I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 164 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 164 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (181 fő) 2024-09-16, 22:09-kor volt itt.
Camille.. meg illik is ra. Olyan Camille-es a csaj. - Szoval.. Camille. Eloszor is felejts el mindent, amit az interneten lattal, mert amit most muveltel, azt nezni is fajt. - jelenik meg egy ontelt mosoly a kepemen. - Miert pont most dontottel az edzes mellett? - furkeszem a no szemeit. - Talan a baratod miatt? - puhatolozok, ugyanis foglalt csajokkal csak nagyon ritkan kezdek. Maganyos perceimben nyilvan nem utasitom vissza oket, azert nem ment el teljesen az eszem, de igyekszem visszafogni magam. Amig a gondolataim kicsit elkalandoznak, a no szepen leejti a sulyzot, en pedig szinte lassitott felvetelben latom, hogy majdnem a labamra esik. Eskuszom, ehhez egyenesen tehetseg kell. Nem mondhatnam, hogy oszinte a mosolyom, amikor vegul raemelem a tekintetem, de osszeszedem magam. Nyilvan nem o az elso dogos szerencsetlenkedo kezdo, akit lattam, de ez a no eskuszom, kitunik a sok kozul. - Semmi gond, majd belejossz. - legalabbis remenykedem benne. Egy-ket kegyes hazugsag amugy sem art. - Nos azt nem tudom, hogy akarod-e, de hamarosan megtudod. - intek az egyik gep fele. - Az a szepseg lenne. - indulok meg az iranyaba. - Pattanj fel. Kez a karra. Igy az also es a felso test egyszerre mozgathato. - mikozben magyarazok, felallok a mellette levore, igy nem csak a szam jar, hanem meg is mutathatom, hogyan csinalja. - Nem nehez. A rajta vegzett mozgas olyan akar a sifutas. - allok pedalra. - A kapaszkodo karok nelkul csak az also tested kapja a terhelest. Azoknak javasolt, akik csak a fenekuket es a combjaikat szeretnek formalni. - nezni is elvezet. - Te mit szeretnel, szoszi? - kerdezem, mikozben bameszkodas helyett meglepo modon en is elkezdem az edzest.
If you don't swim, you'll drown But don't move, honey
Nincs bűntudatom, akkor sem, ha az elkövetkező hosszú, hosszú percekben azt érzem, hogy a csaj lyukat éget a hátamba a tekintetével. Büszkén lóbálom a súlyzót és nagyon remélem, hogy ő meg intéz valakit, ugyanis ciki lenne egész nap itt szerencsétlenkedni, majd vereséget szenvedve hazakullogni. Azt már nem! Egy örökkévalóság múlva végre megszólít valaki, én meg a tőlem telhető legbüszkébb ábrázattal fordulok meg, hogy odavessem a nevem, de a arra nem számítok, hogy a fickó, ennyire... dögös. Ezzel nyilván tisztában is van, és rémesen irigyelem érte. – Camille vagyok, hello – szándékaim szerint ez kimért lett volna, de végül valahogy sikerül sistergő jégkockának hangzanom egy forró nyári napon. – Milo – ismétlem el, hogy biztosan megjegyezzem, aztán kissé összevonom a szemöldököm. – Egy profi az interneten? – mosolygok rá zavartan. Visszaejtem a többi közé a súlyzót, amit nyilván nem szabad így letenni, mert pattan egyet és kis híján Milo lábujjain áll meg, de csak majdnem. A szám elé kapott kezembe harapok és sajnálkozva pillantok fel rá. – Bocsi? Más körülmények között megbotránkoznék a kérdésen is – mert mi az, hogy feltéve –, de nem vagyok abban a helyzetben így, hogy majdnem eltörtem a lábujjait. – Igen, hát persze. – Hevesen bólogatok, aztán zavartan elkapom róla a pillantásom. – Akarom tudni, hogy mi az az elli-izé? A recepciós csaj meg remélem, a pokol tüzén fog elégni, amiért látva a szerencsétlenkedésem egy félistent uszított rám, hogy előtte égessem be magam. Hát, köszi.
