I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot
Nem fogom csak úgy hagyni magam. Lehet sejt valamit, de eszem ágában sincs igazat adni neki vagy a lebukásomat kockáztatni. Csak játszom az áldozatot, hátha az agyára sikerül majd mennem. - Nem tulajdonítottam el semmit! Elvesztette az eszét? Tudja egyáltalán ki vagyok?! Na eresszen el mielőtt sikítok! - mellkasom előtt fonom össze karjaim, míg kihívóan húzom ki magamat. Nem félek tőle, ó nem! Itt csak annyi bosszant, hogy húzza a drágalátos időmet a gyanúsítgatásaival, még akkor is, ha okkal teszi. Nem fogom hagyni magam. Eddig még sosem buktam le, s most sem fogok. - Magára gondol? Mert a körülményeket felmérve nagyon is úgy tűnik, hogy maga sántikál rosszban. Gondolja, hogy majd egy hajléktalannak kinéző senkiházinak adnak igazat, amikor itt tart fogva egy bájos hölgyeményt? Maga sem gondolta ezt komolyan. - fikázom őt a legundorítóbb szavakkal, miközben savanyú arccal vizslatom őt tovább. Hát persze hogy nem ereszt továbbra sem és még mindig ujjal mutogat rám a kavicsa miatt, amit továbbra sem vagyok hajlandó kiadni a kezemből. Vagyis a farzsebemből, de ő ezt nem tudja hacsak nincs valami kopókutya szimata. - Maga az egyetlen, aki rabolja az én időmet. - rántom meg a csuklómat szorításából, de ezzel csak annyit érek el, hogy valamit meghúzok, majd felnyikkanok a fájdalomtól. Valami gáz van, mert a csuklómba nyilaló fájdalom nem akar szűnni. - Engedjen el! Engedjen el! Áu! Áu! Áu! - rájátszok, ez egyértelmű, de ettől függetlenül nem teljesen színjáték az egész. Ha nem lennék ekkora nagy gubancban, akkor most simán ő húzná a rövidebbet. Már így is nyakig benne vagyok ebben, ő meg nem tűnik annak a típusnak, aki csak úgy feladja. Hát akkor... Csak egy megoldás létezik. Jajgatva szédülök meg előtte a csuklómra hivatkozva, majd a karjaiba ájulok, eljátszva, hogy a fájdalom ennyire ledöntött a lábaimról. Még a szemeimet is lehunyom és egy krumpliszsákként hagyom magam nekidőlni a férfinek.
❀ 242 words ;I'm a baddie; note: take you down with me ❀
I don't know who you are and why you took the stone from me. Yet your eyes are completely reminiscent of obsidian
Teljes bizonyossággal mondhatom, hogy ez a nő vette el a követ, amit igazán keresek. Nem hiába rántottam be őt a sikátorba, de a szemei színe szinte már-már megfagyasztott. Ugyan olyan színe volt, mint a kedvenc kövemnek. Próbáltam kezdeti megilletődöttségemen túllendülni, nem szabadna ennyire megbámulni valakit. Ezzel még én magam is teljes mértékben tisztában voltam. Már csak arra volt szükségem, hogy kicsit ebből az egészből… felrázódjam. Nem kellene a saját dolgomat ennél jobban megbonyolítanom. Egyszerű bevásárlásra indultam meg, kiraboltak, gondolataim kusza egyvelege pedig Rourke és Helga körül forognak. Most pedig az ismeretlen körül is. Csupán a pillantása miatt. - Elnézését kérem, de nem tehetem meg. Először szeretném visszakapni, amit eltulajdonított. - hangom valahol monoton volt, mintha csak éppen felszeretnék olvasni valamit egy papírról. Legyen ő bármely bájos teremtés nem változtat azon a tényen, hogy az én dolgomat rejtegeti. Valahonnan talán még ismerősnek is hatnak a vonásai, de ezt olyan gyorsan vetem el amilyen gyorsan az eszembe jutott. Még nevetségesnek is hatott ez a feltételezés tőlem. Kicsit talán szórakoztató is lehetett volna a méretkülönbségünk. Rendes körülmények között természetesen. - Teljes nyugodtsággal hívhatja a rendőrséget, hamar rájöhetnének pontosan melyikünk van nyakig pácban, Miss. - mérem őt most végig. Felőlem vergődhet úgy, ahogy éppen a kedve adja. Szinte már-már gondterhelten sóhajtok fel és kicsit közelebb is hajolok a kistermetű teremtéshez. Remélhetőleg hamar és nyugodtan letudjuk a visszacserét, valahol egyik porcikám sem kívánta a rendőrségi hercehurcát. Főleg, ha arra gondolok főnököm mennyire is kifakadna miszerint az alkalmazottja merre is jár-kel. Valahol azt hiszik az emberek mekkora buli a városházánál dolgozni. Én egyáltalán nem élvezem. - Tehát, eltudjuk rendezni békésen? - megakad azon tekintetem, hogy pontosan merre is kalandozik el, lehetséges védeni kellene magamat? Ezen össze is szalad szemöldököm. Egyáltalán nem vagyok valami boldog, miért is kellett pont ma ebbe így belebotlanom? Megmotozni pedig nem motozhatom, azért már ténylegesen feljelenthetne. - Ne raboljuk egymás idejét, de akkor a javaslatának megfelelően mehetünk a rendőrségre is. - nem örülök, most kezdek igazán bosszús lenni, de még mindig fogom a nő csuklóját, hisz esélyes elszelelne amint elengedem. Ám megmutatva azt, hogy nem viccelek teszem is a mozdulatot, hogy elinduljak, ha kell akkor magammal húzom őt. Nem vagyok híve a hölgyekkel szembeni szemtelenségnek, de csak egy szavába illetve tettébe kerül és meg is szabadulhat ettől a huroktól amibe belekerült. Kint még az emberek nem neszelték meg kettőnk beszélgetését, jobb is így. Nem szeretem a nagy felhajtásokat, csak vonzza a kíváncsiságot és a pletykahajhászokat.
Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a kikötői kiruccanásomból majdhogynem az a féle "sakkparti" lesz. Ne essék pánikba, igazán szemrevaló a másik fél, csak épp a legrosszabbkor rántott be ebbe a sikátorba, mert hogy én nem enyelegni terveztem vele. Nekem csak a kristály kellett a zsebéből, de valamiért úgy sejtem neki annyira jó a szimata, hogy rögtön észre is vett. Lehetséges, hogy nem is akart megdönteni, csak a kis kövecskéjét akarja visszakapni. Persze ehhez azért lenne még két szavam. Ki is rántom a kezemet a szorításából, s némileg hisztérikus kitörésben lököm el magamtól mellkasánál fogva. - Eresszen el, mégis mit képzel?! - fakadok ki nyávogva, mialatt szikrákat, már-már villámokat szóró szemekkel nézem a magas termetet. Még így magassarkúban sem érek versenybe ezzel a fazonnal, ami még dühítőbb. Lenne éppenséggel dolgom is, tehát idő szűkében vagyok. A modellek már várnak rám a Vardaros stúdióban. Bevallom, a tolvajlét emellett roppant rizikós, hiszen az arcom tele van plakátolva a stúdió ablakain. Ez viszont még nem állított meg abban, hogy egy kissé rongyosabb, tépett ruhával csak hogy ne magassarkúban kicicomázva szeljem át a területet mások értékeiért. - Amúgy is miféle pszichopatának képzeli magát, hogy csak úgy nőket rángat be a sikátorba?! Ezért fel is tudnám jelenteni! - hadarom tovább mérgemben. Mondjuk egy része a kifakadásnak már inkább erőltetett nyivákolás annak érdekében, hogy le tudjak lépni. Ezt meg is próbálnám párszor, de a fickó széles vállai és felhőkarcoló termete elállja az utamat. Én pedig nem vagyok valami izomkupac, hogy majd megfogjam a derekánál és csak úgy odébb pakoljam. A türelmem mindeközben egyre jobban fogy. Már azon is elidőzik a tekintetem, hogy esetleg tökön kellene rúgnom. Az tényleg annyira fáj a férfiaknak, mint ahogy mondják? Persze tisztában vagyok azzal is, hogy a másik nemnek a fájdalmi tűrőképessége majdhogynem egyenlő a nullával. Már olyan teszteket is elkövettek a tévében, hogy a szülés fájdalmát imitálják a férfiaknak. Szerintem még az előttem álló kétajtós szekrény is sírva roskadna össze a fájdalomtól. E gondolattól haloványan elmosolyodok az orrom alatt.
❀ 325 words ;I'm a baddie; note: take you down with me ❀
Legutóbbi képek
Nem fogom csak úgy hagyni magam. Lehet sejt valamit, de eszem ágában sincs igazat adni neki vagy a lebukásomat kockáztatni. Csak játszom az áldozatot, hátha az agyára sikerül majd mennem.
Teljes bizonyossággal mondhatom, hogy ez a nő vette el a követ, amit igazán keresek. Nem hiába rántottam be őt a sikátorba, de a szemei színe szinte már-már megfagyasztott. Ugyan olyan színe volt, mint a kedvenc kövemnek. Próbáltam kezdeti megilletődöttségemen túllendülni, nem szabadna ennyire megbámulni valakit. Ezzel még én magam is teljes mértékben tisztában voltam. Már csak arra volt szükségem, hogy kicsit ebből az egészből… felrázódjam.
