Hideg zuhanyként ér, a sokkot felváltja a megaláztatottság, ahogy a munkatársaim, alkalmazottaim és támogatóink szeme láttára kivezetnek az épületből bilincsbe verve. Azt kívánom, bár megnyílna alattam a föld, hogy eltűnhessek a kíváncsi szemek elől. Ismertetik a jogaimat, hogy bármi, amit mondok ellenem fordítható, és betuszkolnak egy kocsiba. Csak egyetlen dolog van, amit mondani akarok, addig bizonygatni, míg valamelyikük el nem hiszi nekem, de az ő szemükben menthetetlen bűnöző vagyok, így felesleges volna. Egyetlen szót sem szólok, sem akkor, mikor bekísérnek a fogdára az igazi bűnözők közé, sem akkor, mikor leveszik az ujjlenyomataimat, vagy mikor elkészítik azokat a rémes fotókat, de még akkor sem, mikor megmotoznak, mint egy tolvajt. Bedugnak egy cellába, aztán ki tudja mennyi idő telik el, mire újra értem jönnek, addigra tövig rágom mind a tíz körmöm. Fauna vállalta a jogi képviseletemet, beszélhetek vele egy kihallgatóban. Az első dolgom a nyakába borulni, habár érzek némi feszengést a részéről.
– Sikkasztással és pénzmosással vádolnak – kezdi, mikor leülünk a hideg fémasztal két átellenes pontjára. Várom, hogy folytassa, hogy mégis mi a terv, hogyan fogja bebizonyítani, hogy ez nem igaz, de csak bámul rám kérdőn, mintha... mintha nem hinne az ártatlanságomban.
– Amit nyilván nem követtem el – állom a tekintetét, majd megütközve, kissé hisztérikusan felkacagok. – Ugye nem hiszed el, hogy képes lennék...?
– Mindenhol ott az aláírásod, a neved...
– Én nem csináltam semmit! – csattanok fel kétségbeesve. – Hinned kell nekem. Mióta vagyunk már barátok, kollégák?
Megenyhűlnek a vonásai, de az arca továbbra is tanácstalan.
– Akkor mi ez az egész, Tünci? Történt valami, amiről nem szóltál nekünk? Valakit magadra haragítottál?
– Mivel haragítottam volna magamra bárkit is?
A kérdés ott lebeg közöttünk néhány percig megválaszolatlanul, mikor ismét megszólalok, mert nem bírom a csendet: – Ismersz, Fauna, nem ártottam senkinek, nem tettem semmit, ami indokolná ezt. Ha valakinek szúrom a szemét, elképzelni sem tudom, miért lehet. Talán azzal hívtam fel magamra a figyelmet, hogy... – széttárom a karjaim, egyszerűen nem jut eszembe más: – túl nagylelkű vagyok, vannak, akik nem szeretik az ilyesmit.
– Igen, az lehet... – Úgy érzem, Fauna nincs meggyőződve erről, de egyelőre nem száll vitába velem. – De ezen ráérünk később is gondolkodni. Az óvadék elég húzós, de Merriweather megszerzi a pénzt, csak kell egy kis idő.
– Meddig kell még itt maradnom?
– Néhány óra, de ha nem ér be hat óráig a pénz, csak holnap reggel fognak kiengedni.
– Hát, ez remek.
– Kihozunk, Tünci. Aztán kint összedugjuk a fejünket és kitaláljuk, mi legyen veled és az alapítvánnyal.
– Miért, mi van az alapítvánnyal? – önt el a pánik. Fauna kínos mocorgásba kezd.
– Kisváros ez, gyorsan terjednek a pletykák. A támogatóink egy része máris kihátrált. Próbáljuk menteni, ami menthető, de legkésőbb holnap délután sajtótájékoztatót kell tartanunk.
– Ne, várjatok még ezzel! Legalább amíg bebizonyosodik az ártatlanságom! Tudod, hogy fog ez kinézni? – Már látom is magam előtt a botrányról szóló cikkeket, amikkel tönkre fognak tenni. Ha valaha sikerül tisztára mosni a nevem, mindig lesznek, akik a pletykalapoknak fognak hinni, nem pedig nekem és a bizonyítékoknak.
– Jobb, ha tőlünk tudják meg, mintha kétes forrásából hallanák vissza. Ne aggódj, Merrivel kézben tarjuk a dolgokat.
Hálásan nyúlok át az asztalon, hogy megfogjam a kezét.
– Nem tudom, mi lenne velem nélkületek. Köszönöm.
Fauna távozása után visszavisznek a cellába. Ölni tudnék egy óráért, hogy tudjam, mégis mennyi idő telt már el, és mivel nem hajlandóak adni, az őrtől kérdezem meg két percenként, akit az őrületbe kergetek. Egy idő után nem is válaszol, és nem leszek túl szimpatikus neki, mikor elkezdem szidni és hibáztatni, amiért egy korrupt rendszert szolgál. Kettőkor ebédet hoz nekem, de van egy olyan sejtésem, hogy beleköpött a levesbe, így csak a teát kortyolgatom el. Fél négy körül járhat, mikor ismét nyílik a cellám ajtaja, ezúttal viszont nem a "kedvenc" fegyőröm lép be rajta. Gaston az, nekem pedig egyáltalán nem kéne meglepődnöm azon, hogy ő is benézett, hiszen itt dolgozik. Kiderül, hogy nem a közös múltunk miatti szolidaritásból jött, hanem hogy átadja a jóhírt, hogy szabadlábon védekezhetek.
A felbukkanása sok mindent kavar fel bennem, többek között olyan érzéseket is, amikről meg voltam győződve, hogy elmúltak, vagy sosem léteztek. A közelsége még most is hatással van rám, Gaston pedig az az ember, aki tökéletesen tisztában van ezzel akkor is, ha nagyon igyekszem leplezni. Mielőtt elhagynám az épületet megragadja a csuklómat és biztosít róla, hogy számíthatok rá, arra bíztat, hogy keressem fel, ha szükségem lenne rá, én pedig biztosítom, hogy boldogulni fogok, mert tökéletesen jól ismerem, tudom, hogy a nagyvonalúságának megkéri az árát.



Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat. Duis aute irure dolor in reprehenderit in voluptate velit esse cillum dolore eu fugiat nulla pariatur. Excepteur sint occaecat cupidatat non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum.



Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat. Duis aute irure dolor in reprehenderit in voluptate velit esse cillum dolore eu fugiat nulla pariatur. Excepteur sint occaecat cupidatat non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum.




✦ Képes vagy áldást és átkot is szórni azokra, akik a megítélésed szerint megérdemlik. Gyakran kötöd feltételhez a varázslataidat, így nálad semmi sincs ingyen.
✦ A szárnyaidnak köszönhetően képes vagy repülni.
A hiteddel elveszetek a képességeid is, amiket csak akkor fogsz tudni ismét használni, ha teljesíted azt a három feltételt, amit Pinokkiónak is szabtál:
✦ Bátorság: ki kell állnod magadért és nem másoknál keresni védelmet és vígaszt, szembe kell nézned a démonjaiddal
✦ Őszinteség: el kell mondanod, hogy ki vagy valójában, mert a világ úgy hiszi, meghaltál, a barátaid pedig azt gondolják, hogy Flora vagy
✦ Önzetlenség: tenned kell valamit, ami számodra nem hoz semmilyen hasznot sem