I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2023-08-30, 00:05
to: Na Bi
Then start a girly conversation with my cute friend
Ma kivételesen szabadnapos voltam mégis a munkahelyem irányába vettem az irányt. Ugyanis ma találkozom az én drága barátnőmmel, reményeim szerint minden rendben van. Én magam próbálok mindent fixálni, amit csak lehet, legalábbis szeretném a kapcsolatomat rendbe hozni Yu-Na-val. Örülnék neki, ha megbízna bennem. Úgy, mint Na Bi és én egymásban, ő akkor nincs ott biztosra veszem, hogy teljesen elveszek. Igaz az emlékek folyama nem sokat segít abban, hogy ne úgy érezzem nem hiányzik valami, valaki… vagy inkább valakik? Olyan rejtély ez amivel nem tudom hirtelen mit kezdjek. Igazából eldöntöttem beszélni fogok Na Bi-vel erről, tudni szeretném ő mit gondol róla. Josefine-nek is megpendítem eme sorokat, szinte már gondterhelten sóhajtok fel erre. Egek, mégis mihez kezdjek én ezzel? Az emlékeimben pedig a férfi… Szinte már betegesen vonz, tudni akarom ki ő. Vagyis én úgy deffiniálom, hogy férfi. Nagyon remélem az és nem én vagyok annyira ostoba, hogy rosszra gondoljak. Bár miért lenne nő, mármint nem vonzódom a nőkhöz. Akkor miért lennék szerelmes ezekben az álmokban? Emlékképekben? Mindegy miben, de gyengéd érzelmeket miért táplálnék egy nő iránt? Kicsit megpofozgatom magamat, oké ideje felkelni ebből a révületből. Nem szabad, hogy elragadjon megint ez az elemzős mizéria. Ki, miért, mikor és hol? Már a munkahelyen is mindig azon kapom magamat megakarok fejteni másokat. Megszeretném oldani a problémáikat, mármint nem helyettük inkább úgy, hogy segítek benne. Nem vagyok én pszichológus, csak egy egyszerű felszolgáló. Elérve hát az Anserine Cafe ajtaját belépek. Először Stella-t pillantom meg akinek köszönök mosolyogva és utána Na Bi is látóterembe kerül. Széles mosoly kerekedik arcomra úgy megyek hozzá, lehuppanva vele szembe. Én vagyok megint flúgos vagy gondterheltnek tűnik? - Szia, minden rendben? Kicsit… gondterheltnek tűnsz. - tekintetem és arcom is aggodalmat tükrözött. Gondolom ez nem meglepő, hiába hessentem el azt a bizonyos ne elemezd az embereket felhőcskémet újra itt van. Finoman kezére teszem a sajátomat. - Akarod, hogy valami erősebbet igyunk egy kávénál? Igaz… lehet kicsit korán van hozzá, de később is bepótolható. - bíztatóan próbálok rá mosolyogni. - Közben kibeszélhetjük magunkból a felgyülemlett dolgokat, mit szólsz? Nekem is lesz mit mesélnem, elég hajmeresztő dolgokat. - szusszanok egyet. Be is harapom alsó ajkamat azon filózva mit és hogyan fogalmazzak meg. Eközben még gyorsan kikérek egy finom Cocoa Lattet magamnak és visszatelepszem Na Bi-hoz. Úgy döntöttem megvárom ameddig ő összeszedi a gondolatait. Nem szeretném a magam ostobaságával letámadni, lehet akkor elterelem a beszélgetést egy olyan irányba ami hosszú lesz és kanyargós. Beleiszok a hideg latteba és felsóhajtok jólesően, úgy érzem feltöltötték a lelkemet jelen pillanatban.
A kémek élete bonyolult volt, még az emberek világában is. Mindig volt valami, aminek utána kellett járni és egy perc nyugtom sem volt. Aztán eljött a nap vége és végre letehettem az álruhámat, azt a kék, nem mellesleg nagyon menő öltözetet. Mindig is a kék szín állt hozzám a legközelebb – a kedvencem volt. Passzolt hozzám. Odaát is. Az utóbbi napokban azon törtem leginkább a fejem, hogy az az „odaát” mennyire valós egyáltalán – nem csak beképzelem-e azt, hogy volt egy másik életem régen. Talán még el is tudtam volna hitetni magammal, hogy képzelődök, ha nem lenne ott a fal rejtélye. Az mégis csak azt jelzi, hogy mágia létezik és valami itt rohadtul nem stimmel. Vannak halvány emlékeim arról, mi történt odaát, de még nem állt össze, még mindig keresem a kirakós elveszett darabjait. Viszont most nem ezen kellett volna töprengenem, hanem azon, hogy Kyu hol késik. Nem, igazából nem is volt késésben, csak én jöttem túlontúl korán. A helyszín nem is volt megfelelő talán. Valahogy úgy éreztem, ideje nyílt lapokkal játszani és beszélni olyanról, amiről eddig nem. Talán ő is, hozzám hasonlóan birtokában van egy másik életről szóló emléktömegnek. Talán… ismertük egymást odaát. Talán nem. Bármennyire is furán hangzik, Kyu az, akiben a leginkább bízom és akinek fel merem fedni magam. Addison más tészta, Alex pedig pláne. De Addy lesz talán a következő, akivel leülök beszélgetni… már ha vevő lesz rám. Ezt döntöttem el magamban, miközben elpillantottam a pult felé, ahol Stella törölgette az egyik poharat. Észrevett engem, így egy nagy mosollyal intett felém, mire én visszaintegettem. A következő pillanatban pedig hallottam az ajtó fölötti csilingelő hangot, ami azt jelezte, bejött valaki. Kyu? Elnéztem az ajtó irányába, abban a reményben, hogy a legkedvesebb barátnőm toppan be rajta.