Megint késik, de ez már nem lep meg. Valószínűleg a kis barátnőjével csacsog Isten tudja még meddig, holott a fél aréna már rég elhagyta a területet, csupán pár csapat lézeng még a bejárat előtt. Az első öt-tíz percben már feladtam, hogy az ablakon át azt lessem mikor tűnik fel a húgom, így inkább jobb időtöltésnek tartottam, ha az előttem lévő utakat vizslatom és a távozó hokicsapatok megaláztatott arcain szórakozhatok. Ám eme kellemes pillanatomat is meg kell zavarnia egy újonnan jött figurának, aki most a motorháztetőmre csapott és valószínűleg be is horpasztotta azt. Az idióta vigyorából rögtön kiderül, hogy nem csak azt akarja megkérdezni Piri néni hol árulja a friss kakaóscsigáját. Azt hiszem én is el tudok jutni egy pontra, ahol már semmi sem lep meg, így előszeretettel adok terepet a srácnak, aki időközben a volán melletti ablakra kenődik fel.
- Na hol a húgod Webster? Hihetetlen, hogy az a kis csitri megint nyert. Mivel eteted őt? Tesztoszteronnal? Meg is látszik, nagyobb benga állat, mint az osztálya, diszkvalifikálni kéne. Téged meg sittre rakni, Webster. Sírni fogsz? Gyerünk! Sírj apunak egy sort, na! - ez új. Rooney-t még nem szidta előttem senki, mert ő mindig mindenben tökéletes volt. De azt hiszem még ezt a tökéletességet sem tolerálja mindenki. Főként, ha az illetőt zavarja, hogy egy lány verte szét a csapatát. Nem is vártam mást a húgomtól, egyértelmű volt, hogy nyerni fognak, ellenben ez a mocskos beszéd valóban nem elfogadott. Ha legalább csak az én gyerekes hitemmel cseszegetne, azt még elnézném. Azt már megszoktam.
Szorosabban rámarkolok a kormányra. Nem nézek az ablaknál feszülő tagra, csak próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy ne most robbanjak rá egy vadidegenre, aki ilyen mocskos módon beszél a testvéremről.
- Nincs más dolgod? - fordítom fejemet a srác irányába. Unott, sápadt arcom már megszokottá vált, aki pedig ismert, annak egyáltalán nem volt meglepetés, hogy ez az arc köszöntötte őket 0-24ben. - Inkább ko...- időm ugyan nincs befejezni a mondatomat, ugyanis a tag rögtön megkerüli a kocsit, mintha a célpontját sikerült volna bemérnie. Mégsem indul el a lány felé, csak tovább csapkodja az autó oldalát tenyerével. Automatikusan fordulok az aréna bejárata felé, remélve, hogy a húgom elkerülheti ezt a szemétládát..