Summer & Rosemary

A childhood dream come true!

Ma rengeteg teendőm akad, például egy új mosógépet venni, ugyanis az előző feladta a szolgálatot, így nem maradt más tiszta pólóm, mint egy ezeréves, Jégvarázsos darab. Nem mintha egyébként különösen zavarna a dolog, büszkén viselem a mellkasomon Anna és Elsa arcát, hiszen sokat jelent számomra a mese, és mondhatni az öltözködésem színvilágát tekintve egyébként sem változott annyit, hogy ne passzoljon hozzám a póló. Az időszakos aggodalmam leginkább onnan ered, hogy kicsit se értek a mosógépekhez és manapság olyan kütyüket gyártanak, ami sokkal okosabb egy átlagembernél.
Szerencsére ilyenkor akadnak olyan kedves eladók, akikben megbízhatok, így a választás nem esik nehezemre, bár nem túl pénztárca-barát megoldás, de a szerelő azt mondta, hogy a korábbi gép teljesen menthetetlen volt. Hálás vagyok apának is, hogy kipótolja a hiányzó összeget, így azonnal tudom orvosolni a problémát.
Ha pedig erre járok, akkor azt is megengedhetem magamnak, hogy egy kicsit körbe nézzek. Ígéretet teszek magamnak arra is, hogy nem fogok feleslegesen pénzt költeni, ehhez pedig egészen addig tartom magam, amíg észre nem veszek egy egészen hangulatosnak tűnő papírírószer boltot. Múltkor pont azon merengtem, hogy néha jó lenne visszatérni a kézzel való rajzoláshoz, így gondolkodás nélkül vetem be magamat az üzletbe.
Az ajtó fölé szerelt csengő vígan csilingel a hangommal vegyülve, ahogy köszöntöm a boltban lévőket, aztán kosarat ragadok és elindulok a sorok közé. Igazából tényleg nem akarok sokat, csak egy viszonylag nagyméretű vázlatfüzetet és egy minőségi ceruzakészletet. Ugyan bármi képes megragadni a figyelmem, ami színes, de folyton emlékeztetem magamat, hogy maradjak célirányos. Viszont talán a célirányosság túlságosan sok egyirányosra sikerül, ha szabad ezt mondani, mert a következő sarkon sikerül összekoccanom egy vörös hajú lánnyal. Miért történik mindig ez velem egyébként? Múltkor a könyvtárban, aztán most…
- Ne haragudj! – kapok a lány után, ha esetleg túlságosan is kibillentettem az egyensúlyából, ha pedig véletlenül kiverném a kosarat a kezében és a holmijai szétszóródnának, akkor kérdés nélkül segítek neki összeszedni őket. – Általában nem szoktam ilyen ügyetlen lenni, nem tudom mi történt velem!
Próbálok szabadkozni, de valljuk be, azóta érzem magam ilyen furán, hogy a városba érkeztem. Vagy mióta találkoztam Ethannel? Magam sem tudom megmondani, hogy melyik van rám jobban hatással, de elhessegetem ezeket a gondolatok, ugyanis helyre kell hoznom a károkat, amiket okoztam.
- Jól vagy? – kérdezem a lánytól, mert jobban megfigyelve az arcát, kicsit talán még mindig az ütközés általi sokk hatása alatt állhat, vagy a pólóm zökkenthette ki ennyire. Nem lepne meg az utóbbi, hiszen az utcákat járva kaptam néhány kérdő pillantást miatta, de egyik miatt se izgatom magam túlságosan.

••• youtube