Csak biccentek egyet a fejemmel neki, aztán pedig nyugodt szívvel dőlök hátra a székemben, amikor azt mondja, hogy semmi olyasmi dologról nincs szó, illetve engem nem is szidna meg, ha Oliverről lenne szó.
Majd amiről mesél… Annyira hihetetlennek tűnik és mégis, azok után, amiket én is tapasztaltam, el tudom hinni neki. Ezek szerint még nem őrültem meg teljesen én sem… Ha mások is vannak, akiknek ugyan ez van, mint Astra-nak és nekem, akkor lehet, hogy még többen vagyunk. Már csak az kérdés, hogy miért történik ez velünk? Ha valóban nem ide valósiak vagyunk, akkor hogyan kerültünk ide és miért?
-Elhiszem neked. Ismerlek, már annyira és annyi ideje, hogy tudjam, nem találnál ki ilyesmit. - biztosítom afelől őt, hogy emiatt ne aggódjon. Lehet, ha Oliver-től hallanék ilyesmit, akkor hirtelen megfordulna a fejemben, hogy minden rendben van-e nála. Aztán rájövök, hogy nekem is ott van a sárkány, úgy hogy ő is miért találna ki ilyesmit?
-Én? - kérdezek rá. Még hogy egy sárkány lenne velük? Nem hiszem… Bár aztán ki tudja.
-Pár hete? Akkor nem olyan rég óta. - gondolkodom el rajta. Nekem is csak azóta van ez, hogy eltűnt a párom… Nem hiszem mondjuk, hogy lenne a kettőnek összefüggése, de érdekes egybeesések mégis csak.
Talán, ha én is elmondanám, hogy mit tapasztaltam… Akkor esetleg lassan, de össze tudnám tenni a kirakost is. Hiszen biztosan van valami vagy valaki ennek az egésznek a hátterében. Nem lehet, hogy csak úgy ide kerültünk, ráadásul ilyen sokan. Ha még egy-két emberről lenne szó, akkor azt mondom, hogy talán valami véletlen az oka vagy valamit rosszul csináltak és azért történik ez, amolyan büntetés képpen. Viszont, ha sokan vagyunk, akkor annak valami más oknak kell lennie.
Hirtelen nem fogom fel a kérdését, ezért először kérdőn nézek rá, majd valahogy lassan tudatosul bennem.
-Igen, jól vagyok. Már amennyire lehetek… - válaszolom neki végül. Veszek egy nagyobb levegőt, majd felsóhajtok.
-Tudod… Ha már ilyen őszinte voltál velem, akkor én is elárulok neked valamit. - nézem őt komolyan. -Miután Kyung-Mi eltűnt, én is elkezdtem egy mese alakot meglátni a tükörben. - kezdek bele a mesémbe. Egy pillanatra mondjuk megállok, mert nem a legkönnyebb dolog erről beszélni, elvégre Astra is félt, hogy lehet nem hiszek neki vagy őrültnek nézem, pedig ez nem igaz. Nekem sincsen már miért félni, mert nem vagyok egyedül ezzel.
-Nem tudom, hogy a társaid közé tartozom vagy sem, még nem sok mindenre emlékszem. Vannak álmaim is ezzel kapcsolatban, de még nem minden állt össze a fejemben. - magyarázom neki, majd csak a gondolata miatt kissé fájni kezd a fejem, de már ha belekezdtem, be is fejezem.
-Én egy fekete sárkányt látok, zöld szemekkel. Eléggé egy…fura jószág. Néha olyan mintha fogatlan lenne, de aztán kiderül, hogy csak…elrejti őket. - mondom neki a tapasztalatomat ezzel kapcsolatban.

449 words ✦ youtube ✦ note: Here we go ✦ kredit

Végig hallgatom az álláspontját, majd elgondolkodom a végén. Halkan felsóhajtok, megint plusz meló ezzel is. Na mindegy. Túl lehet élni, ez csak egy email, ami talán nem fog túl sokáig elhúzódni majd.
-Igaz, ma már ez is eléggé érzékeny téma.– értek egyet vele végül is, hiszen igaza van. Ma már az állatvédelem is eléggé erős, ne bántalmazzák őket és ne kísérletezzenek rajtuk meg még a többi dolog, amit inkább nem sorolok fel, mert akkor másnap reggelig itt kéne maradjak, amit meg nem akarok.
-Akkor ezt megírom nekik. Neked nem kell ezzel foglalkoznod, van így is elég dolgod még ezen felül. – mondom neki, majd nézem tovább a papírokat, hogy még miről kellene esetleg beszélnünk. Viszont ezt sikeresen meghiúsítja, amikor azt mondja, hogy nem csak erről akar beszélni velem. Gyanúsan felnézek rá.
-Ez már rosszul kezdődik. Ha megint Oliver csinált valamit, nekem ahhoz semmi közöm. – mondom ki rögtön, mielőtt esetleg egy fejmosást kapnék tőle. Nem igazán szeretnék egy mérges Astra-t most. Néha eléggé ijesztő tud lenni még számomra is. Ami fura, mert amúgy nem igazán szoktam törődni az ilyesmikkel. Mégis hasonlít egy nőszemélyre a furcsa látomásaimból vagy álmaimból vagy tudja a fene, hogy mégis minek kéne ezeket hívjam. Eléggé megkeserítik az életemet, szóval lehetne rémálomnak is hívni, de ahhoz meg nem érzem őket rossznak. Vagyis vannak szomorú részek, de inkább…boldog emlékek?
-Micsoda? Mit mondtál?– nézek rá kérdőn, amikor ő is egy tükörbeli mese figuráról beszél és hogy emlékszik is, hogy ki ő, mi ő.
-Szóval többen is vagytok?– dőlök hátra a székbe, majd elgondolkodom. Fogalmam sincs, hogy mennyire jó ötlet lenne beavassam őt az én „kis” titkomba. Mondjuk, ha ő így nyíltan felvállalta, akkor legalább őrültnek nem fog nézni engem. Talán ennek az egésznek köze lenne ahhoz, hogy eltűnt hirtelen Kyung-Mi? Az megmagyarázna elég sok mindent. Talán, ha még egy kicsit faggatnám Astra-t, akkor rá tudnék jönni pár dologra.
-Hiszek neked. – nézek rá végül és asztalra könyökölök, komoly tekintettel nézem őt. -Mond, mióta látod azt az alakot a türköben? – kezdem ezzel az első kérdéssel.
-Hogyan jöttél rá, hogy ki ő? – teszem fel a második kérdésemet. -Mennyi idő alatt jöttél rá, hogy te ki vagy valójában? – jön az újabb kérdés tőlem. Mindent tudni akarok. Valami nagyon nem stimmel itt. Említett egy nevet, Fogatlant. A sárkány pedig, aki rám néz, néha nem látni a fogait. Ha ő Fogatlan, akkor összeköt valami. Vagyis akkor ez esetben én lennék az? Halkan felciccentek, még mindig nem akarom elhinni ezt az egészet. Mintha csak egy rossz könyvet olvasnék ahol egyre bonyolultabb a cselekmény száll, de nem látod a kiutat belőle.

422 words ✦ youtube ✦ note: Here we go ✦ kredit

Leparkoltam a kocsimmal a munkahely parkolójában, majd összeszedem a dolgaimat és kiszállok belőle. Bezárom, utána megyek be az épületbe. Astra, már biztosan vár engem, bár nem vagyok késésben. Azért, ha munkáról van szó, komolyan szoktam venni, még ha nem is teszem magam annyira oda, mint a másik két társam. Késni soha nem szoktam a megbeszélésekről, sőt néha még korábban is oda érek, akkor legalább van időm egy kicsit összeszedni a gondolataimat. Az pedig nem szokott rosszul jönni, főleg ha van olyan rész, ami engem érint jobban.
Jelenleg egy cirkuszi előadást akarunk leszervezni, mert hamarosan úgy is jönnek a Bloomcorwn-i napok, ahol pedig kicsit kedvezhetünk az embereknek ilyesmivel. Beérve az irodába, kedves szöszi kolléganőmet, már bent találom. Bár azt hiszem, hogy ma csak vele lesz dolgom, hiszen a harmadik felünk valamiért nem tud eljönni. Már nem emlékszem rá, de nem is fontos annyira azt hiszem.
-Szia. - köszönök neki, miközben én is helyet foglalok vele szemben. A papír mennyiséget lepakolom az asztalra, igaz más meló is van köztük, de majd a megbeszélés után azokat is kézbe veszem és megcsinálom gyorsan. Szerencsére, már szétválogattam őket, nem lenne kényelmes összekeverni őket, aztán megint egyesével végig nézni, hogy na, akkor most melyik hova tartozott. Nem akarok felesleges plusz munkát végezni, ami ráadásul a saját hibámból adódna.
-Gondolom megkaptad te is az email-t a cirkuszi társulattól. - nézek rá, hiszen mindegyikünkkel kell a kapcsolatot tartaniuk. Bármi változás van, azt jó, ha mindenki tudja, aztán meg tudunk kalkulálni, ha esetleg valami változás lenne mégis. Ám ahogy olvastam, nem akarnak kekeckedni vagy ilyesmi. Talán nem lesz probléma ebből.
-Szerintem rendben vannak, de kíváncsi vagyok a te véleményedre is. Még van időnk, ha valamit módosítani akarunk esetleg. Viszont, akkor időben kell azt megtenni. - persze nem tartom hülyének a társamat, ő is tudja nagyon jól. Szimplán szeretek csak a lényegre törni. Legalábbis ilyen téren. Itt nem nehéz, ez csak munka. Itt nem a saját érzéseimről kell beszélni, mint mondjuk a dokimnál. Ami személyesebb, ott már nehezebb velem bánni. Főleg mióta történt az-az eset is. Néha úgy érzem, mintha nem is lennék teljesen, ha nem valami vagy valaki más is lenne bennem. Tudom, eléggé nagy hülyeségnek hangzik.

358 words ✦ youtube ✦ note: xx ✦ kredit