Sosem voltam egy szerencsés lány. Persze az elején még ezt nem tudtam, tele voltam álmokkal és tervekkel. Sikeres karriert, családot, barátokat, gondtalan életet képzeltem el magamnak. Hogy lehettem ilyen naiv? Talán egy másik életben sikerült volna, de ebben nem.
Gyakornoki állásomat a patinás House of DeVilnél és az esélyt a ”tökéletes” életre egy eléggé félresikerült este, az események szerencsétlen alakulása, és az ennél még szerencsétlenebb döntéseim tették tönkre. A részletek annyira megalázóak, hogy inkább nem mennék bele, a lényeg az, hogy nem a megfelelő emberben bíztam meg, nem voltam felelősségteljes és nem voltam teljesen önmagamnál sem, amikor szombat hajnalban káoszban ébredtem abban az előadóteremben, amiben előző este felvonultatták az új évad ruháit. Az egész kollekcióból kettő ruha maradt érintetlen és még kettőt tudtam egyszerű tisztíttatással elintézni. A többi, majdnem ötven ruhát nem, hogy simán szemétre, hanem a föld alá kellett eltűntetni, ha nem akartam börtönbe vonulni. Nem volt olyan magyarázat, amivel könnyen kibújtam volna. Ha lopásra fogom, akkor nyomozást indítottak volna és minden kiderül, amit nem engedhettem meg. Volt másfél napom, hogy kitaláljam, mihez kezdjek, mielőtt a bolt hétfőn kinyit. Túl sok ember munkája volt ebben a kollekcióban, hogy könnyű szívvel azt mondhassam, hogy lesz, ami lesz, én léptem, nem úgy, mint az, akivel hajnalban a ruhák romjai közt ébredtem... Nem, foghattam rá semmit, mert szedte a sátorfáját és lelécelt, egyedül hagyva a sz*rban.
Összeszedtem magam és eldöntöttem, hogy jól fogok kijönni ebből a lehetetlen helyzetből. A tönkretett ruhák egyetlen példánya kitette az összes vagyonomat, úgyhogy hitelt vettem fel, amivel ki tudtam fizetni az összeset. Mondanom se kell, nincs olyan bank, ami ekkora hitelt adna egy olyan fiatal lánynak, akinek semmi ingósága nincs, amivel biztosíthatná, hogy törleszteni tud. Szóval olyan kezest kellett találnom, aki tud ezen segíteni. A tervem sikeres volt, már ha lehet ezt annak nevezni. A ruhák ki lettek fizetve, egy egyszerű hazugsággal megúsztam, miszerint a hétvége alatt egy titokzatos vevő, aki a városon kívül lakik megvette őket egytől-egyig. Az állásom nem hogy megmaradt még elő is léptettek, kliensekhez és eseményekre járhatok meggyőzni a tehetősebb réteget, hogy a mi ruháinkat válasszák. Ez a kezesemnek kapóra is jött; beépített ember lettem, aki információt és illegális dolgokat is megtesz, ha ezzel az adósságomat csökkenteni tudom és a börtönt elkerülni. Fogoly vagyok, de rajtam és a ”munkaadóimon” kívül ezt senki nem tudja, szabadon mozoghatok, élhetem az életem, már amennyire ez egyezik az ő elképzelésükkel.
De a lelkemet nem birtokolják. Még ha meg is teszem, amit muszáj, az adósság miatt, és emiatt eleinte rossz embernek éreztem magam, megtanultam tüskéket növeszteni magam köré és megőrizni az önbizalmamat. Nem fogok egy rossz döntés miatt folyamatosan áldozatot játszani. Nem állítanám, hogy az elején nem cseréltem volna szívesen bármelyik velem egykorú társammal, aki epekedve várja, hogy összejöjjön az arany élete, vagy már azt éli, de most már tudom, hogy mennyire tudatlanok azzal kapcsolatban, hogy mi is megy körülöttük a valódi világban. Ha azt látom, hogy az ő tudatlan boldogságuk hasonló veszélybe kerül, képtelen vagyok néha befogni a számat és egészen érthetetlen módon megpróbálom megőrizni azt az ártatlanságot, amit tőlem elvettek. Megtanultam a leckét, nem bízom meg senkiben és nem hagyom, hogy a világ gyengének lásson. Az élet megy tovább és számomra nem létezik a csoda, ami majd kivált ebből a helyzetből.
Csak magamra számíthatok.


✦ Én vagyok Hádész képességének a másik oldala. Az én emberségem, hősiességem jelenthet megoldást arra, hogy a kötelékeket helyreállítsam, ha ő megszakítja.
✦ Továbbá rám nem hat a képessége - még csak azt sem látja, hogy melyik meseszereplő vagyok.

A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban.