Welcome to Fata Morgana
Mirage Mirror
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív

– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat?
– Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni.
– Mi fog történni?
– Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned!
– Dehát...!
Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana

határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Mesénk fejezetei
lapozd, nézd!

Felisa Rivera
Ma 12:19-kor


William Zen Williams
Ma 12:04-kor


Noah Campbell
Ma 11:53-kor


Noah Campbell
Ma 11:52-kor


Noah Campbell
Ma 11:50-kor


Carmilla Draco
2024-05-21, 12:37


Ezekiel Beckett
2024-05-19, 01:28


Imogen Sallow
2024-05-18, 23:56


Nishihara Takuya
2024-05-18, 17:36


Ayuzawa Misaki
2024-05-18, 17:09


Kiemelkedõ mesemondók
ebben a hónapban

4 Hozzászólások - 15%


3 Hozzászólások - 12%


3 Hozzászólások - 12%


3 Hozzászólások - 12%


3 Hozzászólások - 12%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%



Megosztás
 
Daytime romance
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
ÜzenetSzerző
TémanyitásDaytime romance Empty2024-04-21, 13:54


Daytime romance

Cassiope && Antoine

Nem igazán van kedvem hallgatni Cassandra gúnyolódását, ugyanis fogalma sincs arról, hogy az elmúlt időszakban min mentem keresztül. Az állkapcsomat megfeszítve konokul meredek az asztalon heverő holmikra. Érzem, ahogy automatikusan felhúzom a vállaimat, és elzárkózom nem csak a nőtől, hanem a saját érzelmeimtől.
- Ne beszélj olyan dolgokról, amelyekről semmit nem tudsz – szólalok meg mégis szárazon, miközben az eszközeimet kezdem rendezgetni. Feszült, fáradt és rosszkedvű vagyok, mindezeken pedig egyáltalán nem segít, hogy szemernyi empátiát sem kaptam és kapok attól a nőtől, akit szeretek. – Miből gondolod, hogy nem próbáltam meg minden telhetőt? Veled ellentétben és küzdöttem azért, hogy megtaláljuk egymást.
Emelem fel a tekintetemet rá, ahogy a hangomban a keserűség mellé némi szemrehányás is vegyül. Mert én tényleg az utolsó pillanatig, az utolsó cseppnyi erőmig küzdöttem és küzdök azért, hogy egymásra találjunk és haza mehessünk a többiekkel. De a fáradtság nagy úr, főleg, ha a motivációmat napról napra letöri a bizonytalanság és a tehetetlenség érzete. A múltkori találkozó után viszont sok mindent átértékeltem, s már kevésbé vagyok bizakodó, hiszen nem tudhatom azt se, hogy a többieket megtalálom, akkor ők emlékezni fognak-e rám.
- Hogy máshogy hívnám? – vonogatom a vállamat, hiszen Ruddiger otthon jó barátom és társam volt. Valaki, aki akkor is biztos pontként lebzselt körülöttem, amikor mindenki más lemondott rólam. Nem tudom, hogy életben vant-e még, vagy jelen van-e ebben a világban, de határozottan hiányzik, és ezzel az elnevezéssel az ő irányába adózok.
A szemem sarkából látom a robot mozgását és hallom, ahogy közlekedik, de ezek a zajok olyan mindennaposak számomra, hogy az lenne a furcsa, ha nem hallanám a neszelését.
- Na, persze. Mert híres vagy arról, hogy nem rombolsz le mindent magad körül – szusszantok mogorva grimasszal az arcomon, hiszen láthatóan megdolgozik azért, hogy kedvem se legyen a közelemben tudni őt. Legalább is, addig biztosan nem, amíg erőszakosan követelődzik. Nem vagyok hajlandó ugyanis szívességet tenni neki, hiszen így is tartom a hátamat az ő kedvéért.
- Nem fogom megjavítani, és a témát lezártnak tekintem. Töltsd ki a papírokat, ahogy mindenki más teszi és igényelj újat – zárom le a részemről ezt a vitát, mert nincs türelmem tovább hallgatni ezt. Ennél sokkal fontosabb dolgaim is lennének, egyszerűen nincs időm és energiám Cassandrával vitatkozni.
- Az nem dac volt – szűröm a fogaim között ingerülten, hiszen annak idején segítséget kértem a hercegnőtől és nem kaptam meg. Egyedül voltam, tehetetlen és magányos. Attól féltem, hogy a saját hibám miatt apám örökké a borostyán fogságába került. Az én indokaim teljesen mások voltak, mint az övéi. – Mondja az, aki veszélybe sodorta a büszkesége miatt egész Coronát.
Ha már sértéseket akarunk vágni egymás fejéhez, hát állok elébe. Többé nem fojtom el a gondolataimat, sem pedig a véleményemet. Ha Cassandrának az a célja, hogy a lelkembe taposson, akkor nem fogom neki megadni neki azt az örömöt, hogy elkeseredettnek lásson.
- Már mondtam, de elmondom még egyszer és utoljára: felejtsd el – tagolom lassan és érthetően a szavakat, hogy talán végre eljut a tudatáig a makacs elhatározásom, és hajlandóvá válik végre a protokollt követve új felszerelést igényelni magának. Nekem sem kell a szomszédba menni, ha arról van szó, hogy csökönyösen kell elvekhez ragaszkodni, így órákig képes lennék húzni-halasztani a dolgot.
Mégsem tudom örökké fenntartani a haragomat. Az ellenállásomat még talán, de érzem, hogy csillapodnak a bennem dúló kellemetlen érzések, és kezdem kicsit vágni a korábban kimondott szavakat. Nem a legjobb pillanatomban talált rám, ennek láthatóan hangot is adok, majd egy sokadik bögre kávé társaságában visszatelepszem az asztalomhoz.
- Azt hiszed? – ölelem körbe az ujjaimmal a meleg bögrét, miközben az arcomra szórakozott mosoly ül ki. Tisztán emlékszem azokra a napokra, amikor Ruddigerrel elzárkózva kellett dolgoznom. Igaz, akkor nem kávén éltem, hanem kakaón, de majdnem ugyanaz a helyzet állt fenn. – Akkor még nem láttál, amikor Demanitus tekercsén kellett dolgoznom.
És valóban nem volt jelen akkoriban, csupán azután toppant be, hogy megfejtettem a harmadik varázsigét. Néha még most is haragszom magamra, amiért a saját igazmondó főzetemmel szedte ki belőlem a ráolvasást.
- Nem félek tőle – teszem hozzá ismét vállat rándítva, hiszen a kialvatlanság már-már a személyiségem részévé vált. Fogalmam sincs, hogy mikor aludtam át utoljára az egész éjszakát. Attól jobban félek, hogy ostobaságot fogok elkövetni, amiért bizalmat akarnék szavazni neki, így tartom tőle a távolságot, mert a hirtelen jött szociális megnyilvánulásai túlságosan is ellentétben állnak a korábbi megnyilvánulásaival. Nem akarok még egyszer csalódni, ezért fenntartással kezelem a közeledését.
- Van ebédem – emelem meg a bögrémet, amelyben még mindig ott gőzölög a frissen főzött fekete. Különben sem érzem úgy, hogy egy falat is lecsúszna a torkomon, de ha annyira együtt akar ebédelni, nem ágálok ellene, amennyiben ténylegesen választ nem ad a kérdésemre. Ez viszont nem jelenti azt, hogy képes is leszek beleharapni az általa szerzett szendvicsbe.
Némán követem a mozdulatait, ahogy az asztalomtól az ajtóig sétál, de nem szólok semmit. Még akkor sem, amikor közli velem, hogy nem szabadulhatok tőle, és egy hang sem hagyja el a torkomat, amikor rám kacsint. Mégis érzem a gyomromban lévő apró rántást, és átkozom magamat, amiért a testem árul el engem.
Kelletlen sóhajjal nyúlok az asztalon hagyott kompakt púderért, ugyanis valamivel le kell kötnöm a gondolataimat, amíg Cassandra ebédet szerez. Szerencsére, nagyjából ismerem a tempóját, így fel tudom mérni, hogy nagyjából mennyi időm lehet, amíg visszaér. Valóban nincs komoly baja a púdernek, némi bütykölés után már használatra kész. Amint végzek vele, ügyelek arra, hogy pontosan ugyanúgy tegyem vissza az asztalra az eszközt, ahogy a nő otthagyta. Mivel nem vagyok hajlandó elárulni neki, hogy megjavítottam a ketyeréjét, ezért úgy teszek, mintha egészen a visszaérkezéséig kávézgattam volna.
Amikor a becsomagolt szendvics is az asztalomra kerül, fásultan pillantok fel a nőre és a fenyegetőzése ellenére megrázom a fejemet.
- Mondtam, nem vagyok éhes. Ez akkor sem fog változni, ha fenyegetőzől. – A kijelentésem ellenére azonban magamhoz húzom a szendvicset, hogy érzékeltessem vele: majd megeszem, ha éhes leszek.
- Szóval, várom a választ a kérdésemre – fordulok az irányába a székemmel, miközben a bögrémet a számhoz emelem. Kettőnk közül ő rendelkezik véges idővel, hiszen bevetésre kell mennie, szóval, ha használni akarja a púderét, akkor nem ártana végre beszélnie.


