I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Egyre zavarodottabb vagyok az elmúlt napok eseményei után, a múlt és a jövő összekavarodott bennem. Egy mese szereplője vagyok, méghozzá a főgonosz, akit csúfosan helyben hagytak a gyomromba álló hajó árbóccal. Mély sóhaj hagyta el az ajkaimat, miközben az előttem lévő papírhalmot próbálom szortírozni. Egy ideje elhanyagoltam a papírmunkát és rendszerezésre szorul, hiszen a jobbkezem nem fogja helyettem megcsinálni. Bármennyire szeretem, de nem fogom Sevire hagyni, hiszen mindezt én értem el. Az én bárom, az én felelősségem. A bár nemsokára nyitni fog és nagyon szeretném megnézni a kis énekesem, hogyan halad a reflektorfény felé vezető úton, amihez én segítettem. Ha már az alkalmazottakról van szó egyetlen percre se feledkezhetek meg a bűntársamról, akivel minden munkán osztozom. Nehéz is lenne, mivel éppen az irodám kellős közepén nézelődik. Kissé felhúzom a szemöldököm, majd egy félmosollyal megrázom a fejem. - Mégis milyen munkára gondoltál? - kérdezek vissza érdeklődve, hiszen ha ezt felhozta akkor biztos gondolkodik valamin. Ez általában csak egy beszélgetés indító mondat, ami további mögöttes tartalommal jár. Talán valami ilyesmivel indítottam én neki, mikor kitaláltam Triton tőrbe csalását is. Elnevetem magam, ahogy nagyokat pislogva kifejti, hogy hanyagolva érzi magát, közben intettem a kezemmel, hogy nyugodtan foglaljon helyet velem szemben. A mosolya nem hatott meg, én nem az a lány vagyok, akit le fog venni a lábáról ezzel az egésszel és ez így volt jó. Nem fog előállni olyan helyzet, mint az előző társammal, mert nem keverjük az üzletet és a magánéletet. Richard egy olyan része az életemnek, ami mindig összezavar és feldühít, mert olyan érzéseket kelt bennem, amiről azt hittem már megszűntek és az utóbbi pár nap nem segített rajta... rajtunk. - Ugyan kérlek. Sok dolgom volt, újabb üzleti lehetőségek után néztem. Mit szólsz a kikötő melletti halasbolthoz? - direkt nem említem, hogy kié az a bizonyos bolt, mert módfelett érdekelt az első reakciója. Hátra is dőltem a székemben, hogy teljes rálátásom nyíljon az arcára és az esetleges nonverbális testbeszédére. Szeretek olvasni az emberek mozdulataiból, sokszor többet elárul róluk, mint a szavaik, éppen ezért árgus szemekkel figyeltem. A számlák és rendelések később itt lesznek, úgy érzem ez egy nagyon hosszú beszélgetés lesz kettőnk között, amihez időre van szükségem.
Remember, we are in this together. If you betray me, I will pull you down with me.
Már most egyébként rettenetesen idegesítette az, hogy a nő és az a férfi beszéltek. Meglehet csak egy-két alkalommal látta őket együtt, mégis gyanús volt neki az egész. Le akar cserélni? Nem tűnik logikusnak hiszen nála jobb társat keresve se találna. Arról nem is beszélve, hogy ezt a fickót már egyszer kidobta, így nem volna értelme, ha hirtelen visszavenné. Mégis rettegett attól, hogy megint a háttérbe szorul. Most, hogy végre felszenvedte magát, s elsőszámú társ lett, nem kívánt visszacsúszni. Kevés öröme volt ebben az életben, pláne mióta megtudta kicsoda ő valójában. Az emlékei szinte már kínozták, ahogyan a bűntudat és kétségbeesés is álmatlan éjszakákat okozott neki. Igazán nem tudja, hogy mit követett el, amiért ebbe a világba került. Ha most látná Aranyhaj, akkor biztosan csalódna benne, hiszen ahelyett, hogy ebben az életben a jó útra tért volna, ismét csak egy tolvaj volt. Nem tehetett róla, a vérében volt egyszerűen az, hogy gonosz legyen. Nem, várjunk… Ez így nem teljesen igaz. Nem volt gonosz, egyszerűen csak ő nem volt az a tipikus szőke herceg, fehér lovon, aki meg akarta menteni a világot. Hiszen még csak saját magán sem sikerült segítenie, az pedig vitathatatlan volt, hogy önmaga volt a legfontosabb és senki más. Ezért is féltette azt a jó kis pozícióját az Agónia bár úrnője mellett. De már kitalálta, hogyan biztosítsa be magát! -Mostanában nincs valamilyen izgi munka? – kérdezi, ahogyan nézelődik az irodában. Mintha még nem látta volna ezerszer egyébként ezt a helyet. Szerencsére innen még nem jutott eszébe lopni. Egyébként ha már visszatértek az emlékeim, akkor a kleptománia miért nem szűnt meg?! Még mindig ott volt benne időnként a kényszer, hogy valamit elcsenjen, pedig már nem kellett, hogy a tudatalattija burkoltan szóljon neki, ki is ő valójában. – Tudod, ha sokáig nem kell csinálnom semmit, akkor a végén azt hiszem direktbe hanyagolsz. – kezd el szépen pillázni a hölgyre, miközben szélesen mosolyog rá. Enyhén szólva is szeretné jelezni, hogy bizony olyan érzése van, mint akit direktbe nem alkalmaznak. Persze az is lehet, hogy ő gondol túl sokat a dolgok mögé, elvégre sokkal inkább sző összeesküvés elméleteket, mint gondolkozna azon, hogy mi lehet azokkal, akiket hátrahagyott a régi életéből. Még mindig megviseli.
Words: 357
I ride the edge, my speed goes in the red. I love to watch the castles burn, I've always liked to play with fire.
Legutóbbi képek
