Munka előtt mindig elmegyek hozzá. Már a napom szerves részévé lett. Azóta, hogy először megláttam tudtam, hogy van benne valami más. Valami olyan magával ragadó ösztönös boldogság, ami bennem is. Ami összeköt minket, még ha a fal két oldalán álljunk is. Másfél hónap nem olyan hosszú idő, gondolhatná ezt akárki, de valójában ha ilyesmiről van szó mégis egy örökkévalóságnak tűnik. Mintha már több éve lenne annak, hogy ismerem Őt, mintha nem alig néhány hete találtunk volna egymásra. A két kíváncsi kalandor, akik a véletlennek és a jó szerencsének köszönhetően a lehető legjobbkor voltak a megfelelő helyen. Micsoda izgalmas történetet lehetne írni belőle!
A hangulat mostanában otthon egyébként sem túl jó. Mióta Kenai Nitával jár sokkal kevesebb ideje marad rám, és a tesós programokra. Úgy érzem, hogy Nita közénk áll, és ezt nem félek kimondani otthon sem, amiért mindketten haragszanak rám. Pedig én nem vágyom másra, csak egy kis odafigyelésre és törődésre, amit olyankor próbál bepótolni, mikor arról faggat, hogy hová tűnök el órákkal a munkaidőm kezdete előtt. Legutóbb nyíltan rákérdezett, hogy nő van-e a dologban, mert hogy a szokásostól is sokkal boldogabbnak látszom – mármint nem számolva ugye a barátnője miatti állandó feszkót. Szóval én meg mint jó testvér csak sejtelmesen elmosolyodtam és megvontam a vállaim. Szűrjön le ebből amit akar.
A hátizsákom tegnap este, vagyis inkább ma hajnal óta ugyanúgy kiborítva áll a szoba közepén. Mikor hazaértem már nem volt energiám összepakolni a széthajigált cuccaim, csak beestem az ágyba, hogy kialudjam a műszakot, és az Olaffal való találkozást. Komoly dolgokról beszélgettünk, olyanokról, amik eddig nem kerültek szóba. A teleírt papírok és a filctoll, amivel az üvegre szoktam rajzolni neki azokat a nagyon béna macikat még mindig ott hever félig kilógva a táskából. Ha lenne elég energiám most felkellnék, hogy rendet tegyek- Hogy az elhasznált papírokat a többi mellé rendezzem a mappába, ahol a közös emlékeinket gyűjtöm és tisztát kerítsek helyette, hiszen ma ismét vár, és én örömmel megyek. Hozzá mindig. Meg is kéne fürödnöm, de ahhoz meg nem csak az ágyból kéne kimászni, hanem a szobámból is. Csak még öt perc.
Lehunyt szemhéjaim mögött megjelenik egy mosoly, majd egy szempár és lassacskán felidéződik az egész arca. Elképzelem, hogy milyen lehet a hangja, hogy hogyan szólítana a nevemen. Elképzelem, hogy milyen lenne ha nem választana el az üvegfal, hogyha megölelhetném, hogyha együtt járhatnánk az utcákat, hogyha… túl sokat álmodozom. Mert ezek nem mások, mint botor álmok, melyek sosem fognak valóra válni. De mégis, ezek az álmok és tervek adnak lendületet ahhoz, hogy elkezdhessem a napot, és célt, hogy mindig legyen min agyalnom. Vajon hogyan juthatnék át, hozzá?



✦ Medvévé tudok változni. Igazi, szőrös, négylábú medvévé. Hát mennyire menő már!
✦ Ha énekelek mindenki velem akar énekelni, hangommal terjesztem a jókedvet.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.