993 words ● youtube ● note:  <3  
Nem szórt rá senki csillámport



Antoine LeCompte
Lázadó
Lázadó
Antoine LeCompte
Mesehõs :
Daytime romance 45cfc3789baabc4185b737303cd6c852a9632eb7
Aranyhaj és a nagy gubanc
Varian

Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
25
Titulus :
The Royal Science Nerd
A másik felem :
Daytime romance F148e8e13bd43211fb3a77de496f465b
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance 35077f9e89c2954aa7096492f6865321b38fa141
Akinek az arcát viselem :
Garrett Hedlund
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat (Stormreach)
Kereslek, de nem talállak :
Daytime romance Ruddiger-tangled

Daytime romance 17bad53b212cdb026308c193218db148c726d86e

Daytime romance 886ac506c52ccba9ca09ce2766c7c8032ca2e3ba

Daytime romance 8bd756160bba62e2a95886b28d7b6577ad6663b3

Daytime romance 5e35f33fe5f23b4da70aee892500a143

Daytime romance 80ed649cbda0e7097eea3ac7fe1879f309e5759f
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance 73940435dc2a8ab2fa4e817fd3b5eee8248ca8d2
A tükör mögött :
Lazarus

Daytime romance Empty
TémanyitásDaytime romance Empty2024-04-10, 12:28



Antonie & Cassiope

Nem gondoltam volna, hogy pár hét leforgása alatt ennyit változik az életem, bár ha a múltból indulok ki, akkor szimplán csak naiv voltam. Hiszen, ahogy Raps az életem része lett minden felfordult és hatalmas kalandokat éltünk át együtt bejárva egész Koronát a kis csapatunkkal. Persze voltak összezördülések, árulások és kellemetlen szituációk, de végül mindig kitartottunk egymás mellett. Igy a mostani morgást se tudom komolyan venni, mert ismerem őt annyira, hogy tudjam megbékél.
- Más világ, más szabályok aha persze és te mikor lettél ilyen unalmas, savanyú figura, aki ha tehetné felvágná az ereit, ahelyett, hogy egy-egy dolog megoldására törekedne? -  kérdezem cseppet sem kedvesen, ugyanakkor próbálok rámutatni a lényegre. Az a Varian, akit én ismertem nem riad vissza holmi szabályoktól. Éppen ezért se fogom hagyni, hogy ennyivel elintézze a dolgot és a közelébe férkőzőm. Nem érdekel a grimasza sem a sóhaja. Nem fogom feladni ilyen könnyedén, hiszen az nem is én lennék.
- Komolyan Ruddigernek hívod a robotot? - költői kérdés a részemről, ugyanakkor haloványan elmosolyodom. Talán mégse veszett el benne a régi énje és valószínű nagyon hiányozhat neki a mosómedvéje, ha róla nevezte el a mozgó fémszerkezetet. A háttérben dolgozik Ruddi, de az én figyelmemet a kis beszámolója köti le, ahogy lelkesen magyaráz a kütyüről. Végre rám pillant eléggé morcosan, de ez se tud meghatni igazán és nem, nem fogok kérni egy másikat.
- Ugyan! Az esetek nagy részében nem miattam hulltak szét a dolgok és ezt mindketten tudjuk. Sőt valószínűnek tartom, hogy se perc alatt megjavítod nekem - válaszolok még mindig makacskodva. Az esetek nagy részében Lance és Eugén hibája volt, hogy valami javításra szorult és nem miattam mentek szét a dolgok. Persze nem ragadhatok le a múltban, mert most a jelenre és rá kell koncentrálnom, hogy kevésbé legyen ilyen elutasító az irányomba.
- Mondja ezt az, aki pusztítani akart dacból. Maradjunk annyiban, hogy mindketten követtünk el hibákat a múltban - vágom vissza kissé mérgesen, mert jogtalannak érzem a szavait. Igen is érdekelt más is önmagamon kívül. Én nem az anyám vagyok és az a feltételezés, hogy hozzá hasonlít mérhetetlenül sértő a számomra.
- Boldogan, ha megjavítod a kütyüt - válaszolok, nem törődve az utalásával, sem azzal, hogy kezdek dacossá válni, amiből vagy egy hatalmas veszekedés lesz vagy valami egészen váratlan dolog. Talán éppen ezért követem mondandóm közepette és próbálom kizökkenteni a  mostani állapotából. Nevetéséből csalódottság hallatszik, de nem válaszolok csupán vállat vonok. Túlságosan nehéz lenne elmondani az egészet, hogy miért gondoltam meg magam, mindamellett frusztrál a tudat, hogy ő előbb ébredt a régi önmagára mint én. Tudom mit vár tőlem, mire haloványan elmosolyodok, ahogy végre rám néz ténylegesen. Közben magamhoz veszek egy bögrét, majd megrázom a fejem a kávés válasza hallatán. Míg töltök magamnak, ő visszaül az asztalához, közben azt ecseteli, hogy mennyivel könnyebb evés helyett csak ledönteni még egy bögre feketét.
- Mert csak kávéval nem tudod magadat életben tartani és egyszer csak visszafelé fog hatni, majd azon kapod magad hogy a padlón ébredsz mert kidőltél a fáradtságtól? - magyarázom neki könnyedén, majd elindulok felé, de félúton megállásra kényszerit a kérdésével. Mély sóhaj hagyja el az ajkaimat, majd egyetlen szó nélkül leülök az asztalára. Mégis hogyan kezdhetnék neki a válasznak? Elgondolkodva nézem a bögrében lévő folyadékot, majd mély levegőt veszek.  Kényelmes a közelsége, ha tetszik neki, ha nem és talán segít, hogy szint valljak egyszer és mindenkorra. Végül megrázom a fejem és rá pillantok.
- Mit szólnál ahhoz, hogy hozok neked valami kaját az automatából együtt eszünk és közben mindent elmondok? - teszem fel a kérdést jelezve neki, hogy hajlandó vagyok beszélni, ha cserébe ő is tesz egy kis erőfeszítést az én irányomba. De mielőtt bármit is mondhatna az asztalra helyezem az érintetlen kávét, felkelek az asztalról és elindulok az ajtó felé.
- Mindjárt jövök. Nem szabadulsz ilyen könnyen tőlem - nézek vissza egyet kacsintva felé, majd kilépek a laborjából. Szerencsére nem olyan nagy az épület, hogy elvesszek benne és gyorsan megtalálom az automatát, hogy aztán diadalittasan két becsomagolt szendviccsel térjek vissza a kis birodalmába. Ellenkezést nem tűrve elveszem tőle a kávét és elé helyezem a kaját, miközben visszafoglalom az előbbi helyemet.
- Egyél vagy esküszöm beléd tömöm - fenyegetőzöm komoly arcot vágva. Még egy kis időre van szükségem ahhoz, hogy elmondjam az igazságot. Mégsem dobhatom be csak úgy a dolgot, hogy "Képzeld találkoztam anyámmal a fal másik oldalán, akiről azt hittem, hogy halott. Elsőre nem ismert meg, de a vele való beszélgetés mindent helyre billentett és emlékszem a múltra. A többiekre, a közös kalandokra és kettőnkre is. Hát nem szuper?" Uhh, mindjárt hányok ettől! Ez olyan émelyitő, mint amilyen Raps monológjai.

738 szó ~ love you so much  Daytime romance 841472469 ~ words are too heavy 







My words like silent raindrops fell
And echoed in the wells of silence
Nem szórt rá senki csillámport


Antoine LeCompte csillámport hintett rá


Cassiope Wolf
Lázadó
Lázadó
Cassiope Wolf
Mesehõs :
Daytime romance Cassandra-tangled
Aranyhaj és a nagy gubamc
Cassandra
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
16
Titulus :
Moon girl
A másik felem :
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance 26b924871bf24fa457a9f44db8b49413
I thought by taking
the Moonstone my destiny
would become clear. But, what if
I don't even have a destiny
Daytime romance Tumblr_inline_nl928jHqLr1rifr4k
Akinek az arcát viselem :
Astrid Berges-Frisbey
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat
Kereslek, de nem talállak :
My alchemist nerd
Daytime romance MVVf
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance Tangled-the-series-cassandra
It doesn't matter how many
of you there are!

Each of you will fall!
Daytime romance Dd84e5c52d743d1021a87c96211e6eb1
A tükör mögött :
Vic

