Mrs Gaston a fürdőszobában tollászkodott, amikor megcsörrent a telefonom. Már vártam Ana hívását, szinte biztos voltam benne, hogy keresni fog. Elvégre, nem volt más választása. Pontosabban volt másik lehetősége, de nem hinném, hogy egy cellában akart rohadni, így szüksége volt rám.
Kényelmes tempóban nekiálltam öltözni, miközben biztosítottam őt feltétlen támogatásomról, illetve megnyugtattam, hogy hamarosan megérkezem. Miután megszakítottam a hívást, menetkészen léptem be a fürdőszobába, és pillantottam a feleségemre.
- LeFou hívott. Megint hülye gondolatai vannak, úgyhogy átmegyek egy kicsit hozzá iszogatni. Ne várj haza, nem tudom mi a baja – jelentettem be rezzenéstelen arccal. A tekintetéből sütött az ellenkezés, mégsem mert megszólalt. Próbált volna ellenkezni! Amióta fényre kerültek a hazugságai, azóta nem voltak jogai ebben a házban. Nem mintha előtte lettek volna… De akkor még el tudtam volna képzelni a gyerekeim anyjának. Mostanra nem volt több, mint az asszonyom, aki gondoskodott a kényelmemről és a kényeztetésemről.
Autóba pattantam. Alig vártam, hogy szabaduljak a házból, hiszen gyűlöltem az összes otthon töltött percemet. Még a kapitányságon is szívesebben időztem, mint odahaza, de jobban élveztem a csinos hölgyek társaságát. Az olyanokét, akiktől akár meg is kaphattam volna azt, amire vágytam. Elválhattam volna a feleségemtől, de az a presztízsemet rombolta volna, így manapság gyakran azon kaptam magam, hogy a meggyilkolását tervezgettem.
Nem kellett sokat vezetnem, hogy elérjem Ana házát. Ismertem a környéket, hiszen régi barátok voltunk, pontosan tudtam a körülményeiről. Leállítottam a motort, kivettem a kulcsokat, hogy bezárjam az autót, majd a visszapillantó tükörhöz hajoltam.
Megigazítottam a hajamat, ellenőriztem, hogy ragadt-e valami a fogaim köré és kisimítottam a kabátomon lévő ráncokat. Miután megállapítottam, hogy még mindig én voltam a legtökéletesebb férfi egész Frostcallban, magabiztos mosollyal indultam meg az épület irányába.
Valahol mélyen abszolút megértettem a nő helyzetét. Ki tudna nemet mondani nekem? Hiszen egy főnyeremény voltam! Nagyszerű génekkel rendelkeztem, amiket tovább lehetett örökíteni, nem is beszélve a városban lévő tekintélyemről és a pozíciómból fakadó béremről. Minden nő rólam álmodott. És hát ki voltam én, hogy megtagadjam tőlük a gyönyört, amely leginkább nekem járt ki?
Így aztán odamasíroztam a vén portáshoz, aki pontosan olyan elmerottyant volt, mint a vén Maurice, ezért vagy háromszor kellett elismételnem a következőket: - Miss Averillhez jöttem, kérem, jelezzen neki!
Mivel azonban nem akarta felfogni a szavaimat, ezért a pultjára támaszkodva megragadtam az egyenruhájánál.
- Ide figyeljen vénember! Most azonnal felszól Miss Averillhez, hogy megérkeztem, vagy elintézem, hogy ne legyen munkája! – Az öreg kezei megremegtek, de úgy tűnt, végre megértette mit vártam el tőle, így elengedtem a gallérját, és hagytam neki, hogy intézze a dolgát. Nagyon bíztam benne, hogy Anathema nem tervezett ennél jobban megvárakoztatni, ha már egyszer vettem a fáradtságot és eljöttem otthonról a kedvéért.

434 szó ❖ youtube ❖ note:    ❖ kredit