A férfi kedvelte a kihívásokat. Ha valaki akadályt gördített az útjába, az csak még inkább feltüzelte és arra késztette, hogy legyőzze ellenfelét. Harcos mivoltát pedig az új életében sem tagadhatta le. Az Ébredése előtti időkben úgy hitte, hogy az élete arról szólt, hogy vívóbajnokságokon és vadászatokon vegyen részt, majd pedig másoknak adja át a tudását. De minden alkalommal, amikor a vívópengék egymásnak ütődtek, vagy a puskából kilővő golyó találatot ért és vér szennyezte be a földet, a fülében megannyi csata visszhangzott.
Érezte a talpa alatt a hófedte hegyoldalon lezúduló lavina irdatlan áradatát, az orrába szökött a felperzselt falvak illata, a szájában pedig a győzelem édes ízét kóstolhatta. Ez az érzet nem tartott sokáig, csupán néhány, röpke pillanatig. Mégis Shan Yu számára olyan érzés volt, mintha utat nyitott volna egy másik világba.
Évekig tartott számára, hogy felépüljön, de szerencsére gondos ápolója akadt, aki segített a mindennapjaiban, amíg nem tudott talpra állni. Idővel már boldogult a kerekesszékkel és a mankóval. Gyógytornákra járt, de nem esett kétségbe, amikor nem hozott számára gyors gyógyulást. Dühös és türelmetlen volt, de kellően akaratos ahhoz, hogy soha ne adja fel, pedig az orvosai már régen lemondtak arról, hogy valaha is talpra állhat. Ő mégis rácáfolt az állításukra.
Minden akkor kezdődött, amikor előző szeretett házi kedvence eltűnt. Bárhol kereste az állatot, nem találta sehol, ellenben az udvarába egy sólyom szállt le. Shan Yu érdeklődő tekintettel figyelte a büszke madarat. Ismerősen szólongatta őt magához, mintha egy spirituális kapocs fűzte volna a teremtményhez. Ekkor még kerekesszéket használt, a terasz ajtajához gurult, hogy kinyissa azt. Nem gördült ki a teraszra, hiszen nem akarta elijeszteni az állatot, amely továbbra is természetellenes közelségben maradt hozzá annak ellenére, hogy észrevette a férfit.
A fenséges madár kitárta a szárnyait, elrugaszkodott a földről, és a ház felé vette az irányt. Shan Yunak el kellett hajolnia a sólyom elől, amely berepült a nappaliba, tett egy kört a helyiségben, majd vijjogva leereszkedett a férfi székére.
- Különös jószág vagy te… - mondta halkan, ahogy ujjait óvatosan felemelte, hogy megérintse a madarat. Ahogy megérintette a finom tollakat, a látása elsötétült, hogy a következő pillanatban kívülről lássa saját magát. Meglepődött, de nem ismerte a félelmet, így ennyi érzelmet tudott kifacsarni belőle az esemény. Mégis, megrohamozták az emlékek, amikor a madár szemein keresztül szemlélte a világot. Az elméjébe tóduló képsorozatok fejfájást okoztak számára.
- Hayabusa – suttogta a madár nevét, amikor elhúzta a kezét és megszakította az emlékfolyamot. A teraszra vezető üvegajtó tükröződésében azonban nem a saját képmását, hanem egy meseszerű alakot pillantott meg.
Az ismerősnek tűnő arc sokkal jobban emlékeztette azokra a pillanatokra, amikor azt képzelte, hogy csatákat vívott meg és birodalmakat zúzott szét. Mégsem tudta elhinni, hogy mindez valós lenne.
A sólyom vele maradt, hű társaként mindenhová elkísérte, még a vívószövetség épületében is biztosított a madár számára helyet, hiszen nem csak a társa volt, de a barátja is. Azonban amiket együtt láttak, az a kettejük titka maradt. Senkinek nem árulta el a múltját, vagy a képességét, egy éven keresztül megtartotta magának a titkait. Egyébként is zárkózott férfi volt, akit nem mertek faggatni, ő pedig nem beszélt túl sokat, így nem tűnt fel másoknak a változás, egyedül Hayabusa jelenléte árulkodott Shan Yu Ébredéséről és a tény, hogy állapota rohamos javulásnak indult.
Egy magányos téli éjszakán, amikor minden emlékképet sikerült végre a helyére illesztenie és felidézte a balesetét okozó végletes pillanatot, rádöbbent, hogy a kitűzött célját megakadályozták. Nem engedhette meg, hogy csorba essen a becsületén. Meg kellett találnia a katonát a hegyekből és a sárkányát, illetve akadt egy császár is, akinek a fejét kellett vennie.
- Hayabusa, menj és keresd meg nekem azt a katonát! Deríts ki mindent róla és azokról, akik segítettek neki! Kutasd fel a harcosaimat is!– Engedte útjára a madarat, majd helyet foglalt kedvenc karosszékében, lehunyta a szemeit, hogy pillanatokkal később már madártávlatból szemlélhesse Bloomcrown városát.


✦ Képes vagy a sólymod, Hayabusa szemén keresztül szemlélni a világot.
✦ Tehetséges nyomkövető vagy, vasakaratodnak köszönhetően pedig nincs félelemérzeted.