Daytime romance Empty
TémanyitásDaytime romance Empty2024-01-29, 12:29


Daytime romance

Cassiope && Antoine

Cass mindig értett ahhoz, hogy kizökkentsen a megszokott világom, de most nem hagyom neki, hogy így tegyen. Nincs több szívesség, nincs több szabályszegés a kedvéért csak azért, hogy aztán ne kapjak vissza érte semmit. Örülhet neki, hogy egyáltalán eltussoltam a múltkor kis betörését, amelynek szintén én iszom meg a levét.
- Nos, itt hozzá kell szoknod, hogy ez így működik. Más világ, más szabályok. És nem fogok kivételezni veled. Teszem ezt inkább hozzá gondolatban, miközben próbálom őt teljesen kizárni az elmémből. Van elég dolgom és problémám nélküle is, múltkor pedig eléggé világossá tette, hogy senkiből nem kér. Így hát folytatom az aktuális munkámat, miközben ő valamiért jó ötletnek tartja, hogy a személyes terembe férkőzzön.
Kelletlen grimasszal húzom el a számat, amikor lesöpri a holmijaimat az asztalról. Mielőtt belefognék a magyarázatba, fásult sóhajjal sandítok az egyik robot irányába, amely eddig a fal mellett állt.
- Ruddiger, takaríts fel! – A robotban lévő optikai lencsék felvillannak, ahogy a szerkezet bekapcsol, és emberi formájában megindul kettőnk felé. Még szerencse, hogy a gép hangvezérléssel rendelkezik, így csak én tudom használni, mielőtt Cass kitalálná, hogy ezt is ellopja.
Amíg a segédrobot a háttérben összeszedi a holmijaimat, addig én a kompaktpúderre mutogatom Cassnek, hogy miért nem fogom szétszedni a ketyeréjét.
- Azt mondtam, hogyan kell szétszedni. Azt nem, hogy egyáltalán javítható-e. Téged ismerve úgyis tönkretetted a központi chipet, és kuka az egész. Szóval spórold meg mindkettőnk idejét, töltsd ki azt a papírt, és hamarabb kapsz új felszerelést, minthogy én mindent átnézzek neked – pillantok fel rá mogorván, hiszen eszem ágában sincs szívességet tenni neki. Különben is, attól, hogy tudom miként kell kicserélni az alkatrészeket, még nem jelenti azt, hogy menthető állapotban lenne a cucca.
Nem igazán hat meg a szempillarebesgetése sem, hiszen tökéletesen emlékszem a legutóbbi találkozásunk minden mozdulatára, és az elutasító viselkedésére. Akkor azt mondta, nem kér belőlem, ez esetben most se számítson rám.
- Valóban, tök jó volt egy toronyból kilógva ücsörögni, amikor szó szerint könyörögtem neked, hogy ne csinálj hülyeséget. De hát hallgattál rám valaha, vagy érdekelt téged bárki más önmagadon kívül? – vetem oda, ahogy hátat fordítva a kávéfőzőhöz sétálok. Sok mindent meg tudok érteni, vagy el tudok fogadni, de a mostani viselkedése pontosan azt sugallja számomra, hogy senki nem fontos neki. Az égvilágon senki. Márpedig én meg akarom találni apámat, Ruddigert, Aranyhajat és a többieket. Nekem ők mind fontosak és hiányoznak.
- Akkor akár most is távozhatsz – pillantok vissza rá, utalva arra, hogy nem továbbra sem áll szándékomban eleget tenni a kérésének. Nem szeretnék még egyszer csalódni benne, így egyszerűbb lenne, ha mindketten békén hagynánk egymást. Egyébként sem vagyok a legvidámabb hangulatomban, így aztán mivel kicsit se érzem azt, hogy törné magát, hogy rendezze a múltkorit, ezért minden egyes akaratos próbálkozásával elutasítóbbá válok.
- Te? Meggondolni magadat? – nevetek keserűen a bögrébe, hiszen nehezen tudnám elképzelni, hogy a világ egyik legmakacsabb embere egy-két hét leforgása alatt meggondolná magát. Hacsak, nem történt valami, de kötve hiszem, hogy a véleménye miattam változott volna.
- Meghagyom neked a lehetőséged, hogy magadtól rájöjj – pillantok rá, miközben elnyúl a hátam mögött. Talán most először pillantok a mai nap folyamán rendesen az arcára. Ha egy kicsit is ismer, akkor tudnia kell hogyan győzhet meg.
- Már egy ideje nem számolom – vonom meg a vállamat kedvetlenül. A kávé tart életben, segít fókuszálni, ha pedig a dolgomra koncentrálok, akkor képes vagyok kordában tartani a gondolataimat. Tagadhatatlanul függök tőle, de nem érdekel, ennél önpusztítóbb dolgokat is csinálok.
- Nem érek rá enni. Tucatnyi feladatom lenne mára. – Különben is miért ennék, ha lehetőségem adódik kávézni? Kevesebb időt igénylő tevékenység, és jobban felpörget, mint bármi más.
Nem tudom elengedni az elmémbe férkőző gondolatot, amely arra késztet, hogy csak azért is feltegyem a kérdésemet. Belekortyolok a kávéba, amíg pedig Cass tölt magának, addig visszaülök az asztalomhoz.
- Mi változott? – kérdezem halkan, hiszen a korábbi csalódás élénken él bennem ahhoz, hogy figyelmeztessen: ne csinálj még egyszer hülyeséget. Keserű érzéseket ébreszt a tudat, hogy ha Cass esetleg tényleg meggondolta magát, az egyáltalán nem az én hatásomra történt. Talán egyszerűen csak el kellene fogadnom a tényt, hogy bármit teszek, bárhogyan nézek, bármilyen életet élek, soha nem lehetek elég jó hozzá.


679 words ● youtube ● note:  <3  
Nem szórt rá senki csillámport



Antoine LeCompte
Lázadó
Lázadó
Antoine LeCompte
Mesehõs :
Daytime romance 45cfc3789baabc4185b737303cd6c852a9632eb7
Aranyhaj és a nagy gubanc
Varian

Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
25
Titulus :
The Royal Science Nerd
A másik felem :
Daytime romance F148e8e13bd43211fb3a77de496f465b
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance 35077f9e89c2954aa7096492f6865321b38fa141
Akinek az arcát viselem :
Garrett Hedlund
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat (Stormreach)
Kereslek, de nem talállak :
Daytime romance Ruddiger-tangled

Daytime romance 17bad53b212cdb026308c193218db148c726d86e

Daytime romance 886ac506c52ccba9ca09ce2766c7c8032ca2e3ba

Daytime romance 8bd756160bba62e2a95886b28d7b6577ad6663b3

Daytime romance 5e35f33fe5f23b4da70aee892500a143

Daytime romance 80ed649cbda0e7097eea3ac7fe1879f309e5759f
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance 73940435dc2a8ab2fa4e817fd3b5eee8248ca8d2
A tükör mögött :
Lazarus

