I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 130 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 130 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (130 fő) 2024-09-16, 21:54-kor volt itt.
Érezhetően kerültem a forgalmasnak tűnő területeket a városban, hiszen az elmúlt időszaknál a szokásosabbnál is többször konfrontálódottam emberekkel. Talán a bennem élő szabadszellem nem bírta elviselni őket, vagy a régóta lappangó bizalmatlanságom új méreteket öltött. Most mégis kénytelen voltam betenni a lábamat a városba ügyintézés címszóval, holott semmi kedvem nem volt sorban állni, aztán pedig hosszasan könyörögni hozzá nem értő embereknek, hogy tegyék a dolgukat. Szinte már könyörögtem valamilyen természeti csapásért, vagy bármiért, amely olyan szinten felhergelne engem, hogy inkább hazamennék, de a mai napon gyanúsan nyugodtnak tűntek az emberek. Nyugtalanul fordultam be az egyik utcába, unalmamban az épületeket bámulva, amikor villámcsapásként ért a felismerés: Northuldra Koktélbár olyan egyértelműen ordított az arcomba, hogy az már nekem okozott fájdalmat. Mégis eddig miért nem láttam meg a párhuzamot a két világ között? Új irányt vettem, sőt olyan vehemenciával csaptam ki a bár ajtaját, hogy akár azonnal is kiküldhettek volna, de engem nem érdekelt semmi más csakhogy választ kapjak a kérdésemre: Ki volt az, aki ismerte a Northuldrákat? Megszoktam már a pofátlan emberek bámulását, így könnyedén leráztam magamról a kíváncsi tekinteteket, ahogy a bárpult irányába haladtam. Ott rátámaszkodtam a pultra, és addig zaklattam az alkalmazottakat, hogy ki volt a bár tulajdonosa, amíg rá nem böktek egy vörös hajú fiatal nőre. Több se kellett, megvártam, hogy visszaérjen hozzánk. Vállaim előrebuktak, ahogy előregörnyedtem, egy kicsit megemeltem magam, pedig esküszöm nem állt szándékom átnyúlni a pult felett, és megfojtani valakit, szimplán az agyam zakatolt a felismerés izgalmától. - Azt mondták, te vagy itt a tulajdonos - szólítottam meg a vörös hajú nőt. Talán a modorom nem volt úrihölgyhöz méltó, de sose voltam az, nem gondoltam volna, hogy vízszellemként hercegnőként kellett volna viselkednem. - Mit tudsz a Northuldrákról? Ki vagy te? – Lehet, hogy a kérdéseim miatt holdkórosnak tartott, de túlságosan is régóta meg akartam találni a társaimat, és tartozni akartam ebben a világban valahová. Arról nem is beszélve, hogy ha mindannyian megtaláltuk egymást, akkor talán közös erővel hazajuthattunk valahogyan.
Legutóbbi képek
