to: Miles

If you don't swim, you'll drown
But don't move, honey

Nincs bűntudatom, akkor sem, ha az elkövetkező hosszú, hosszú percekben azt érzem, hogy a csaj lyukat éget a hátamba a tekintetével. Büszkén lóbálom a súlyzót és nagyon remélem, hogy ő meg intéz valakit, ugyanis ciki lenne egész nap itt szerencsétlenkedni, majd vereséget szenvedve hazakullogni. Azt már nem!
Egy örökkévalóság múlva végre megszólít valaki, én meg a tőlem telhető legbüszkébb ábrázattal fordulok meg, hogy odavessem a nevem, de a arra nem számítok, hogy a fickó, ennyire... dögös. Ezzel nyilván tisztában is van, és rémesen irigyelem érte.
– Camille vagyok, hello – szándékaim szerint ez kimért lett volna, de végül valahogy sikerül sistergő jégkockának hangzanom egy forró nyári napon.
– Milo – ismétlem el, hogy biztosan megjegyezzem, aztán kissé összevonom a szemöldököm. – Egy profi az interneten? – mosolygok rá zavartan. Visszaejtem a többi közé a súlyzót, amit nyilván nem szabad így letenni, mert pattan egyet és kis híján Milo lábujjain áll meg, de csak majdnem. A szám elé kapott kezembe harapok és sajnálkozva pillantok fel rá. – Bocsi?
Más körülmények között megbotránkoznék a kérdésen is – mert mi az, hogy feltéve –, de nem vagyok abban a helyzetben így, hogy majdnem eltörtem a lábujjait.
– Igen, hát persze. – Hevesen bólogatok, aztán zavartan elkapom róla a pillantásom. – Akarom tudni, hogy mi az az elli-izé?
A recepciós csaj meg remélem, a pokol tüzén fog elégni, amiért látva a szerencsétlenkedésem egy félistent uszított rám, hogy előtte égessem be magam. Hát, köszi.

from: Camille

227 szó ❁ régen volt ez is

to: Miles

If you don't swim, you'll drown
But don't move, honey

Az ember lánya időnként lehet naiv és gondolhatja úgy, hogy a lélekölő munka mellett egy kis nassolás nem árthat meg. Néhány ebédre sebtében elmajszolt fánk vagy hamburger még igazán nem kéne, hogy megbosszulja magát, pláne, hogy egész álló nap meg sem állok. Annyit pörögtem az elmúlt időszakban, hogy akár a maratont is lefuthatnám, ezért is olyan érthetetlen számomra, hogy a mérleg miért mozdult el ilyen kedvezőtlen irányba. Egy kisebb pánikroham után azért találtam megoldást a gondomra, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy életem nagy ötlete volt, viszont miután alaposan beleástam magam a témába, találtam egy meggyőző cikket arról, hogy a megfelelő edzésterv és diéta a kulcsa mindennek, azt pedig érdmes egy erre szakosodott helyen, egy erre szakosodott edzővel összeállítani, így beugrott, hogy éppenséggel a városban van konditerem, ahova normális körülmények között be se tenném a lábam, de ez most vészhelyzet!

Már az edzős cuccomban érkezem a kulacsommal, mintha legalábbis idáig kocogtam volna, pedig az egyetlen kimerítő feladat az volt, hogy ne csábuljak el és ugorjak be Leóhoz egy sütire. Izgatott vagyok, mert lélekben már eljutottam a célomhoz és talán egy kicsit bele is éltem magam abba, hogy mire ma itt végzek, olyan hasizmom lesz, hogy vágni lehetne rajta. Oké, persze, tudom, hogy azért nem pont így mennek a dolgok és valószínűleg a hasizmommal csupán annyi fog történni, hogy átkozottul fájni fog, de ér álmodozni, jó?!
A recepcióshoz lépek és széles mosollyal köszöntöm, majd fel is vázolom neki, hogy egy személyiedzőre lenne szükségem, ő meg azt közli velem kissé negédes stílusban, hogy jelenleg senki sem tud fogadni, majd jöjjek vissza. És ez az a pont, ahol a szemem tikkelni kezd. Felcsapom a táskám a pultra és szigorúan meredek a kissé unottnak látszó figurára:
– Na ide figyelj! Egy kegyetlen és kizsákmányoló, ugyanakkor rendkívül zseniális nőnek dolgozom, nekem nincs időm szórakozni, érted?! Most kell egy edző, most van szükségem rá, MOST kell elkezdenem dolgozni magamon, nem akkor, mikor már könnyebb átugrani, mint megkerülni! Hogyan legyek a saját márkám arca majd, ha már úgy nézek ki, mint egy umpalumpa? A kétszáz centiddel nyilván nem érzed át a helyzet komolyságát, de mi alacsony emberek ijesztően gyorsan kerekedünk ám! Tönkre akarod tenni az életem?! – Talán egy kissé sikerül elragadtatnom magam, de utálom, mikor valaki ennyire ignoráns egy másik ember nagyon is égető problémájával kapcsolatban. Szusszanok egyet, hogy csillapítsam magam. – Amíg kerítesz nekem valakit, ott leszek – mutatok a súlyzók felé és meg sem várva azt, hogy szerencsétlen flótás szikrát kapjon eltipegek a picike súlyzólhoz, amik elsőre elég szimpatikusnak tűnnek. Nem ilyenekkel szoktak a tévében guggolgatni és kitöréseket csinálni? Nem tűnik vészesnek. Felkapom az egyiket és szórakozottan lóbálni kezdem úgy, ahogy azokban a tornázós műsorokban is láttam, de valamit ritka rosszul csinálok, mert két perc múlva sajogni kezd a vállam. Öhm, lehet, hogy be kellett volna melegítenem? Basszus. Hol van már az edzőm?!

from: Camille

465 szó ❁ teach me to sin