Daytime romance Empty
TémanyitásDaytime romance Empty2024-01-05, 16:26



Antonie & Cassiope

Az anyámmal való mérhetetlenül furcsa beszélgetést követően minden tökéletesen a helyére billent és emlékeztem arra, hogy ki voltam egy másik világban. A társaimra, barátaimra a közös kalandjainkra és a legvégső utamra, amin keresztül úgy érzem magamra találtam volna. Arra az útra, amin ő kísért el és képes volt kimondani azokat a szavakat, mielőtt az a felhő elsodort volna minket egymástól. Persze ez az egész nem segített azon, hogy kerültem a falhoz, mert a pár hónappal ezelőtti emlékeim még mindig feketelyukra emlékeztettek. Erősen élt bennem a tudat, hogy nem fogom keresni, mert itt egy új életet kezdett és jól van. Mégis a sors úgy hozta, hogy az irodájába kell mennem és van egy olyan sejtésem ez a viszontlátás nem lesz olyan boldog. Mégis ahogy meghallja a hangom a tolla elgurul. Megmosolyogtat a tudat, hogy hatást gyakorlok rá ebben a világban is.
- Te is tudod mennyire gyűlölöm a formalitásokat és a papírmunkát - válaszolok könnyedén, mert nem fogom ennyivel beérni. A hangjából tocsog a cinizmus és talán máskor sértésnek venném, de most csupán megforgatom a szemeimet. Próbál levegőnek nézni és bütykölni valamit, miközben elé helyezem a kütyüt ő csak morog. Mivel nem néz fel, így félre söpörve a dolgait az asztalra ülök. Ó nem drágasom, ilyen könnyedén nem fogsz lerázni. Íme, végre hajlandó megmozdulni és magához veszi a pipere holmit, hogy közben mutogasson és magyarázzon. Hatalmas mosollyal az arcomon hallgatom a mondandóját és ez kicsit visszarepít a múltba, amikor az alkímiáról beszélt ilyen hatalmas beleéléssel.
- Látod, megy ez neked! Éppen most magyaráztad el, hogy miként tudod megjavítani és mivel nem darabokra tört, így tudom, hogy csodát tudsz tenni vele - válaszoltam könnyedén egy kicsit megrebegtetve a pilláimat, miközben oldalra döntöm a fejem. Nem, nem veszek tudomást az utolsó mondatáról, bárhogy próbálkozik. Szavai élesek és beszívom a levegőt, míg ő leteszi a cuccot és menekülőre fogja.
- Áúcs! Mondanám, hogy ez fájt, de mindketten tudjuk, hogy rosszabbat is átéltünk már - vonok vállat, majd könnyedén hozzáteszem - Ó ne aggódj, nem itt tervezek megöregedni - végig nézem, ahogy a műhelye legtávolabbi felébe sétál. Megvárom, míg tölt magának egy bögre kávét és a pultnak támaszkodik. Szavai élesek, de még mindig leperegnek rólam, inkább leugrok az asztalról és ráérősen elé sétálok egyetlen lépés választ el tőle. Végig nézek rajta, majd szólásra nyitom az ajkaimat.
- Mi van akkor ha meggondoltam magam? - vonok vállat könnyedén, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga - Mit kell tennem ahhoz, hogy segíts egy kicsit? Ez hányadik kávéd ma? Nem kellene enned valamit? - teszem fel a kérdéseimet, majd még közelebb lépve hozzá átnyúlok mögötte, hogy kivegyek magamnak egy üres bögrét. A szívem hatalmasat dobban a közelségétől, olyan más és mégis ugyanaz, akit régen ismertem és annyira kedveltem. Talán kicsit szerettem is és a régi érzéseimen egyáltalán nem segít az, hogy itt milyen vonzó külsővel rendelkezik. Jót tett neki a kor és ez az új környezet.

467 szó ~ love you so much  Daytime romance 841472469 ~ words are too heavy 







My words like silent raindrops fell
And echoed in the wells of silence
Nem szórt rá senki csillámport



Cassiope Wolf
Lázadó
Lázadó
Cassiope Wolf
Mesehõs :
Daytime romance Cassandra-tangled
Aranyhaj és a nagy gubamc
Cassandra
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
16
Titulus :
Moon girl
A másik felem :
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance 26b924871bf24fa457a9f44db8b49413
I thought by taking
the Moonstone my destiny
would become clear. But, what if
I don't even have a destiny
Daytime romance Tumblr_inline_nl928jHqLr1rifr4k
Akinek az arcát viselem :
Astrid Berges-Frisbey
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat
Kereslek, de nem talállak :
My alchemist nerd
Daytime romance MVVf
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance Tangled-the-series-cassandra
It doesn't matter how many
of you there are!

Each of you will fall!
Daytime romance Dd84e5c52d743d1021a87c96211e6eb1
A tükör mögött :
Vic

Daytime romance Empty
TémanyitásDaytime romance Empty2023-12-06, 05:25


Daytime romance

Cassiope && Antoine

Nyűgös vagyok. Nem akarok senkivel foglalkozni, amikor a gondolataimtól szétrobbanni készül a fejem. A napokban már semmi nem tud érdekel. Csalódás, lehangoltság ezek az érzések már-már általánossá válnak számomra. Eddig sem voltam túl jó passzban, de a viszontlátás nem volt olyan, örömteli, mint amilyennek képzeltem. Ha pedig belegondolok, hogy a többiekkel mi történhetett…
Folytatom a golyóstoll kattogtatását, hiszen arra még képes vagyok, ha már egyszer az emberek ignorálását tökélyre fejlesztettem. Nem irigylem a gyakornokomat, pont olyan szeszélyes vagyok, mint ő, ha nem rosszabb. Azonban ő is hamar menekülőre fogja. Most senki nem tud megmaradni a közelemben. Gondolnám én naivan, ha Cassandra nem ebben a szent pillanatban táncolna be a műhelyembe. A tollam elgurul valahová a padlón, én pedig igyekszem türelmet gyakorolni önmagam felett.
- Akkor van másfél-két órád arra, hogy megigényeld az új kompakt púderedet, hidd el, hamarabb kiadják neked a felszerelést. – Rá sem pillantok inkább. Felesleges lenne, mert csak még jobban összezavarna. – Ráadásul, semmi nem garantálja, hogy nem tetted teljesen tönkre.
Cinikus a hangom. Miből gondolja, hogy bármit képes vagyok megjavítani? Ez nem egy ötperces munka volt, be kell vizsgálni, szét kell szerelni, ha szükséges, akkor alkatrészt cserélni, vagy újraprogramozni. Már, ha egyáltalán menthető volt a ketyeréje, mert ha teljesen hazavágta az eszközt, akkor akár fejen is állhatok neki ebben a két órában, akkor sem fog működni, és ott tartunk, ahol a part szakad: igényelnie kell egyet.
Az asztalon lévő holmik közül bütykölni kezdek egyet, hiszen szükségem van valami pótcselekvésre, hogy ki tudjam zárni őt az elmémből. Természetesen, nem ő lenne, ha nem erőszakosan furakodna be a személyes terembe, és tenné le az asztalomra az eszközét.
- Mint mondtam: igényelj újat, az gyorsabb – morgom az orrom alatt. Értem én, hogy a saját szabályai szerint szeret játszani, de vele ellentétben én nem tehetem meg, hogy folyton-folyvást kivételezzek vele csak azért, mert… Inkább hagyjuk is.
- Már mondtam, ez nem ilyen egyszerű – dőlök bosszúsan hátra a székemben, és felkapom az asztalra rakott kompakt púdert, és mutogatni kezdek.
- Először is szoftveresen kell tesztelnem, hogy úgy rendben van-e, és elég egy újratelepítés a számára, vagy hardveres hiba áll-e fent. Ha hardveres probléma, akkor szét kell szerelnem teljesen, meg kell találnom a hibás alkatrészt. Ha szerencséd van, kicserélem, és működik, ha nem, akkor ez mehet a kukába, és kérhetsz újat. Szóval, tedd szépen a dobozába, add le a papírok, és kérj egy másikat – magyarázok neki, miközben az apró szerkezetet forgatom a kezemben, és mutatom, hogy mely pontokon kell szétszedni, ha arra kerülne a sor.
- Nem fogok a kedvedért ugrálni. Örülj annak, hogy egyáltalán itt dolgozhatsz, és nem csuktak le – teszem le a púdert az asztalra. Kitolom magam a székkel együtt, és a műhely sarkában lévő kávéfőző irányába indulok. Így is az adósom volt, amiért eltüntettem a nyomait, nem értem mit akar még tőlem.
- Ja igen, és nem tudom ki mondta azt, hogy nem kér a segítségemből. Akkor oldd meg magad! – fordulok vissza egy pillanatra, mielőtt még beindítanám a kávéfőzőt, és nekidőlnék a pult melletti falnak.


