napom ha minden igaz, eleg huzos lesz, de mar hozzaszoktam ahhoz, hogy nem igazan hagynak unatkozni. Kora reggel a gyogyszertarba mentem, hogy atvegyek nehany megrendelt gyogyszert, amikbol mar majdnem kifogytunk. Szerencsere meg idejeben leszallitottak, igy senkinek sem kell majd nelkuloznie. Ebben a hidegben igazan nem nehez megfazni, ez pedig meg a jobbik eset.
Bar mostansag is sokaknak adtam ugy a keszletbol, hogy raernek a fizetessel, igy is volt eleg penzem arra, hogy kifizessem a szallitot. Szerencsere.
Miutan nehanyat a polcokra pakoltam, a tobbit a raktarba vittem, ahol a megfelelo hofokon lehetnek, raadasul napfeny sem eri oket. Ezt kovetoen jott egy hivas. Egy ismerosom meselte el, hogy a kislanya nehany napja megbetegedett es nagyon halas lenne, ha hazhoz mennek. Egy taskaba pakoltam a gyogyteat, illetve a megfelelo gyogyszereket, majd egybol utnak indultam. Remelem nem vartak addig, mig sulyosbodott az allapota. Ismerem a kislanyt, egy igazi kis tunder, nem lehet nem szeretni. Ez a minimum, amit megtehetek ertuk.
Korulbelul husz perc alatt mar az ajtajuk elott alltam es gyorsan megnyomtam a csengot, a no pedig szinte azonnal beengedett. Mollyra pillantva - bar nem rendelkezem orvosi diplomaval - azonnal tudtam, milyen keszitmenyekre lesz szukseg, az edesanyjanak pedig ahogy atnyujtottam a doboz teat, mar futott is elkesziteni. En addig egyenkent adogattam a kislanynak a gyogyszereket, melyektol nehany napon belul maris jobban lesz. Miutan mindennel vegeztunk, autoba ultem, utam pedig egyenesen a bolt ele vezetett, ahol leparkoltam. Belepve a mar jol ismert epuletbe, felsohajtottam, majd a pult mogott kezdtem el tenni-venni. Csak akkor egyenesedtem ki, amikor meghallottam, hogy valaki besetalt. Ekkor pillantottam meg Balthazart. Mosolyogva figyeltem, ahogy kozelebb lep a ferfi.
- Neked is szia. Jo teged ujra latni! - merem vegig egy kedves mosollyal az arcomon. Orulok, hogy mar teljesen jol van.
- En jol, es ahogy latom mostmar te is. - legalabbis remelem, hogy nem gyogyszerert jott es nincs semmi baja.
- Vagy esetleg valami baj van? - teszem fel a kerdest, hogy biztosra menjek.
- Megkinalhatlak valamivel? Mondjuk egy meleg teaval? - termeszetesen csak akkor, ha van egy kis ideje es nem siet nagyon.

Mi lenne velem most Jaelyn nélkül? Igazából a válasz pofon egyszerű: ott fagytam volna halálra a hóban, ahol végül is ő megtalált. Kétlem ugyanis, hogy bárki más megállt volna és segített volna rajtam. Na persze, kivéve Thomast. Ő biztos nem sétált volna el mellettem csak úgy. De rajta, helyesbítve rajtuk kívül szerintem senkit sem érdekel a sorsom. A főnök is előbb látna holtan, amíg ki akarok lépni, mintsem segítsen.
Azon túl pedig, hogy teljesen odáig vagyok Jaelynért, hálás is vagyok azért, amiért megmentett. Úgy érzem, viszonoznom kell valamivel. Még akkor is, ha nincs semmim. Hiszen nincs. Csavargó vagyok és egy tolvaj, mondhatni, hogy semmirekellő. Ő mégis érdemesnek tartott arra, hogy megmentsen. Az otthonába vitt anélkül, hogy tudna rólam bármit is. Bízott bennem, azt hiszem. Vagy nem ezt nevezik bizalomnak?
Seraphin ugyan nem fizet sokat, de a legutóbbi kisebb akció során kaptam annyit, amiből kaját is tudtam venni és maradt egy kis plusz is. Ebből vettem délelőtt néhány szál rózsát. Igazából többre tényleg nem futja, de úgy érzem, ezzel valamennyire kifejezhetem a hálámat. Meg talán mást is. Bár az mégsem lenne jó. Jobbat érdemel nálam, szóval nem kell, hogy leessen neki, mennyire megbabonázott.
Habár tudom, hogy hol lakik, de az időt elnézve rájövök, hogy még biztos dolgozik, így a gyógyszertár felé indulok. Talán így jobb is. Semmi személyeskedés vagy ilyesmi.
Vajon van barátja? Oké, bevallom, sokszor kajtatok utána, de ettől még simán lehet valakije, akiről nem tudok.
Ezen gondolkozva lépem át végül a küszöböt és pillantok körbe, rögtön a lányt keresve, akit, ha minden igaz, a pultnál szúrhatok ki. Egyből elmosolyodok és elindulok felé.
- Szia, Jae! Hogy vagy? – A rózsákat nem akarom azonnal átadni, előtte azért váltanék vele pár szót.

✦ 280 words ✦ aláfestõ ✦ note: Jae    ✦