A tegnap esti buli miatt eleg nehezen ebredek, de tudom, hogy igyekeznem kell, nehogy Hercules es Tarzan ismet osszekapjanak valami apro baromsagon. Minden eromre szuksegem van ahhoz, hogy vegre kimasszak az agybol es gyorsan lezuhanyozzak, majd felkapjak magamra egy fekete izompolot es egy fekete sportnadragot(nem szuk buzi stilusut). Epp indulnek a terembe, amikor a nadragom zsebeben levo mobil megszolal. Bella szepen elmeseli, mi is zajlik az edzoben, en pedig akaratlanul is elmosolyodok. Megis ki lehet ilyen turelmetlen?! - Rendben, hamarosan ott leszek, ne aggodj. - ezzel bontom is a hivast. Gyorsan felkapom a borzsekit, autoba pattanok - ha mar ennyire surgos a helyzet -, es meg sem allok az edzoteremig. Szepen leparkolok a megszokott helyemre, kiszallok, majd kenyelmes, lassu tempoban besetalok a jol ismert epuletbe. Szet sem nezve azonnal a szep, formas kis Bella fele veszem az iranyt, aki mar jatekos mosollyal figyel. - Jo reggelt, Milo! - a hangja olyan edes.. az agyban megis picit mas volt. - O, neked koszonhetoen maris az.. - huzodik egy kedves mosoly az arcomra. - Hol van a kis kedves?! - celzok a szemelyre, aki miatt sietnem kellett. - Ott! - mutat gyilkos arccal egy ismeretlen nore. Hmm... nem is nez ki rosszul.. Kis szerencsevel az arcara sem lehet panasz, de az mar mit szamit, nem igaz?! Bevallom, nagyon nem erre szamitottam. Azt hittem, joval sulyosabb a problema - szo szerint -. - Amig beviszem a taskamat, kerlek dobj ossze egy csoki izu protein shake-et. - kacsintok ra, majd az oltozobe sietek es ledobom a sporttaskamat a helyere. Amint felakasztottam a bordzsekimet, kisetalok a szobabol es kezbe veszem a pulton hevero shaket. Indulas elott meg egyszer szemugyre veszem a benazo szoszit, majd megingatom a fejemet. - Orvendek kedves .... ?! - nezek ra kerdo pillantassal, majd cseppet sem diszkreten - szinte mar pofatlanul - vegigmerem. - Miles vagyok, de szolits csak Milonak. - nyujtok kezet. Ezt a marhasagot megis ki mutatta?- celzok itt az elobbi mozdulataira, melyek mar-mar eletveszelyesnek mondhatoak. - Eloszor - felteve, hogy kifizette a havi vagy esetlen napi berletet -, setaljunk szepen az elliptikhez. - huzom elo a bugyinedvesito mosolyomat.
If you don't swim, you'll drown But don't move, honey
Az ember lánya időnként lehet naiv és gondolhatja úgy, hogy a lélekölő munka mellett egy kis nassolás nem árthat meg. Néhány ebédre sebtében elmajszolt fánk vagy hamburger még igazán nem kéne, hogy megbosszulja magát, pláne, hogy egész álló nap meg sem állok. Annyit pörögtem az elmúlt időszakban, hogy akár a maratont is lefuthatnám, ezért is olyan érthetetlen számomra, hogy a mérleg miért mozdult el ilyen kedvezőtlen irányba. Egy kisebb pánikroham után azért találtam megoldást a gondomra, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy életem nagy ötlete volt, viszont miután alaposan beleástam magam a témába, találtam egy meggyőző cikket arról, hogy a megfelelő edzésterv és diéta a kulcsa mindennek, azt pedig érdmes egy erre szakosodott helyen, egy erre szakosodott edzővel összeállítani, így beugrott, hogy éppenséggel a városban van konditerem, ahova normális körülmények között be se tenném a lábam, de ez most vészhelyzet!
Már az edzős cuccomban érkezem a kulacsommal, mintha legalábbis idáig kocogtam volna, pedig az egyetlen kimerítő feladat az volt, hogy ne csábuljak el és ugorjak be Leóhoz egy sütire. Izgatott vagyok, mert lélekben már eljutottam a célomhoz és talán egy kicsit bele is éltem magam abba, hogy mire ma itt végzek, olyan hasizmom lesz, hogy vágni lehetne rajta. Oké, persze, tudom, hogy azért nem pont így mennek a dolgok és valószínűleg a hasizmommal csupán annyi fog történni, hogy átkozottul fájni fog, de ér álmodozni, jó?! A recepcióshoz lépek és széles mosollyal köszöntöm, majd fel is vázolom neki, hogy egy személyiedzőre lenne szükségem, ő meg azt közli velem kissé negédes stílusban, hogy jelenleg senki sem tud fogadni, majd jöjjek vissza. És ez az a pont, ahol a szemem tikkelni kezd. Felcsapom a táskám a pultra és szigorúan meredek a kissé unottnak látszó figurára: – Na ide figyelj! Egy kegyetlen és kizsákmányoló, ugyanakkor rendkívül zseniális nőnek dolgozom, nekem nincs időm szórakozni, érted?! Most kell egy edző, most van szükségem rá, MOST kell elkezdenem dolgozni magamon, nem akkor, mikor már könnyebb átugrani, mint megkerülni! Hogyan legyek a saját márkám arca majd, ha már úgy nézek ki, mint egy umpalumpa? A kétszáz centiddel nyilván nem érzed át a helyzet komolyságát, de mi alacsony emberek ijesztően gyorsan kerekedünk ám! Tönkre akarod tenni az életem?! – Talán egy kissé sikerül elragadtatnom magam, de utálom, mikor valaki ennyire ignoráns egy másik ember nagyon is égető problémájával kapcsolatban. Szusszanok egyet, hogy csillapítsam magam. – Amíg kerítesz nekem valakit, ott leszek – mutatok a súlyzók felé és meg sem várva azt, hogy szerencsétlen flótás szikrát kapjon eltipegek a picike súlyzólhoz, amik elsőre elég szimpatikusnak tűnnek. Nem ilyenekkel szoktak a tévében guggolgatni és kitöréseket csinálni? Nem tűnik vészesnek. Felkapom az egyiket és szórakozottan lóbálni kezdem úgy, ahogy azokban a tornázós műsorokban is láttam, de valamit ritka rosszul csinálok, mert két perc múlva sajogni kezd a vállam. Öhm, lehet, hogy be kellett volna melegítenem? Basszus. Hol van már az edzőm?!