494 words ● youtube ● note:  <3  
Nem szórt rá senki csillámport


Cassiope Wolf csillámport hintett rá


Antoine LeCompte
Lázadó
Lázadó
Antoine LeCompte
Mesehõs :
Daytime romance 45cfc3789baabc4185b737303cd6c852a9632eb7
Aranyhaj és a nagy gubanc
Varian

Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
25
Titulus :
The Royal Science Nerd
A másik felem :
Daytime romance F148e8e13bd43211fb3a77de496f465b
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance 35077f9e89c2954aa7096492f6865321b38fa141
Akinek az arcát viselem :
Garrett Hedlund
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat (Stormreach)
Kereslek, de nem talállak :
Daytime romance Ruddiger-tangled

Daytime romance 17bad53b212cdb026308c193218db148c726d86e

Daytime romance 886ac506c52ccba9ca09ce2766c7c8032ca2e3ba

Daytime romance 8bd756160bba62e2a95886b28d7b6577ad6663b3

Daytime romance 5e35f33fe5f23b4da70aee892500a143

Daytime romance 80ed649cbda0e7097eea3ac7fe1879f309e5759f
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance 73940435dc2a8ab2fa4e817fd3b5eee8248ca8d2
A tükör mögött :
Lazarus

Daytime romance Empty
TémanyitásDaytime romance Empty2023-11-28, 16:27



Antonie & Cassiope

A napok csak úgy szaladtak és mire észbe kaptam, addigra már a WHOOP legújab ügynöke voltam. Egyetlen parc erejéig féltem belépni az ajtón a kis mutatványom után, de majdnem 100%-ig biztos voltam benne, hogy azt az incidenst Varian eltusolta nekem. Mivel pár perc elteltével nem akartak egyből meglincselni, így bizonyossá vált a feltételezésem és magamban mosolyogtam, hogy vannak dolgok, amik ennyi idő után se változnak. Most már kristálytisztán emlékszem az előző életemre és arra is, hogy mi történt velünk mielőtt jött az a ködszerű valami. Azt mondta szeret, sőt igazából szerelmet vallott, ami teljesen leterített. Időm se volt semmit reagálni, nem mintha tudtam volna abban a pillanatban. Az tény, hogy a közös, kettesben átélt kalandok közelebb hoztak minket egymáshoz és az is vitathatatlan, hogy jó csapat vagyunk. De az, hogy kimondjak egy olyan meghatározó szót, még akkor is, ha van alapja... lehetetlennek tűnt. Most pedig, hogy itt vagyunk mindketten - és nagyon jól tudom, hogy ő előbb magára eszmélt mint én - a helyzet megint bonyolulttá vált. Sokat változott legalábbis, ami a külsőt illeti, ami még többet dobott rajta. Mégis ez az egész szituáció annyira abszurd, hogy nem fogok a nyakába ugrani, amúgy se én lennék. A végén még azt hinné, hogy beteg vagyok és elmentek nálam otthonról. Amúgy se vagyok igazán a szavak embere, szóval jobb csendben maradni. Igazából látni se akartam nagyon, egészen eddig a lehető legmesszebbről elkerültem a műhelyét, hogy ne kelljen kérdésekre válaszolnom vagy úgy igazán bármire. Könnyebb volt kémkedni és harcolni, ahhoz legalább jól értek. Mégis úgy hozta a sors, hogy beszélnem kell vele, igaz szigorúan csak munka miatt. A gyakornoka épp kisétált az ajtón, így kopogás nélkül jutottam be hozzá, nem mintha akartam volna. Látom, hogy a könyöke az asztallapon és a fejét támasztja, mintha valamibe nagyon bele lenne bújva, de inkább feszültnek tűnik. Szólásra nyitom a számat, egyből a lényegre térek, de nem kerüli el a figyelmem, hogy a kezében lévő tollat elejti. Mély levegőt vesz, mintha azon gondolkodna mégis milyen szavakkal küldjön melegebb éghajlatra, nem mintha megtenné éppen velem szemben. Végre felém fordul mire egyből széles mosolyt villantok, de eszem ágában sincs elhagyni a kiskutya szemeket. Az előbb említett dobozra nézek, majd megvonom a vállam.
- Az nem fog menni, mert nagyjából 1,5-2 órám van a következő bevetésig és a kompakt púderem romlott el - mutatom fel neki a pipere cuccot, amiről ő is nagyon jól tudja, hogy elengedhetetlen kellék. Mindeközben visszafordul székestül és úgy csinál, mintha valami hatalmas szerelési feladata lenne. Nem hagyom ennyiben a dolgot, mellé sétálok és a kis holmija mellé helyezem a kütyüt. Ha felnéz kiszélesedik a vigyorom, ha továbbra is levegőnek néz, akkor odébb söprök egy-két dolgot az asztalon és felülök rá. Ha kell lehetek ennél is idegesítőbb, szerintem kettőnk közül én bírom tovább. Tikk-takk az idő egyre csak fogy.
- Hidd el Kocka jobban jársz, ha megjavítod nekem és már itt se vagyok. Te pedig foglalkozhatsz tovább a kis kocka dolgaiddal vagy alkímiáddal - forgatom meg a szemeimet, de azért elhintem neki azt a bizonyos szót, amiből tudhatja, hogy emlékszem. Máshogy úgy se fogom a tudtára adni, az túlságosan könnyű lenne.

