to: Hei & Woo-Jin

Can I finally find answers?

Mindennapos most már az, hogy ki-ki jövök ide, amit egyáltalán nem bánok. Találkozhattam így Astra-val és Hazel-l is. Nem csak engem érdekelhet a fal? Vagy sokan csak erre tévednének? Ki tudja vajon a választ?
Amire rájöttem, hogy az emberek gondolatai és elmélye annyira szövevényes, amiből nem lehet kiigazodni. Ezt cseppet sem rosszindulatból mondom, ténylegesen meg kell próbálnunk átlátni a tökéletes ponton, hogy minden remek értelmet nyerhessen. Nagyon sokat tudok tanulni abból, hogy… próbálom megfejteni mások problémáit. Tudom mire gondolna más, miért nem a saját magam dolgával foglalkozom? Mégis annyira rossz és nyomasztó azt látni, hogy valaki szorong vagy kedvetlen. Én pedig csak azt érzem, hogy segíteni szeretnék, jobbá tenni a napját. Ahogy a saját magam életét is azzal, hogy megtalálom a múltamat és az álmaimban szereplő embereket.
Eddig nagyon is úgy néz ki nem hallucináltam, tényleg létezett mindenki. Ez hihetetlen nagy megnyugvást keltett bennem. Szóval nem vagyok bolond. Plusz pont a fehér csapatnak – mivel fehér a sárkány kinézetem… szóval érted. – na jó, ez rossz poén volt.
Jelenleg elfeküdve a füves avarban kémleltem az eget. A pléd alattam megvédett attól, hogy vizes legyek, persze azért egy kabát és ehhez hasonló kellékek is velem voltak. Nem kellene elázni a természet lágy ölén és kellős közepén.
Lehunyva szemeimet élvezem a levegőt, néha-néha finom szellő is megborzolja frufrumat. Mintha ez is nyugtatni szeretné amúgy igencsak felborzolt idegszálaimat. Mostanában az alvás sem ment annyira könnyen, mint szerettem volna, én lennék a legboldogabb, ha nem keringene ennyi gondolat a fejemben. Jobban meghallhatnám a belső hangomat, ami adhatna némi megnyugvást.
Nem tudom mennyi ideig feküdhetek kint, lehet be is szundikáltam igazából a kis helyemen. Mikor kocogtató, szinte már kopogás ébreszt fel. Felnyöszörögve pislogok fel és felülve nehézkesen ásítok egyet. Természetesen szám elé teszem kezemet, mégse legyek illetlen.
Újra meghallom a kopogó hangot, tekintetemet pedig arra irányítottam. Először fel sem fogom a képet, ami elém tárul. Egy két lábon álló sárkány, mellette pedig egy tök normális kinézetű srác, mármint meseszereplő persze, de ember alakja van. Jó ideig bambán pislogtam majd ahogy magamhoz tértem olyan lendülettel mentem a falhoz, hogy befejeltem.
- Auh, fenébe már! - fogom fejemet nyöszörögve és leguggolok, ez azért nem volt annyira kellemes élmény. Viszont határozottan felébredtem még inkább tőle. Ahogy felnézek két zöld szempár szegeződik rám, tenyerem a falhoz simul. Fájó érzés keríti hatalmába a szívemet. - Végre… megtaláltalak! - motyogom majd gyorsan elkezdek írni a falra. Eddig ez bejött és látták is szóval… miért is ne?
- Az álmomból felismerlek, de a fiút… nem? Te ki vagy? - rá nézek először a sárkányra majd végül a fiúra. Ázsiai ez a szememet kiszúrja, de pontosan honnan származó azt már nem tudom. Kínai? Japán? Koreai? Tippelgethetnék, de nem akarok. Reménykedem benne, hogy végre eljött a nap amikor válaszokra lelek még inkább. Jókra vagy rosszakra? Ez ki fog derülni.

from: Kyung-Mi

463 szó ❁ megjegyzés