I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots
Hittem benned... Hosszú-hosszú időkön át. Hittem benned... Elhittem, mert láttam a csodákat tőletek. Elhittem, mert ott voltál azon a napon, amikor az emberek hite ingadozni kezdett. Elhittem, mert léteztetek. De talán tényleg itt volna az ideje, hogy felnőjek. Hogy elengedjem ezeket a gyerekes emlékeket és hiteket, melyek csak romokba döntötték az életem. Ha elfeledtelek volna titeket, akkor a családunk is együtt volna még. Nem kellett volna Fata Morganaba költöznünk az Isten háta mögé, és Sophie...Sophie is jobb iskolába mehetett volna. Tudom, hogy minden az én hibám. Túl eltökélt voltam és makacs. Meg akartam győzni másokat arról, hogy léteztek, de őszintén? Már csak egy rossz álomnak tűnik az emléketek. Ha ti nem lettetek volna, ha nem feditek fel magatokat, akkor én sem ölelgettem volna azokat a gyerekes tévhiteket. Már nem vagytok a közelemben. Minden utolsó reményfoszlány elveszett. Magamra hagytatok. Magamra a gondolataimmal, a hitemmel és a szenvedésekkel, melyeket miattatok kellett átélnem. S miért küzdjek tovább értetek, ha számotokra már nem is létezek? Kimondtad a nevem, Jamie! Hallgass! Nem, nem, nem nem... Te nem vagy valós, Dér Jankó, nem! Szerinted ki okozta a hóviharokat és a havas buckákat? A természet! Mi más?! Nem őrültem meg! Nem őrültem meg... Még ha az agyam különös emlékképeket is zúdít rám, nem hihetek bennetek. Ha a szemeim néha csalóka játékot is játszanak és felfednek, akkor sem hihetek bennetek. Megfizettem az árát nem egyszer. A szekálások, lenézések, folytonos megszégyenítések végleg összeroppantották bennem azt a cseppnyi kitartást is. Minek küzdjek, ha ezzel csak mindent elveszítek? Apánk is elhagyott utánatok, s mégis ki lesz a következő? Anyánk? Vagy Sophie esetleg? Senki sem marad meg mellettem. Mi a baj velem? Mit vétettem?! Valaki adjon magyarázatot miért kell szenvednem! Elegem van... Elegem van, hogy a szemeim duzzadtak és ködösek az éjszakai álmok miatt. Elegem van, mert minden nap a tükörbe nézve csak egy kidobott szemetet látok. Elegem van, hogy a világ engem büntet helyettetek! Fogtündér, Húsvéti Nyuszi és a Mikulás, mekkora átverés ez már! Bár soha ne léteztetek volna! Mégis miket beszélek...? Mégsem kívánhatok ilyen szörnyedelmeket nektek, hiába hagytatok magatok után egy fájó szívet. Nem őrültem meg. A fejemet kalapáló gondolatok erősebbek, mint a csend, amiért kívánkozok. Se éjjel, se nappal nem hagynak békén, csak tovább gyötörnek, ezzel újabb délibábokat festve elém. Sokszor már azt sem merem elhinni, ami valós. Mintha a két világ teljesen összefolyt volna előttem. Épp ezért nem teszek ellene semmit sem. Hagyom hát, hogy gyötörjenek, megvessenek és a porba temessenek. Hogy ettől bármi jobb lesz? Kétlem... Nevetséges, hogy mihez vezettetek. Vajon az elejétől fogva ilyen hamis álmokkal dédelgettetek? Én azt hittem a végsőkig ki kell tartanom értetek. Milyen röhejes, ostoba felvetések. Bolond voltam. Egy taknyos kölyök, aki még színesben látva a világot elhitt bármit bárkinek. S lám hova vezetett. A végzetemhez... Nap, mint nap a szobámban ülök éjjelente és elmélkedek rólatok. Kivárva a pillanatot, amikor már végleg nem tudom nyitva tartani szemeimet. Mert félek tőle... Félek, hogy elragad és feketeségbe burkolva ő is összeroppant. Hol van ilyenkor az álmok őre? Már nem láttam őt sem egy ideje. Ó, hát persze! Nem létezhet! Ha létezne, akkor már itt lenne, hogy végre lehessen egy nyugodt éjszakám. Egy békés...csendes éjszakám. De nem! Had szenvedjen csak a hitetlen! A szobám is már az őrület fokait tükrözi a maga rendetlen berendezésével. A törött üvegdarabok és szétvetett papírfecnik tömkelege pedig végleg arra mutatnak, hogy elvesztettem, mint a négy kerekem. Mégse tudok mást tenni csak vörös szemekkel mosolyogni. Megőrültél Bennett! Talán igen... Talán tényleg megőrültem. Hiszen, ha mindenki azt mondja rólam, akkor csakis igaz lehet. Fogadjam el végleg vagy küzdjek ellene? Melyik volna...kevésbé megterhelőbb? Ha elfogadom a tényeket, akkor visszatérhet a család feje? Vagy csak ismét mínuszba esünk hirtelen? Lehet csak a fáradtság beszél már belőlem, hiszen nincs itt senki, aki a magamban feltett kérdésekre válaszokkal illethetne. Az ablakon túl lévő faágak árnyékai kúsznak csak fel szobám üres falaira, ezzel némi megnyugvást tanúsítva.