509 szó ~ love you so much  Daytime romance 841472469 ~ words are too heavy 







My words like silent raindrops fell
And echoed in the wells of silence
Nem szórt rá senki csillámport



Cassiope Wolf
Lázadó
Lázadó
Cassiope Wolf
Mesehõs :
Daytime romance Cassandra-tangled
Aranyhaj és a nagy gubamc
Cassandra
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
16
Titulus :
Moon girl
A másik felem :
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance 26b924871bf24fa457a9f44db8b49413
I thought by taking
the Moonstone my destiny
would become clear. But, what if
I don't even have a destiny
Daytime romance Tumblr_inline_nl928jHqLr1rifr4k
Akinek az arcát viselem :
Astrid Berges-Frisbey
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat
Kereslek, de nem talállak :
My alchemist nerd
Daytime romance MVVf
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance Tangled-the-series-cassandra
It doesn't matter how many
of you there are!

Each of you will fall!
Daytime romance Dd84e5c52d743d1021a87c96211e6eb1
A tükör mögött :
Vic

Daytime romance Empty
TémanyitásDaytime romance Empty2023-11-18, 15:41


Daytime romance

Cassiope && Antoine

Az elmúlt másfél hét borzasztóan telt. Épphogy sikerült törölnöm a felvételekről Cassandrát, és úgy tennem, mintha nem tudnék a feltörő kövek származásáról, de a vezetőség valahol sejtheti, hogy nem véletlenül akkor történt valami, amikor én is a központon belül tartózkodtam. Legalább is, néhány korábbi, sikertelen kísérletemnek köszönhetően akadnak olyan személyek, aki kételkednek az alkalmasságomban. Nem mintha különösebben érdekelne egyébként, hiszen bárhol találnék a tudásommal munkát, ha nagyon akarnám, de a találka számtalan kérdést hagyott bennem megválaszolatlanul és a zajló belső vizsgálatok sem segítenek abban, hogy koncentrálni tudjak.
Az asztalomnál könyökölök, néhány teszteredmény papírjait futom át, miközben a háttérben Rav zörög valamivel. Más esetben zavarná a koncentrációmat, de jelenleg ő azon kevesek közé tartozik, aki nem nyársal fel a tekintetével a történtek miatt, így nem szólok rá. Miért is tenném? Végzi a dolgát, vagy legalább is úgy tesz, mintha a rá kiszabott feladatokkal foglalkozna.
Tudom, hogy Cass képes felforgatni az emberek életét – az enyémet nem egyszer sikerült -, de ezt nem kalkuláltam bele, amikor a viszontlátás esélyeit latolgattam. Dühös vagyok magamra, mert tudnom kellett volna. Mégis annyira hinni akartam a pozitív viszontlátásban, hogy figyelmen kívül hagytam Cass alapvető jellemvonásait: példának okáért a makacsságát és mindent maga szeretett megoldani.
Most pedig nem tudom mire vélni, hogy a napokban megjelent a rendszerben egy új ügynök, aki a Cassiope névre hallgatott. Ostoba lennék elhinni, hogy a felbukkanása merő véletlen lenne, legalább is kötve hiszem, hogy a városban sok ilyen névre hallgató nő lenne, aki hirtelen kém akar lenni. Botor módon egy pillanatra elhiszem, hogy miattam jött vissza, de aztán emlékeztetem magam arra, hogy múltkor sem kért sem a segítségemből, sem pedig a társaságomból, így kelletlenül lejjebb csúszom a széken.
A könyökömet az asztallapnak nyomom és kitámasztom a fejemet, miközben a másik kezemben lévő tollat kattogtatom. Nem kellene ennyire túlgondolnom. A magam dolgával kellene foglalkoznom, mégsem tudom elengedni a múltat. Elgondolkodtató, hogy elmegyek ebédelni, hiszen úgysem vagyok ma túlságosan produktív, de eszembe jut, hogy odakint hidegháborús hangulat uralkodik.
A gyakornokom szól valamit, de csak felemelem a kezemet és intek neki, hogy menjen bárhová is tervez elcsatangolni. Ismerem már annyira, hogy tudjam, mindig tud valamit hazudni, ha elcsípnék. Aztán nekiállok aláírni az előttem heverő papírokat.
Nem csukódik be eléggé gyorsan az ajtó, érzem a légmozgás okozta levegő cserét és a gyakornokom léptei mellett másét is hallom. Nem foglalkozok vele. Miért tenném? Ott az ajtó melletti doboz, ismeri a járást, tegye le a cuccát és hagyjon békén. Majd megcsinálom. Idővel mindent kijavítok, vagy mindent rosszabbá teszek. Nem érdekel.
Elmarad az ismerős zörej, nem hallom, hogy a ládába újabb eszköz kerülne, ez pedig már régen rosszat jelent. Ha megint kérdezősködni jöttek, akkor felállok és hazamegyek.
Kiesik a toll a kezemből, ahogy meghallom a hangját. Tehát tényleg képes volt visszajönni azok után, amit művelt. Mély levegőt veszek, ahogy megfordulok a székkel. Mivel rögtön a tárgyra tér, így meg sem fordul a fejemben, hogy bocsánatot akarna kérni, vagy bármit is akarna tőlem. Most sem engem akar, hanem valakit, aki megszereli a holmiját.
- Szia – köszöntöm, ahogy a székkel az ajtó irányába fordulok. Felkapom a tollat az asztalról és az ajtó mellett lévő dobozra bökök.
- A doboz mellett találsz öntapadós címkét és egy tollat. Írd rá, hogy kihez tartozik, és megjavítjuk, amikor eljutunk oda – adom ki az instrukciókat, hogy miként szokás a műhelyemben eljárni. Sajnálom Cass, de így is túl sokat kockáztattam a kedvedért, és még csak meg sem köszönöd. Nem ugrálhatok úgy, ahogy te fütyülsz. Helyette visszafordulok a munkaasztal irányába, elteszem onnan a lapokat és magam elé húzom azt a gépezetet, amit fél órával ezelőtt bosszankodva löktem el magamtól.
Csavarhúzóért nyúlok, letolom a fejem tetejéről a védőszemüvegemet és elkezdem leszerelni a gép külső vázát, hogy jobban feltárhassam a hibákat. Igazából már attól feszültté válok, ahogy a csavarhúzót a csavarhoz érintem, hiszen érzem a nő tekintetét a hátamon, mégis megmakacsolom magam annyira, hogy levegőnek nézzem.


