I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Ezt akár nevezhetnénk egy bizonyos titulusnak, vagy valamiféle megnevezésnek. Mára már tény lett. Ez tény és való. Kihasznált az élet. Valahogy a sorsom előre meg volt írva, előre tudni lehetett, hogy ez fog történni. Hogy át fog verni mindenki, akivel csak kapcsolatba kerülök. Lehet, hogy csak én vagyok selejtes és ez az egész belém van kódolva. De könyörgöm, minden egyes alkalommal? Az már elég brutális dolog, nem?
Mindegy, egy biztos, senkiben sem tudok bízni már!
Nem is kell messzire mennem… a lakóhelyemtől nem messze található a konditerem. Ott dolgozom. Már ott meg lehetett figyelni, hogy az emberek hazudnak. Bármelyik ügyfelemet fel tudom sorolni, ha úgy van. Egytől egyig kamuznak. – Hercules, béna vagy! Hercules, miért nem nő a karom? Hercules, a te hibád, hogy nem tudom megcsinálni! Hercules így…. Hercules úgy… bla-bla! – Idegességemben már a paddal súlyzóztam, amin épp két elefánt méretű, fánkzabáló… hájpacni ült, és figyelték, ahogyan mások edzenek. – Finom a fánk, hmm? – Letettem szépen őket, és vártam a reakciójukat, de valahogy értelmet nem igazán láttam a bamba pofájukon. – Jobb lenne, ha a súlyokat emelnétek olyan sűrűn, nem pedig azokat a kalóriabombákat… az istenit! – Csípőre tett kézzel vágtam az arcukba a tanácsomat… de persze még nekik állt feljebb… és azonnal elviharoztak. Ekkor lépett ki az irodából a főnök… Fülöp. – Tudom, nem is kell mondanod. Egy kicsit elvetettem a sulykot. De nem véletlenül vagyok pipa… ez már a tizedik alkalom, hogy ételt látok náluk. Pedig mondtam nekik ezerszer, hogy ha eredményt szeretnének, akkor egy rendszer kell. Nem lehet csak úgy zabálni mindent. – Persze sosem ismerném be Tarzan előtt, de hiába vitázunk, hogy kinek a terve jobb, azért mindkettőnkében van valami. – Ja, és még valami, ha már itt tartunk. Láttad bármikor is őket edzeni? Várj, ne válaszolj. Amit keresel az a, NEM! A legelső edzésen még csináltak „valamit”… de utána már egyszer sem figyeltek rám. Pedig nem volt nehéz gyakorlat, amit mutattam nekik! Egy szimpla fekvőtámasz. – Legyintettem egyet, majd a törülközőt felcsaptam a vállamra és egy fejrázás keretében hagytam ott őt. Ha akart mondani valamit, ha nem… mem érdekelt. Elegem volt az egészből.
Sőt abból is, hogy sosem tud állást foglalni. Mindig ez van… folyton kérdezzük, hogy vajon melyikünknek van igaza, de nem mond semmit.
Na, de hol is tartottunk? Ó, igen. Ez lehetne a hazug városiak társasága. Vagy mi is annak a filmnek a címe? Nem is lényeges. Átverés az egész. Pontosan… az egész. A teljes itt létünk, mind átverés. Nem elég, hogy én egy mesebeli lény vagyok, de van egy hamis életem is. Én, mint személyi edző… nevetséges… ámbár mégis igaz. Khm… akarom mondani hamis. Nem létezik, hogy én, aki egy isten… na, jó félisten, aki megküzdött a Titánokkal, egy ilyen méltatlan munkát végez? A pofám leszakad. De legyen, oké… megbékélek vele, viszont a mesés világhoz hasonlóan itt is megtalál a sok bolond. Kész vagyok. Kezdve a szüleimmel. Tőlük sem kaptam meg az igazságot. Nem bizony! Nem az lett volna az első dolog, hogy elmondják, amikor már fel tudom fogni? Erre közel felnőttként számoltak be róla, hogy örökbe fogadtak. Szánalmas. Tudjátok még mi a szánalmas dolog a világon? Ha valaki csak azért jár veled, hogy amint megkapja azt, amit akart, utána már nem keres többé. Velem ez történt. Képzeljétek még neve is volt, úgy hívták, hogy… Megara.
