I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Hans. Hans. Haansy. Emlékszel? Emlékszel azokra a napokra, amikor úgy tettünk, mintha nem léteznél? Hagyjatok! Kérlek, ne… Ne bántsatok! Ne üssetek meg! Hansy, Hansy, nem menekülhetsz mindig anyánk szoknyája mögé! Légy férfi! Milyen kár, hogy téged soha senki nem fogsz szeretni, Hansy… Tudod, Hansy, tizenketten vagyunk előtted a trónöröklésben. Ez tudod mit jelent? Neked nincs jövőd. Elég. Elég… Kérlek, elég már. Elég lesz. Mi a baj öcskös? Talán bosszant, hogy nem jött össze a kis terved és hazaküldtek lóürüléket lapátolni? Nem mi tehetünk róla, hogy egy semmirekellő vagy… NEM VAGYOK SEMMIREKELLŐ! Le kellett volna szoknom az ivásról. Az alkohol eddig hű barátom volt éjszakánként, támogatott a kreatív ötleteim megvalósításában, s most pedig előhozták a démonjaimat. A démonjaim hol a saját hangomon, hol atyám és a fivéreim hangján szólaltak meg, kegyetlenül felszaggatva azokat a mélyen eltemetett emlékeket, amelyekkel nem akartam foglalkozni. Mégis, mintha minden egyes szavuk belevésődött volna a tudatomba, ütéseik erejébe a mai napig összerezzentem, vagy pedig tombolni kezdtem tőlük. Odakint fényesen ragyogott a telihold, amikor behúztam a függönyöket. A nyomasztó, mellkasomra telepedő érzés azonban akkor elkísért, ahogy felriadtam az álmomból, mintha sose ébredtem volna fel. Végtére is, csupán elfojtottam és hétlakat alá zártam minden bánatom. Ahogy álmosan a tükörbe pillantok, és ismét a mesefigura vonásai bontakoznak ki előttem, valami eltör bennem. A harag fokozatosan veszi át az uralmat a testem felett, és ismét a berendezés bánja a kitörő impulzusokat. Törik a szék lába, oda a tükör, alkohol és vér csorog a kezeimről, a fejem hasogat, és hirtelen szörnyen szűkösnek tűnik a négy fal között. Nem kapok levegőt. Menekülni akarok az otthonomban rejtőző árnyékoktól, az emlékeim fogságától. Csak arra vágyok, hogy ne érezzem ezt a fajta szorongást.
Az elmém ködös, a járásom bizonytalan, ahogy a városban botorkálok. Talán néhányan azt hiszik, hogy megőrültem, vagy csak azt, hogy jó estém van. Beszélni akarok Summerrel, mivel Freyához nem mehetek tanácsért, így nem sok választási lehetőségem marad. Azonban mire a bárhoz érek, akkor tapasztalom igazán, hogy mennyire elszaladt az idő, hiszen az épület zárva van. A hangok a fejemben azonban egy pillanatra sem csillapodnak, így ismét útnak indulok, bízva abban, hogy találok egy helyet, ami még nyitva van, és segíthet felejteni. Az esetek többségében mindig elrejtem a gyengeségeimet, de a mai éjszaka nem tudom visszaszerezni a kontrollt, csupán sodródok az árral, amíg egy nagyjából velem egyidősnek tűnő férfi szívélyesen be nem terel egy másik bárba. Nem is figyelem, hogy hova lyukadok ki, csupán félig az asztalra dőlve kérem ki az alkoholt. Az alkohol tompít és álmosít. A hangok egyre hallgatagabbá válnak, azonban úgy ragadnak le a szemhéjaim is. Nem emlékszem, hogy végre az asztalra dőlve mennyi idő esik ki az életemből, de arra igen, hogy koránt sem kellemes módszerrel keltenek fel.
❀ 447 words ;youtube; note: remélem, tetszik majd ❀
Legutóbbi képek
Hans. Hans. Haansy. Emlékszel? Emlékszel azokra a napokra, amikor úgy tettünk, mintha nem léteznél?
