- Nem is vártam mást. - manapság nem lehet panasz arra, hogy mennyit dolgozok, hiszen majdnem minden napomat hamarabb kezdem, mint mások, ezzel párhuzamosan pedig később is zárom. Aki szerint a túlóra egészségtelen, és nem vall túl jó munkamorálra, hiszen csökken miatta a produktivitás, azoknak a mélyen tisztelt és magasra becsült tudatlanoknak a jelenlévő összes szeretettel üzenem: kapják be! Valószínűleg soha nem dolgoztak még cégvezetőként, és ezzel a hozzáállással aligha fognak ilyet tenni a jövőben.
Az, hogy valaki nem tölti minden szabad percét a munkahelyén, természetesen nem probléma, és nem rúgtam még ki senkit pusztán amiatt, amiért betartotta a munkaidejét, és ez számára elégnek bizonyult. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy csak egy bizonyos szintig jár stabil, kiszámítható alapbér. Ha valaki szorgalmas, könnyedén meg is duplázhatja nálunk a fizetését, amennyiben a projektek során erre rászolgál. A teljesítmény alapján meghatározott juttatásaink legalább annyira kecsegtetők, mint a cégnél potenciálisan elérhető hírnév, a releváns referencia, az önmegvalósítási lehetőség, és még számos egyéb, főként kényelmi funkciókban meghatározott engedmény és bónusz. Elég egyértelműen mi vagyunk az egyik legjobb lehetőség a fiatal feltalálók számára, akik nem szeretnének éhen halni Stormreach egyik eldugott zugában.
- A többiek elég elfoglaltak manapság, kétlem, hogy be tudnának minket is szúrni a napi teendőik közé. Ketten bőven elegek leszünk. Ahogy észrevettem, neked sem lesz probléma a hajnalokig való virrasztás, úgyhogy le tudunk majd faragni a kitűzött dátumból is. – visszaterelem a gondolataimat, és Nanára emelem a tekintetem. Néha, tényleg csak nagyon ritkán azt érzem, hogy jobb lenne elfelejteni a testvéremet. Úgy tenni, mint aki soha nem is létezett, és csak élni boldogan, dolgozni a barátaimmal, és nem lelombozni őket úton-útfélen. Valahol már én is unom ezt az egészet, de egyszerűen nem tudok kitörni ebből a nyomott hangulatból.
- Mindig jó párost alkottunk, ketten is profi munkát adunk majd ki a kezünkből. – próbálok kicsit lelkesebben és lelkesítően beszélni, de a régi énem töredékének a szintjét sikerül csak prezentálnom. Implementációban sokat fejlődtem, hangulatokban már sokkal kevésbé, ott inkább megfogyatkozott a színpaletta.
- Előbb össze kéne gyűjtenünk minden tényezőt, ami veszélyes lehet a ruhára. Víz alatti tűrőképesség, légzőmechanika, ellenállóság. Ha nagyobb sebességi fokozatokban gondolkozunk, nem árt, ha az anyag minőségét is leteszteljük, mielőtt az extrém súrlódási erőnek hála fáklyákká gyulladnak a terepen. - Amíg munkatársam ötletel, addig én a mappánkon belül létrehozom a szokásos statisztikákat, amelyeket minden projekt során vezetünk. Haladási napló, KPI-ok és még megannyi érdekesség. Szerencsére ezeket nem nekem kellett kitalálnom. Sokkal hamarabb lépek a tettek – esetünkben a kutatás – mezejére, minthogy egy monitor mögül dolgozzak egész nap. Meghagyom ezt az informatikussoknak és más irodistáknak.
- Jó ötlet, de talán érdemes szétbontani nagyobb kategóriákra. Egy bevetés során ezek alapján számolnunk kell természetes külső tényezőkkel, illetve belsőkkel is, ám az leginkább a rugalmasságra és a légáteresztésre vonatkozik. Ezen kívül figyelembe kell vennünk azt, hogyan is tudnánk kiküszöbölni, hogy valaki szabotálja a rendszert. Esetleg egy intelligens állapotfelmérő rendszer, ami bizonyos mértékű veszély mellett… - megtorpanok egy pillanatra. Egyrészt elfog a hányinger még annak a gondolatára is, hogy a bátyám rendszerét lenne érdemes használni. Másrészt a barátom szavai sem nyugtatnak meg kifejezetten.
- Apropó. Megkérdezhetnéd a barátnődet, hogy akar-e modellt állni a méretezéshez. – elengedem kezemmel a laptopot, és hátradőlök a székben. Ezt most érdemes lenne talán tisztázni.
- A barát mim? Tulajdonképpen mit vársz tőlem, mit reagáljak erre? – szemöldököm magasra szalad homlokomon. Tisztában vagyok vele, hogy kiről beszél, de ad1: semmi köze nincs hozzá, hogy kivel találkozok munkaidőn kívül; ad2: mégcsak nem is a barátnőm. Kétségtelenül szép lányról van szó, ezt nem tagadom, és igen, talán érzek is iránta némi rajongást, plátói szerelmet, de ez nem változtat a tényeken. Jelenleg alkalmatlan vagyok egy kapcsolatra. Legalábbis egy kémmel, aki kalandból megbízásba, onnan pedig valami éjszakai bárba tér át szintén egy megbízás miatt, mindenképp. – Megköszönném, ha nem úgy kezelnél, mint a motorodat. Tudod, nekem nincs szükségem arra, hogy gázt adj, füstölög a fejem anélkül is. Nem kell a kioktatásod, a számonkérésed, sem pedig a tanácsod. Tulajdonképpen csak a munka és a barátságunk miatt tűrtem ezt eddig, de én nem… - elharapom a mondatot. Nem is tudom, hogy mit akarok. Észre sem vettem, hogy idő közben felemeltem a hangomat, és sokkal határozottabb pózt vettem fel. Amikor eszmélek, próbálom gyorsan rendezni a soraimat, de kipirult arcom elárulja, hogy nem vagyok túl nyugodt.
- Visszatérhetünk a munkához?