Bár ne találkoztunk volna… Meg!
Minden jól alakult, ahogyan annak lennie kellett. Egy edzésen találkoztunk, valahogy adta magát a helyzet, hogy segítséget nyújtsak neki. Nem is értettem, de kicsit szeleburdi voltam, ahogyan ott bukdácsoltam előtte, de mégis, valahogy egymás karjaiban kötöttünk ki. Aztán elmentünk kávézni és utána már csak azon kaptuk magunkat, hogy együtt vagyunk. Kéz a kézben jártuk az utcát és úgy éreztem, hogy ennél szebb dolog nem is történhetett volna velem. Már szinte túl szép is volt… hogy igaz legyen. Egy nap azonban változott a helyzet. Azt hittem mindent tudok róla… ismerem. De tévedtem. Reggel felkeltem és már hűlt helyét találtam… a szobám, nos… úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna. A ruháim szanaszét hevertek… egyszerűen kirabolt. Vagyis az edzőmet rabolta ki, ha jobban belegondolok. Rám bízott egy fontos iratot és akárhányszor kutattam a lakásban, sehol sem találtam.
Sajnálom…Phil. Tudom, hogy nem bocsátod meg ezt soha!
És jogosan tett így a volt edzőm. Hiába figyelmeztetett, hogy ne legyek Meggel, ne tartsam vele a kapcsolatot, sőt egyáltalán ne legyen semmilyen kapcsolatom vele. Én nem hallgattam rá. Azt hittem, ő is át akar verni, hogy nem akarja a boldogságomat, de… amint kiderült ez nem így volt. Csak a jót akarta nekem. De későn láttam be.
Megara miatt elvesztettem az egyetlen személyt, aki nem hazudott nekem!
Képességem
✦ Emberfeletti képességeid vannak: nagyon erős vagy. ✦ Sokkal gyorsabb vagy, mint mások és sokkal kitartóbb is vagy. Az állóképességed az egeket verdesi.
„Ha az úton jársz, bírnod kell a célig! Egyre mész, nem vársz,lehet nyár vagy tél! Szívem készülj hát, rögös út vár rád! Ne is gondolj soha rá, hogy távol még a cél!”
Kedves Dorian!
Tudtad, hogy akciófigurák is készültek rólad? Igen, ebben a világban valóban! Most te is szembesülhetsz vele, ha bemész egy játékboltba... öhm, szóval, komolyabbra fordítva a szót. Mondjam azt, hogy az átok elérte, miszerint itt, ebben a világban is hasonló sorsunk legyen, mint amott volt? Odaát is elárultak. A szüleid lepasszoltak az emberek világába, Megara átvágott, habár akaratlanul, Hádész irányítása alatt és a többi. Most itt is hasonló a helyzet. De mi van, ha itt is megvan mindennek a valódi oka? Mi van, ha az e világi szüleid közelebb vannak, mint gondolnád? Mi lenne, ha kiderülne, hogy Megara ezúttal sem akart elárulni téged, csak épp belekényszerült ebbe a helyzetbe? Simán előfordulhat, nem? Ahogyan az is, hogy Phil meg fog neked idővel bocsátani. Talán dűlőre juttok a kollégáiddal is bizonyos kérdésekben... Vajon Zootopiában barátok voltatok? Én nem tudom, szóval ez most tényleg csak egy költői kérdés, amin majd elmélkedek kicsit. Istennek lenni amúgy nem egyszerű. Felelősséggel jár. Naggyal.
Jó, nem is jártatom tovább a számat, hiszen engednem kéne téged foglalózni! Na és persze lökdöshetem az userem Megarához, hogy írja meg és végre kössetek ki a játéktér egyik zeg-zugában... és történjen minden úgy, ahogyan kell! Drukkolok nektek! Ut.i.: Köszönöm, hogy újabb párosra vehettelek rá!