I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
A szüleink tartoznak felelősséggel azért, hogy megtanuljunk bizonyos képességeket, fejlesszük önnön magunkat. A gyermeki játékosság, az élénk fantázia adottságok, melyekkel minden ártatlan lelkületű élőlény rendelkezik egy határozott életkorig. Gyermeknek lenni kiváltság, egy varázslatos dimenzió, ahol nem ismerik a lehetetlent, a félelmet, az aggodalmat, a negatív életszemléletet. Olyan szerencsés környezetben nőhettem fel, ahol a szüleim mindent biztosítottak ahhoz, hogy kihasználhassam az adottságaimat és merjek nagyot álmodni. Apa és anya régészként dolgoztak, szerencsésnek mondhatom magamat, hogy körbeutaztam velük a világot, és megtapasztalhattam más népek kultúráját, nyelvezetét, és szokásait. Mindig is különös vonzalommal vibráltam, ha repülőre szálltunk, vagy a kikötőből kihajóztunk. Minden áldott nap imába foglaltam Jonathan és Melanie Rousseau nevét amiatt, hogy engem választottak lányuknak. Az évek elszálltak ugyan, és jómagam is a felnőttek világába csöppentem, de sosem felejtettem el azt a kislányt, aki egykoron voltam. Néha túlságosan szeleburdi vagyok, és álmodozó, tele pozitív energiákkal. Az elégedetlenség nem szerepel a szótáramban, egyszerűen még most is úgy érzem, hogy nincs lehetetlen. A munkámért rajongok, ugyan előfordult néha a kis elmémben, hogy a szüleim nyomdokaiba lépjek, de helyette egy divatáruház eladója lettem. A ruha elkészítése hasonlóan izgalmas folyamat, mint megismerni egy ismeretlen világot a dzsungel közepén. A történelmi álmokkal felhagyva végül a rajzolás mellett kötöttem ki, és rengeteg alkalommal vázoltam fel a gondolataimból kilépő ruhákat. Sosem mutattam meg a főnökömnek, szerettem a magam világában létezni, és elmerülni a grafika adta nyugalomban. Nem tántorított el az időjárás, ha esett kint az eső akkor bent a lakásom melegében alkottam, ha kisütött a nap, akkor odakint találtam meg a megfelelő helyszínt. Minden annyira egyben volt. A munkahelyemen mindenki kedvelt, a mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról. Az egyik kolléganőmmel közelebbi viszonyba is kerültem, szinte már a bizalmasom lett, és minden második hétvégén beiktattunk egy színházlátogatást. Kereknek éreztem a valóságot, míg az egyik reggelem a megszokottnál sokkal furábban indult. Az ébresztőm pontban hat órakor jelez, és így hagyok magamnak egy fél órát a lustálkodásra. Fejben elrendezem, hogy mit fogok aznap felvenni, melyik táskával és kiegészítőkkel fogom feldobni az öltözetemet, aztán, ha ezzel kész vagyok, akkor végigfutok a napirenden, és már felkészülten bújok ki a takaró alól. A zuhanyzást általában reggelre tendálom, nem szeretek este fürdeni, valahogyan sokkal energikusabban látok neki az új napnak, ha felfrissítem a testemet némi hideg vízzel. Szeretek a napsütésben olvadozni, és a szervezetemet feltölteni D vitaminnal, de sokkal nagyobb hatást tesz rám a hideg. Nem tudnám megmondani, hogy miért van ez, csak így alakult. Kislányként sokat utaztunk, és megesett, hogy nem állt rendelkezésre meleg víz, ezért hozzászoktam a rögtönzött megoldásokhoz. Úgy két hete, ha jól emlékszem kezdődött minden, amikor megváltozott az életem. A zuhanyzás után pára lepte el a fürdőszobámat, és úgy kellett tapogatóznom a törölközőm után. Az arcomat töröltem át éppen, amikor odaléptem a tükör elé és a tenyeremet végighúzva egy egészen más kép fogadott, mint a megszokott. A kisminkelt hölgyemény elsőre nem volt ismerős, ahogyan a vállamra leomló barna hajzuhatag ezen árnyalata sem. Megijedtem és majdnem visszaestem a kabinba. Perceken át úgy vert a szívem, mintha ki akarna szakadni a helyéről. Ki a fene volt az? Nem lehet, hogy képzelődtem, és még alszom? Megcsíptem a kezemet, de ettől csak még abszurdabb lett a helyzet. Nem mertem tükörfelület közelébe menni, csak álltam a fürdő ajtajában és azon tanakodtam, hogy megőrültem-e. El kellett volna mennem egy pszichológushoz? Mégis mit mondtam volna? Egy másik személyt látok a tükörben, aki nem éppen úgy néz ki, mint én, de felfedeztem némi hasonlóságot kettőnk között? Betudtam annak, hogy még nem ittam kávét, de mondanom se kell az a nap már nem volt olyan, mint a többi. Az addigi kis tökéletes életem felborult, és kezdetét vette egy rémálom. Jóformán már azt sem tudom, hogy ki vagyok. Az eladó, a modell, vagy a tükörben élő lány?
Képességem
✦ Bármilyen nyelven meg tudsz szólalni: mintha a világ összes nyelvét ismernéd. Nos, a képességed miatt ez pontosan így van! A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban.
Jane Porter
B.
Vendég
Vendég
2021-03-08, 00:04
Csillámporos üdvözlet illet téged
Janel Rousseau ✦ Jane Porter
„Mondd, miért kell, hogy mindig egyedül őt lássam?”
Kedves Janel!
Ahww, hát Jane szerintem egy olyan karakter, aki igazán kiemelkedik a többi szereplő közül. Egy igazi kis túlélő, felfedező. A dzsungel olyan részeit, élőlényeit fedezi fel, és egy olyan világot láthat, amit addig soha. Azt hiszem, Jane egy jó példa arra, hogy az ember mindig újat és még újabbat tanulhat. A dzsungelben nem csak Tarzan, de a gorillák is rengeteget tanítottak neki - szinte eggyé vált az ő közösségükkel és ez pont így kerek. A jelenben viszont? Nyoma sincs egy dzsungelben élő vadember jelenlétének. Számodra a ruhák, a divat és a civilizáció az, ami igazán jelen van. Otthont nyújt neked. Biztonságot. De azt hiszem, ahogy az emlékeid teljesen visszatérnek, tudni fogod, hogy nem ez az otthonod. Hiányozni fog neked az, ahol lenned kell. Vagy legalábbis hiányolni fogsz valakit: azt a bizonyos vadembert. Tarzant. Kívánom, hogy mihamarabb rátalálj, és abban is bízom, hogy a múltad feltárásával nem veszíted el a jelened! Nehéz ez. Nagyon nehéz. De neked sikerülhet!
Foglalózni ne felejts el és azt hiszem, a játéktéren már van egy-két ember, aki vár rád és szívesen játszik veled!