704 szó ● moodboard

Mondják, hogy a munka nemesít, ugyanakkor feleslegesen áltatjuk magunkat, ha ezt tényleg komolyan is vesszük. Esetleg gazdagít, öregbíti a hírneved, de a lelkeden nem edz annyit, mint azt sokan gondolják. Persze, szép erény a kitartás, de valóban minden szituációban pozitív felhangot kell neki adni? Ugyan, minden jó tulajdonságnak megvan a maga árnyoldala. Aki kedves, azt sokszor megvádolják azzal, hogy naiv amiért nem ismeri fel, hogy így mindenki ki fogja majd használni. Aki bátor, az egyértelműen vakmerő lesz, mintha csak tromfolni kellene ebben az életben. A munka nem nemesít, csak eltereli a gondolataimat. A munka csak arra képes jelen állapotomban, hogy lekössem valami hasznossal az energiámat, amelyet a gyászba ölnék.
A munkaidő ugyan kilenckor kezdődik, én már fél nyolckor beértem az irodába. Mostanság szeretem reggelente átnézni, hogyan is haladnak a különböző projektek, miben tudok esetleg segíteni a többieknek, vagy mi az, amiről át lehet csoportosítani az embereket más gyártósorra. Jelenleg azonban semmin nem kell változtatni, ezért gyorsan áttérek az e-mailjeimre. Itt viszont már vár egy kis érdekesség. Pár hónappal ezelőtt ugráltam volna örömömben, most azonban csak megnyitottam a fájlokat, amiket Jerry átküldött. Érdekes ötlet, és természetesen meg is tudjuk oldani, csak... Nem sok kedvem van társaságban dolgozni. Amikor másoknak segítek a munkában, azt is az éj leple alatt teszem, hogy minél kevesebb emberrel kelljen interakcióba lépnem.
Pont végzek, és elkezdem összepakolni a dolgaimat, hogy elinduljak a tárgyalóval egybekötött műhelylabor felé, amikor az órám egy értesítést jelez. Mindent megnézek, ezért egyből megnyitom a social mediát. Utólag belegondolva hiba volt ezt tenni, hiszen egy emléket jelzett nem mással, mint a testvéremmel. A képsort egy bemutatónk előtt készítettük pár évvel ezelőtt. Eddig sem volt az arcomon mosoly, de most egy kicsit elsötétül a tekintetem és homályosabbá válik.
Gyorsan kilépek és lezárom az órámat, amely szerint öt perc múlva kezdődik a munkaidő. Igyekszem elhessegetni a feltörő emlékképeket miközben a tárgyaló felé sietek, és pontosan akkor lépem át a küszöböt, amikor az órám egy rezgéssel jelzi: kilenc óra van.
- Késtél. - Hát hogyne... mi sem lenne szebb köszöntés, mint ez. - Jól vagy? - ez meg még annyira sem kell, mint az epés megjegyzések. Szép napunk lesz ma.
- Majd ledolgozom azt a két másodpercet. - nem nézek Nanára, csak leülök vele szembe, valamint lerakom az asztalra a laptopomat és a jegyzetfüzetemet. Bármennyire mi vagyunk a technológia fellegvára a környéken, a régi berögződéseket nehéz levetkőzni. Szeretek füzetben firkálni, könnyebben megjön tőle az ihlet.
- Elolvastál mindent, amit Jerry átküldött? A-tól Z-ig? - legszívesebben válaszra sem méltatnám, csak egy lesújtó pillantással jutalmaznám ezt a fantasztikus kérdést, de nem szabad hagynom, hogy a pár perccel ezelőtti sötét gondolataim átvegyék az uralmat az elmém és a lelkem fölött. Még csak nem is biztos, hogy az arcomról sikerült eltüntetnem a bánat sötét jeleit.
- Ami azt illeti, többször is. - töltök magamnak szénszavas vizet az asztal közepén álló tálcáról, és csak utána folytatom. - Jerry skiccelt tervrajza és a leírása alapján szerinted be kell vonnunk mást is a tervezésbe? - nem gondolnám, hogy ketten együtt ne tudnánk megoldani, azonban ha úgy érzi, hogy ez neki sok, akkor nyilvánvalóan mindenkinek előnyösebb bővíteni a kört. Ugyanakkor azt is fontos szem előtt tartani, hogy mindezt a WOOHP-nak készítjük, és nem szerencsés a szükségesnél több embernek információkat kiadni erről. Nana és én szoktuk intézni ezeket, a többieknek is megvan a saját maguk területe.
Most nézek először a lányra, és ha már ő rendezi a testtartását, addig én létrehozok egy új mappát a projektnek, és megosztom vele, hogy tudjunk egyszerre dolgozni, és könnyen tudjunk lapozgatni a bizonyára sok terv között, amelyek el fognak készülni ehhez a találmányhoz. Jerry mindig meg tud lepni valamivel...

599 szó ● moodboard