Kumosakari no sora wa, Kakusuyou de kimi ni niteita
The cloudy sky seemed to hide, It looked like you
Edaha yurasu sono kaze wa, Kimi no hoo nadera no ka na
The wind that rustles the branches, I wonder if it’s caressing your cheeks

Amikor, már azt hiszed, hogy végre minden jóra fordult és úgy érzed, hogy végre fellélegezhetsz, akkor közben lép az a bizonyos nagybetűs élet és úgy érzed, hogy megint kicsúszik a talaj a lábad alól, elveszíted az életed irányítását.

Sasai na omoide wo kakaete, Mata kimi no egao wo sagashita
Holding trivial memories, I look for your smile once again
Veil ni fure sotto me wo sorasu, Bukiyousa de kizutsukeau canvas
Touching the veil and gently turn eyes away, We awkwardly hurt each other on this canvas

Viszont lehet, hogy egy kicsit előre szaladtam…
Nos, az én életem valahol, akkor változott meg, amikor édesapám meghalt egy balesetben. Akkoriban hét éves lehettem. Az anyai nagyszüleim más városban éltek, messze tőlünk, így nem sokat tudtak segíteni, az apai nagyszüleim pedig eleve nem voltak hajlandóak, mert soha nem kedvelték édesanyámat. Így magunkra maradtunk.
Anya próbált erős maradni, maga miatt, de leginkább miattam. Tudta, hogy apa nem lenne boldog, ha így látná őt. Ugyan nehéz időszak volt ez számunkra, de úgy tűnt, hogy sikerül mégis csak legyőzni.
Vagyis ezt hittük…

Musaishoku no sekai, Kono keshiki sa ima irozuite iku
In the world without colors, This scenery is now starting to color
Ao to mazaru akaneiro, Kimi wo utsushidasu ano sora
Deep red color blended with blue, That sky reflects you

Négy évre rá, anyunak rákja lett, amit pedig nem élt túl. Én pedig a nagyszüleimhez kerültem. Ekkor tájt kezdtem el befordulni a világtól. Teljesen új város, teljesen új emberek, új suli, új osztály. A régi barátaimat ott kellett hagyjam, ahogyan a régi életemet is. Sokan azt mondják, hogy egy tragédia után ez általában jót tesz az embernek, ám mindenki másképpen dolgozza fel a gyászt és a fájdalmat.
Én rájöttem, hogy nem akarok kötődni még egy emberhez, így nem is barátkoztam senkivel sem az új suliban, én voltam a magányos farkas minden suliban. Direkt maszkot is hordtam, hogy mindenki furának tartson és ha akarnak se közelítsenek meg. Ez volt az én védekező fegyerem.
Még a saját nagyszüleimmel is ridegen bántam, mert féltem, hogy az ő haláluk is fájni fog, hiszen ahogyan én is idősebb lettem, úgy ők is.

Mabushii hodo utsukushiku
It’s so dazzlingly beautiful
Hitotsu hitotsu kasaneta si no iro wo shiru
I come to know the colors of love

Az egyetem minden más lett. Fenekestül felforgatta az életemet egy személy, aki viszont a mai napig a legfontosabb a szívemben. Ő volt, Yamada Akio.
Fura egy szerzetnek tartottam először. Nem igen akarta megérteni a nemet. Persze ez így utólag, már inkább vicces és aranyos, hogy ennyire kitartó volt.
Szépen lassan törte át a falamat, amit felépítettem a külvilág felé és végül belé is szerettem. A szürke életemet ő festette színessé. Mivel egy szakra járunk, így elég sok időt töltöttünk együtt, amiket most már élvezek is.

-Aki, biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? - kérdezek rá félőn, ugyanis azt találta ki, mi lenne, ha az egyik gépet elvinnénk egy körre titokban. Nem igazán tartottam jó ötletnek, de végül csak meggyőzött.

You saved me. Sou futari de
You saved me. Yeah you and me
Mada nemurenai yoru no mukou
Beyond the night I can’t sleep through

Amilyen rossz ötletnek tűnt először, most annyira élvezem, hogy nem szimulációt csinálunk végre, nincs tanár sem, aki ránk szólna, csak mi ketten vagyunk és a szabad ég. Ám ez a boldogság sem tartott örökké.
A rendszer hirtelen meghibásodott, nem tudtunk mit kezdeni ezzel, elveszítettük az irányítást a gép felett és végül lezuhantunk.
Nehezen nyitottam ki a szemeimet és nem bírtam megmozdulni sem. Nincs erőm.
-Aki… - szólítom a nevén, reménykedve, hogy válaszol. Az ő ülése felé pillantok, viszont nincs magánál.
-A-Aki… - nyújtom felé a kezemet, viszont hirtelen mintha csak valaki fejbe vágott volna, nem bírtam nyitva tartani a szemeimet és elájultam.

You saved me. Egaku mirai
You saved me. The drawing future
Itoshii kimi ni ai ni iku
I’ll go to meet you, my beloved