Ébren vagyok.
Jamie, Jamie...
Vagy mégsem...
Képességem
✦ Akár csak a kívülállók, te is átmehetsz a mágikus falakon. ✦ Nagyon erős a hited, mivel tanúja voltál egy igazi mese megelevenedésének, habár mostanság kételkedni kezdtél önmagadban. Ha rájössz, hogy a téged körülvevő személyek között mesehősök is vannak, a hiteddel képes leszel hatástalanítani bármilyen téged vagy a szeretteidet fenyegető varázslatot, egyfajta pajzsként védeni tudsz másokat.
Axel Winchester
Lyndriana
Nem szórt rá senki csillámport
Noah Campbell and Rooney Dylan Webster csillámport hintett rá
„I do believe in you. I'm just not afraid of you.”
Kedves Luka!
Muszáj egy picit csalnom és előre vennem téged a sorban, remélem, hogy a többiek ezt most elnézik nekem, ugyanis régóta várunk már rád, Jamie! Mumus már le is csapott rád egy kezdővel és ugyan ki vagyok én, hogy megakadályozzam az átcsábításodban? Ja, hát végülis csak a húgod, meg a kedvenc őrződ, khm. Remélem, nem dőlsz be a dumájának! Jack egy kicsit tényleg elveszett (a plotban és a játéktéren is), de ígérem, mostantól lehet rá számítani! A húgod pedig eddig sem volt kérdéses, ott van a fenekedben és lesi minden mozdulatod, csak hát... az álmaidban nem tud megvédeni. Még. Mintha Szurok ígért volna kicsi Sophie-nak valami olyasmit, hogy megtanítja utazgatni az álmok között. Muhahaha. No, de térjünk rá a lapodra mielőtt a Gonosz Nagyúr engem is megterrorizál álmomban, amiért csak rizsázok magamról. Tökéletes Jamie vagy, tudod? Mindig nagy elvárásokkal hirdetek meg karikat, sokszor átrágom magam rajtuk és igyekszem a lehető legtökéletesebben átadni, hogy mit is képzeltem el velük kapcsolatban (ígérem, mindjárt befejezem a magamról rizsázást, csak felvételiztem a Ripacs Seggfejek Klubjába Gastonékhoz és ez a beugró!), és most sem kellett csalódnom! Imádtam minden sort. Mit minden sort? Minden betűt! Nincs könnyű dolga, nem is lesz, de szerintem minden percét élvezni fogjuk ennek a kötélhúzásnak, amiben Jamie a kötél és a trófea is egy személyben. A végén az a sejtelmes "Jamie, Jamie"... Ahj. János üzeni, hogy ő is ír neked, amint lesz egy szusszanásnyi ideje, és kéri, hogy addig ne csábulj sehova, hallgasd meg az ő ajánlatát is, van valami akció meg kedvezmény, ha a Frost-csomagot választod! De viccdet félretéve, tényleg nagyon sietek, mert tényleg nagyon vártalak.
Köszönöm, köszönjük, hogy bevállaltad és megígérjük. Simán megérte eladni érte a lelkünk! Ismered a járást: foglalózás, aztán irány a játéktér!
Mégis milyen mentor lennék, ha nem köszöntenélek illően? Drága gyermek, terveim mozgatórugója, kicsiny sötét hercegem, kérlek engedd meg nekem, hogy kifejezzem örömömet, amely érkezéseddel töltött el! Egy szavát ne hidd el, az áruló Frostnak, ifjú Bennett! Ha igazán a barátod lenne, vagy valóban figyelne a gyerekekre, akkor melletted állt volna a nehéz pillanataidban. De nem volt ott! Tudod mi volt jelen? Sötétség és Én. A Te képzelőerőddel és hiteddel, illetve az én hatalmammal és barátaimmal olyan merész dolgokat hajhatnánk végre, amiről álmodni sem mersz! Élveztem a lapodat minden sorát, olyannyira, hogy a játéktéren is beköszöntem hozzád. Jamie, alig várom, hogy a játéktéren kibontakozzon a kapcsolatunk, és végre az életben helyesen dönts!
Legutóbbi képek
Remélem, nem dőlsz be a dumájának! Jack egy kicsit tényleg elveszett (a plotban és a játéktéren is), de ígérem, mostantól lehet rá számítani! A húgod pedig eddig sem volt kérdéses, ott van a fenekedben és lesi minden mozdulatod, csak hát... az álmaidban nem tud megvédeni. Még. 
Mintha Szurok ígért volna kicsi Sophie-nak valami olyasmit, hogy megtanítja utazgatni az álmok között. Muhahaha. 
Mindig nagy elvárásokkal hirdetek meg karikat, sokszor átrágom magam rajtuk és igyekszem a lehető legtökéletesebben átadni, hogy mit is képzeltem el velük kapcsolatban 
Imádtam minden sort. Mit minden sort? Minden betűt! Nincs könnyű dolga, nem is lesz, de szerintem minden percét élvezni fogjuk ennek a kötélhúzásnak, amiben Jamie a kötél és a trófea is egy személyben. 
