Az az átkozott ébresztő már megint túl korán csipogott. Minek vettem meg egyáltalán, ha ennyire idegesít? Hát persze, mert fekete és fehér mintás, akár egy dalmata. Azért ez sok mindent megmagyaráz. Ásítva keltem ki a puha ágyamból, hogy magamhoz vegyek egy kis kávét. Mert az kell, pláne, ha az embernek olyan zsúfolt a naptára minden nap, mint nekem. Néha nehéz ilyen tökéletesnek lenni.
A kávém után a szekrényemhez léptem, hogy kivegyem a két kedvenc ruhadarabomat. Az elmaradhatatlan fekete ruhám és a fehér bundám. Már csak a piros rúzs és a piros magassarkú hiányzott ahhoz, hogy jól nézzek ki ma is. Nem engedhetem meg, hogy ne nézzek ki tökéletesen, amikor mindig minden lépésemet figyelik. Éppen ezért még egy kis lila szemhéjpúdert is felvittem, majd késznek nyilvánítottam magam. Itt az ideje, hogy induljon a nap.
Kisétáltam a kocsimhoz, hogy elhajtsak a divatházamhoz. Amiért megdolgoztam keményen, szóval mindenki mástól is ezt vártam el. Persze az az átkozott kocsi nem akart elsőre indulni, így gyorsan hívást indítottam az asszisztensemnek.
-Édesem, ez az átkozott autó megint nem akar indulni. Szerezz időpontot a szerelőhöz, addig pedig szólj Jane drágámnak, hogy készülődjön össze, amíg nem érek oda. Mindent megtalál a hátsó szobában. Köszönöm édesem. -miután ezt is lerendeztem, végre sikerült beindítanom az autómat, majd száguldozni kezdtem az utcán, mint egy őrült. Nem, egy cseppet sem azért tettem, mert késésben voltam, hanem mert ezt a vezetési stílust szoktam meg. Meg úgy tűnik, hogy mások is, mert már beszólás nélkül csak szépen félreálltak.
Miután leparkoltam a divatház előtt, határozott léptekel az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Közben pedig a táskámban kutakodtam, cigarettát kerestem. Ideje volt rágyújtani a napom első cigarettájára. Elővettem a szálat, belehelyeztem a hosszú farúdba és végre megnyugodtam, ahogy az ajkaimat elérte a füst. Rossz szokás, de sosem tudtam abbahagyni.
-Édesem, ugye itt minden rendben volt? A fotós megérkezett? Remek, akkor az irodámban leszek. Még meg kell írnom pár csekket, az az átkozott szőrmekereskedő dupla árat akar. Hát megkapja, csak találjam meg a csekkfüzetem. Mocskos egy biznisz ez édesem, de szükségem van azokra a bundákra. Tudod, nekem is van pár rossz szokásom. Mindegy drágám, ha kellek, akkor az irodámban leszek.
Besétáltam az irodámba, ahol valóban megírtam azokat a csekkeket, amit kértek tőlem. Ezek után átnéztem pár újságot, hogy kik próbáltak megkeresni annak érdekében, hogy náluk reklámozzam a legújabb kollekcióimat. Egy-kettőt érdemesnek is tartottam arra, hogy felhívjanak engem, de a többi haszontalannak vagy komolytalannak tűnt. Ezek után ebédet rendeltem az asszisztensemtől, majd a délután hátralevő részét azzal töltöttem, hogy átnéztem Jane legfrissebb képeit és az új kollekciómhoz terveztem még két szoknyát és egy bundát. Nem tehetek róla a bundák a gyengéim.
Észre sem vettem, hogy besötétedett. Szokás szerint megint én maradtam utoljára az épületben, de ez egy cseppet sem zavart engem. Megszoktam az egyedüllétét, igazából jól is esett az idegeimnek.  Néha már inkább az embereket untam, nem pedig a hiányukat. Miután késznek nyilvánítottam a rajzaimat, úgy döntöttem, hogy ideje hazamenni végre, elég ennyi munka egy napra. Szerencsére a mai egy lazább nap volt, amikor nem kellett interjúkat adnom, hogy miért is vagyok ennyire sikeres. Pedig egyszerű a válasz. Mert én vagyok Szörnyella de Frász!
Kisétáltam az autómhoz és újabb cigarettára gyújtottam, az utolsó volt a dobozban. A hazafele vezető úton megálltam egy kisboltnál, hogy vegyek, mégsem lehet úgy létezni, ha az embernél nincsen cigaretta. Mondanám, hogy anélkül nem élet az élet, de nem szeretnék ennyire drámaian fogalmazni. Az nem lenne az én stílusom. Mármint az, hogy ezt kimondjam hangosan is.
Hazaérve már csak arra volt erőm, hogy lemossam a sminkem és hajcsavarókat tegyek a hajamba. Még vacsorázni sem volt kedvem, elég fáradt voltam az egész napos tervezéstől. Nem is maradt kedvem ahhoz, hogy a szokásos rutinomat elvégezzem, pedig biztosan az tartott engem ilyen fiatalosan. Egy jó kis bőrápolási rutin meg az esti olvasás. Ma már csak egy utolsó telefont volt kedvem elintézni.
-Édesem, kérlek tedd át a reggel nyolcas reggelivel egybekötött interjút kilenc órára. Holnap nincs kedvem korán kelni, de ezt kérlek ne így tálald nekik, köszönöm. Holnap reggel találkozunk, és kérlek, hozd el a szabótól a fekete anyagokat. Nagyon értékelném kis drágám. Na, akkor holnap találkozunk, szép álmokat!
Ezek után már csak szépen bedőltem az ágyamba és magamra húztam a lila selyemtakarómat. Szinte azonnal el is aludtam. Nos, így néz ki egy napja egy híres divattervezőnek. Elnézést, így néz ki a napja Szörnyella de Frásznak.


✦ A meggyőzés képessége az enyém: bármelyik állatot képes vagyok befolyásolni, hogy az akaratom szerint cselekedjenek. Ez igaz azon állatokra is, akik valójában emberek, csak épp mesebeli, állati alakjukban vannak előttem.