634 words ● youtube ● note:  <3  
Nem szórt rá senki csillámport


Cassiope Wolf csillámport hintett rá


Antoine LeCompte
Lázadó
Lázadó
Antoine LeCompte
Mesehõs :
Daytime romance 45cfc3789baabc4185b737303cd6c852a9632eb7
Aranyhaj és a nagy gubanc
Varian

Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
25
Titulus :
The Royal Science Nerd
A másik felem :
Daytime romance F148e8e13bd43211fb3a77de496f465b
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance 35077f9e89c2954aa7096492f6865321b38fa141
Akinek az arcát viselem :
Garrett Hedlund
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat (Stormreach)
Kereslek, de nem talállak :
Daytime romance Ruddiger-tangled

Daytime romance 17bad53b212cdb026308c193218db148c726d86e

Daytime romance 886ac506c52ccba9ca09ce2766c7c8032ca2e3ba

Daytime romance 8bd756160bba62e2a95886b28d7b6577ad6663b3

Daytime romance 5e35f33fe5f23b4da70aee892500a143

Daytime romance 80ed649cbda0e7097eea3ac7fe1879f309e5759f
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance 73940435dc2a8ab2fa4e817fd3b5eee8248ca8d2
A tükör mögött :
Lazarus

Daytime romance Empty
TémanyitásDaytime romance Empty2023-11-17, 12:23



Antonie & Cassiope

Nagyjából másfél hét telt el az első látogatásom óta vagy egy kicsit több, már nem számolom igazán a napokat. A lényeg, hogy az eset után még 1-2 napon keresztül fejfájás gyötört és próbáltam rá jönni mi az oka. Aztán egymást követték az események és mire kettőt pislogtam már a jelentkezési lapot töltöttem. Sosem fogom beismerni, hogy egyes dolgokban igaza volt az éjjeli randipartneremnek és a múltunk összefonódott legalábbis egy másik életben biztosan. Viszont pár hónappal ezelőttre még mindig nem emlékszem, egy fekete lyuk tátong az agyam helyén, ami idegesít. A nyomozóiroda, amit szeretnék beindítani nem fog magától létre jönni, így kell egy kis anyagi tőke, amihez persze munka szükséges. A WHOOP-nak szüksége volt egy új emberre, így adott volt a lehetőség. A lap kitöltése után egy fizikai teszten is könnyedén átmentem, így még aznap jött a telefon, hogy másnap kezdhetek. Minden a lehető legkönnyebben ment. Egyelőre csak könnyebb munkákat bíztak rám, hogy szokjam a többieket, nem mintha olyan nagyon barátkozni próbálnék velük. Ahogy látom ketten eléggé jóban vannak, míg a harmadik lánnyal van egy kis nézeteltérés, én próbálok semleges lenni és kimaradni a kistílű, csajos vitákból. Jobban érdekelnek a fallal kapcsolatos bevetések, amikbe még nem volt lehetőségem belekóstolni, de azon dolgozom, hogy sikerüljön. Tudnom kell, hogy miért ott ébredtem. A legutóbbi bevetés jól ment csak a kompaktom mondta be az unalmast, így bármennyire kerültem eddig azt a bizonyos műhelyt most arra vezet az utam. Mélyet sóhajtottam, mielőtt kopogás nélkül benyitottam volna. Alapvetően puskaporos a hangulat a cégen belül, hála a közösségi média erejének, akik azon vannak, hogy bezárjon a cég, így a legtöbben féltik a munkájukat. Gondolom a férfinek sincs túl jó hangulata, éppen ezért a legrosszabbra készülök.
- Hello! Ezt megjavítanád nekem a lehető leghamarabb? Pár óra múlva indulnom kell - kissé oldalra döntöm a fejem és kiskutya szemeket meresztek rá, miközben beljebb lépkedek a kis műhelyébe. Szerencsére csak ketten vagyunk, az érkezésem előtt száguldozott ki az ajtón a gyakornoka valami halaszthatatlan ügyre hivatkozva. Nem a legkedvesebb teremtés a kis fickó, de én se vagyok a jó modor mintapéldánya, így nem törődtem vele igazán.

343 szó ~ love you so much  Daytime romance 841472469 ~ words are too heavy 







My words like silent raindrops fell
And echoed in the wells of silence
Nem szórt rá senki csillámport



Cassiope Wolf
Lázadó
Lázadó
Cassiope Wolf
Mesehõs :
Daytime romance Cassandra-tangled
Aranyhaj és a nagy gubamc
Cassandra
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
16
Titulus :
Moon girl
A másik felem :
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance 26b924871bf24fa457a9f44db8b49413
I thought by taking
the Moonstone my destiny
would become clear. But, what if
I don't even have a destiny
Daytime romance Tumblr_inline_nl928jHqLr1rifr4k
Akinek az arcát viselem :
Astrid Berges-Frisbey
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat
Kereslek, de nem talállak :
My alchemist nerd
Daytime romance MVVf
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance Tangled-the-series-cassandra
It doesn't matter how many
of you there are!

Each of you will fall!
Daytime romance Dd84e5c52d743d1021a87c96211e6eb1
A tükör mögött :
Vic

Daytime romance Empty
TémanyitásDaytime romance Empty2023-11-17, 11:53

Daytime romance


Antonie & Cassiope




My words like silent raindrops fell
And echoed in the wells of silence
Nem szórt rá senki csillámport



Cassiope Wolf
Lázadó
Lázadó
Cassiope Wolf
Mesehõs :
Daytime romance Cassandra-tangled
Aranyhaj és a nagy gubamc
Cassandra
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
16
Titulus :
Moon girl
A másik felem :
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance 26b924871bf24fa457a9f44db8b49413
I thought by taking
the Moonstone my destiny
would become clear. But, what if
I don't even have a destiny
Daytime romance Tumblr_inline_nl928jHqLr1rifr4k
Akinek az arcát viselem :
Astrid Berges-Frisbey
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat
Kereslek, de nem talállak :
My alchemist nerd
Daytime romance MVVf
✦ ✦ ✦ :
Daytime romance Tangled-the-series-cassandra
It doesn't matter how many
of you there are!

Each of you will fall!
Daytime romance Dd84e5c52d743d1021a87c96211e6eb1
A tükör mögött :
Vic

Daytime romance Empty
TémanyitásDaytime romance Empty

Ajánlott tartalom

Daytime romance Empty
 

Daytime romance

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal