I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Megkönnyebbülök, hogy nem vette magára a hirtelen kis emlékezett kiesésemet. Tényleg nem pont ő van különösebb bajom vagy ilyesmi, csak annyi mindenkivel kellett találkozzak mostanában és fent tartani a kapcsolatot, hogy az őrület. De legalább nem lett a mostani esetből sértődés, ez azért haladás. Más lehet, sőt, tuti van olyan személyiség, aki magára vette volna. Mondjuk nem tudom teljes mértékben hibáztatni, de ha nem gyakran találkozik valaki, valakivel, akkor nem várhatja el, hogy mindenkire is emlékezni fog. -Úgy lesz. Jól jön mindig a segítő kéz. - biccentek a srácnak egyet köszönetképpen. Úgy vélem, hogy nem csak én vagyok ezzel így, hogy a megbízható embereket meg kell tartani, és Fu Hei a pletykák alapján mindig szavahihetőnek tartották. Illetve most ezt én magam is megtapasztaltam. -Igen, valami olyasmi. - bólintok. Sok dolog ez így, de mindent meg kell tervezni nekünk előre. Nem szabad semmiben sem hibázni, vagy legalábbis a legkisebb esélyre kell csökkenteni, de leginkább a nullát szeretnénk elérni. -Hmm, még nem igazán. Viszont a menü még nem teljes, szóval mire gondolsz “rágcsák” alatt? - kérdezek rá. Ugyan jó magam is az vagyok, de nekem annyira nem változatos az étkezésem, plusz soha nem voltam jó a menü összeállításában. Abból inkább mindig kimaradtam, jobban jár mindenki ezzel. A többieknek jobb és változatosabb ízlése van, mint nekem, úgy hogy nem szégyen ezt bevallani. Ha pedig valakinek van plusz ötlete a csapaton kívül is, azt is szívesen meghallgatjuk és aztán később felvetjük a többieknek is. -Közben hamarosan odaérünk a raktárhoz, még egy kicsit bírd ki. - mondom neki, bár nem hiszem, hogy komoly gondja lenne a dobozokkal.
Mindig örömmel töltöm az időmet a városban. Tekintve, hogy az én bódénak nézett otthonom a határ szélében feküdt amellett a rideg üvegfal mellett. A város mindig tele volt élettel, ezt az életet pedig sosem voltam rest “megfűszerezni”. Kicsit szíven talál a kérdése, de aztán hamar rendezi a gondolatait és a nevemen szólít. Fuh, még szerencse. Nem mintha gondom lenne a magyarázkodással. Csak hibát nem akarok véteni, ha esetleg összetévesztett valakivel és mégsem akarja az árumat. Pedig aztán mindent beleadtam, hogy levegyem a lábáról a fűszerekkel. - Semmi gond! Tudom, hogy a Közösségi Központ mindig elfoglalt, rengeteget tesztek a városért! Ha bármiben segítségetekre lehetek, ne habozzatok szólni. - ajánlom fel. Mondjuk a gyógynövények termesztésén kívül nem sok mindenhez értek. Elég kétbalkezesnek vallom magam, ha pedig csúszó-mászók jönnek a képbe, akkor el is felejtheti az illető a segítségem. Legalábbis ez utóbbival még nem kellett szembesülnöm, épp ezért is vagyok olyan bátor, hogy felajánljam a segítségem. A dobozok viszonylag hamar vissza is kerülnek a kezeimbe. - Cirkuszi ételek! Biztos tele lesz változatossággal. Ázsiai rágcsákon gondolkoztatok már? - kezdem el követni ugyanolyan lendülettel, mint amilyennel megérkeztem hozzá. Energiából bőven akad bennem, amit még külső szemmel is észre lehet venni. Már csak a mozgásom miatt is, ami eléggé lendületes. Lehet Verta ezért sem szimpatizál velem? Bár szerintem ennek oka inkább a nővérével való közelségem lehet. Nem mintha olyan sokat fejlődött volna a kapcsolatunk.
No one knows where it comes from, No one knows where it goes
A tükör mögött :
Lyndriana
2023-11-20, 18:54
Hei && Woo-Jin
Csak úgy mint szinte majdnem minden nap, a mai se kívétel az alól, hogy megy az élet itt eléggé. Megbeszélések, tárgyalások, akkor külsős kontaktorokkal is sok a dolog vagy személyesen vagy email, telefonon keresztül. Egy szóval, megy az élet. A munka pedig sok. Bár még így sem panaszkodhatok, hiszen Olivernek és Astranak még így is több dolga szokott lenni, mint nekem. Jelenleg ki se látok a sok papír közül, de úgy érzem, hogy szükségem van egy kis pihenésre meg kávére is. Nem kéne mindig a sok munkába feküdjek, hiába foglalom le magam olyankor legalább és nem gondolok semmi feleslegesre. Viszont most kívételesen úgy érzem, hogy kell nekem az a kis szünet. Felkelek a székemből és elindulok lefele az előtér felé, hiszen onnan jutok el a büfébe. Lehet a következő projectnek nem ártana automatákat is itt-ott elejteni, akkor nem kéne mindenkinek a büfébe elmenni, hiszen néhány helyről igen csak messze van. A nevemet hallva, akaratlanul is el kezdek körbe nézni és meg is állok. Aztán, amikor egy srác jön ide hozzám, eleinte furcsán nézek rá, hogy mégis miért tegez. Amikor vállon boxszol, lenézek az előbb érintett testrészemre, majd vissza rá. -Ne haragudj, de te ki is vagy? - kínos vagy sem, de a saját alkalmazottaim nagyjára nem emlékszem. Általában onnan jövök rá, hogy itt dolgozok, hogy magáznak engem, illetve valamilyen munkáról kezdenek el beszélni. Amikor elkezd minden féle növényről és fűszerről beszélni, akkor kezd valami beugrani. -Ahh, Fu Hei, igaz? - bár ezt a nevet is csak hirtelen betippeltem. -Sajnálom, de elég sok dolgom van mostanában. - puhatolom a feledékenységemet ezzel. -Talán jobb ha nem neked adod oda, ha nem megmutatom, hogy hova tedd őket. Az egyszerűbb - próbálom leállítani, még mielőtt az egész mindenséget is rám sózza. Ha pedig leáll vele, akkor a kezébe nyomom őket, aztán megigazítom a ruhámat. -Erre gyere. - biccentek a fejemmel és elindulok. -Igen, lesz egy nagyobb eseményünk megint csak. Lesz cirkusz is meg minden egyéb, aztán az ételről is mi fogunk gondoskodni. - mondom el végül neki az okát, amiért ennyi mindent rendeltünk. Nem igazán értettem először, hogy miért egy mezei termelőtől kérjük, de végülis olcsóbb és gyorsan megkaptuk, amit kértünk. Elvileg a minősége is az egyik legjobb, úgy hogy remélem, hogy nem kell csalódni ebben.
A szokásos köröket intézem e korai reggelen. Vígan fütyörészve szelem át Bloomcrown berkeit, mialatt a legfrissebb termést dobálom szét a megbeszélt biznisz helyeken. Nahimanát is később meg kell még látogatnom egy közös projekt miatt, amivel igencsak meghozta a kedvemet a kotyvasztáshoz. Az utóbbi időben rendesen be is ütött az alkotói válság, én pedig csak ülök a sok "gaz" fölött azon töprengve milyen újdonsággal tudnék előállni. Szerencsére Nahimana javaslata épp időben érkezett, így legalább ez a kis probléma ki tud majd küszölődni. Addig is van még dolgom a környéken. Néhány fűszert így is le kellett adnom a kifőzdéknek, a gyógynövények többsége pedig már az utam vége felé is egész jól kifogytak. Az utolsó hely pedig a Közösségi Központ irányába vezetett, ahol még Woojinnel üzleteltem le az árumat. Jó, lehet túlságosan is nagyzoltam a készletemet, de egy jó árusnak nagy szájjal kell eladnia a portékáját. Nekik pedig szükségük volt némi fűszer- és gyógynövényre. A Központhoz érve el is veszek a környéken. Hátitáskámat vállamról levetve nézelődök körbe az előtérben, azon gondolkozva, hogy na akkor most merre. Ez a terület nekem is elég új és egyelőre fogalmam sincs merre találhatom Woojint. A körülöttem elhaladó emberek pedig eléggé elfoglaltnak tűnnek ahhoz, hogy ne álljanak meg, ha épp balszerencsétlenkedve próbálnék segítséget kérni. A legkáoszosabb pillanatban lép elém a hely egyik vezetője, pontosabban az az illető, akivel pont dolgom van. - De jó, hogy itt vagy! Már kezdtem félni, hogy elfelejtettél. - vigyorgok fel rá szórakozottan, s még egy játékos vállon boxolást is kap tőlem, hátha oldódik a feszültség. Mert hát az van bőven. Nem a legbarátságosabb fazonnak tűnik, ráadásul szerintem még hatalmasabb is nálam. Vagy csak én vagyok törpenövésű? Eddig ez még nem volt probléma... Basszus. Magam elé húzom a táskát, majd szépen becsomagolt készleteket húzok ki belőle. Szépen el is kezdem egyiket a másik után feltornyozni Woojin kezébe, ha tetszik neki, ha nem. - Elhoztam mindent, amit kértél. Bazsalikom, rozmaring, borsmenta, édesgyökér... - sorolom fel az árut abban a sorrendben, melyben előrántom őket. - Mikre kellenek amúgy? Ezt még nem is kérdeztem. Főztök? Vagy esetleg valami újdonsághoz kell a Központnak? Oliver és Astra ügyködött ki valamit? - halmozom el nem csak a dobozokkal, de a kérdésekkel is, ami nekem egyelőre még nem tűnik fel, hogy esetleg túlságosan terhelőnek bizonyulna.
Legutóbbi képek
Mindig örömmel töltöm az időmet a városban. Tekintve, hogy az én bódénak nézett otthonom a határ szélében feküdt amellett a rideg üvegfal mellett. A város mindig tele volt élettel, ezt az életet pedig sosem voltam rest “megfűszerezni”. 
