Az elmúlt időszakok kisebb stresszei után rendkívül úgy éreztem hogy szükségem van valami újdonságra az otthonomban. Illetőleg részben újra, mert inkább csak egy újabb darab kabátra. Leginkább egy olyan emberre volt szükségem, aki ismeri a bundát, vagy legalábbis ismer valakit, aki ismeri. Ugyanis a vadászat iránt való hobbim részben a bundák iránti imádatomból árad. Meg valahol fordítva is, magamon hordani a trófeát a legnagyobb megbecsülés amit az elejtett vad kaphat, nem? A tapasztalataim alapján pedig a medvebunda az egyik legjobb amit csak hordani lehet, tömött, meleg, nagyrészt vízálló - kell ennél több?
Szóval a hétvégén elejtett fekete medvém prémjéhez kerestem valakit, aki lenne olyan jó, és készítene nekem ebből egy kabátot, mert varrni azt nem tudok. Persze beszélhettem volna erről Timonnal vagy Pumbával deee… Nem feltétlen jelmeztervezők kezébe adnám a mindennapi hordásra szánt ruhám, noha félreértés ne essék, teljes mértékig elégedett vagyok a munkájukkal, de a kiváló jelmeztervezők mindig dobnak egy kis extrát, egy kis pluszt a készülő ruhákba, valamit amitől az emlékezetes lesz és művi… Nekem most ettől valami szolidabb kell.
Így kerestem fel végül a House of de Vil fejét, Jimena Garciát. Illetve próbáltam, jobb híján az asszisztensén keresztül foglaltam időpontot, és most épp arrafelé tartottam.
Bevallom az üzlet igencsak imponzáns volt nekem, és.. Puccos. Emiatt kicsit kétségeim is támadtak, elég valószínű hogy nem ezt kerestem, de az időpontot már lefoglaltam, és nincs pofám lemondani ilyen rövid idővel előtte. Ciki. Hát, legfeljebb megegyezünk, hogy nem egyezünk meg. Khm.
Az üzletben átverekedtem magam a vásárlókon, bár több félreugrott előlem, mert szó szerint olyan voltam mint elefánt a porcelánboltban. Más parméterek, na. Végül sikerült elcsípnem egy itt dolgozónak tűnő csajszit, és megemlítettem neki, hogy a főnökasszonyhoz jöttem, hirtelen hebegve elmutatott a bolt másik vége felé, mielőtt egy csapatnyi igencsak felpörgött liba szinte kitépte a látóteremből. Atya isten. Nők és a divat…
- Blaine Murtagh? Miss García nemsokára fogadja, kérem, foglaljon helyet! - dugta ki a fejét valaki az ajtón, sejtésem szerint az asszisztens lehetett. Olyan feje volt, mint akit gyötör a főnöke, nem olyan, mint akit az alkalmazottai gyötörnek. Mindenesetre letettem a hátsóm a miniatűr fotelszerű izék egyikére, amit nyilvánvalóan azért találtak ki, hogy a táskahordónak hozott férjek és barátok le tudjanak ülni valahova amíg asszonyaik megrohamozzák a fülkéket.
Néha retek mód örülök, hogy nincs nőm. Összeruccanni egy éjjelre, aztán mindenki megy a dolgára, és ez így van rendjén.