Welcome to Fata Morgana
Mirage Mirror
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív

– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat?
– Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni.
– Mi fog történni?
– Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned!
– Dehát...!
Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana

határa
Számos és számtalan
karakter állás
Beszélgethetsz bárhogy
még állatok nyelvén is
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (410 fő) 2024-10-19, 03:38-kor volt itt.
Mesénk fejezetei
lapozd, nézd!

Syaoran Yin
Tegnap 23:25-kor


Cao Daiyu
2024-11-24, 01:44


Choi Ji-Na
2024-11-23, 00:58


Fu Hei
2024-11-22, 22:05


Yan Xing Cheng
2024-11-22, 19:23


Mato Catawanee
2024-11-22, 18:51


Hwang Dae-Shim
2024-11-21, 23:08


Mo Yuan
2024-11-21, 16:45


Jayla Wilde
2024-11-21, 15:51


Dionysia Nerida Pantazis
2024-11-21, 13:44


Kiemelkedõ mesemondók
ebben a hónapban

33 Hozzászólások - 37%


11 Hozzászólások - 12%


9 Hozzászólások - 10%


6 Hozzászólások - 7%


6 Hozzászólások - 7%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%



Megosztás
 
Be prepared!
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
ÜzenetSzerző
TémanyitásBe prepared! Empty2021-03-24, 21:03

Seth Crowley Dearborn
Play by: Brett Dalton



Becenév
Mr. Dearborn, Uram
Mesehős
Zordon /Az oroszlánkirály/
Tükörkép
Látja magát
Csoport
Ancient Animals ✦ Ősi Állatok
Tartózkodási hely
Észak: Frostcall
Foglalkozás
CEO: Hyaenidae pénzügyi vállalat
Családi állapot
Fogcsikorgató kapcsolatban /Házas/
Szexuális beállítottság
Egoszexuális /Heteroromantikus/
De szólok a nagy változásról...

- Ez mind a tiéd? - az izgatott, csodákat értékelő hang épp úgy töltötte meg a helységet és követelte magának az uralmat, ahogy tették ezt az aranyló, délutáni sugarak, amik utat találtak az iroda nagy üvegtábláján keresztül a szobába és éltető gondoskodással vonták be a berendezési tárgyakat. Ahogy tekintetem lassan követte a hang tulajdonosáét, végigpásztázva a pormentes íróasztalt, a precízen betűrendbe állított könyvektől, s pontos dátumokkal ellátott aktáktól roskadozó polcokat, a tökéletesen középreigazított gyapjúszőnyeget a padlón, vettem egy mély levegőt, mielőtt feleltem volna. Olyan zongora ez, melynek billentyűin már végigtáncoltattuk ujjainkat párszor, mégis, hajlandó voltam újra részt venni a játékban.
- Ahogy a tiéd is. Vagyis, egy napon az lesz. - már szinte órát tudtam volna igazítani az elégedett kurjantáshoz és a nevetéshez, ami azt követte. Elszakadt mellőlem, hogy mélyebben belevesse magát egy olyan, a legtöbbek számára fontosság szempontjából akár jelentéktelennek is bélyegezhető hely atmoszférájába, ami egy hasonló korú gyermeket nem kellene lázba hozzon. Ő mégis önfeledten szalad az asztalhoz, hogy rátapassza mindkét kezét.
- Még ez is? - fülig érő vigyorral nézett rám a válla fölül, amitől akaratlanul is felfelé görbültek saját ajkaim.
- Igen, még az is. - nem lepett meg, hogy a válasz csupán buzdításként hatott, még csak felé sem kellett fordítanom a fejem ahhoz, hogy tudjam, következő célpontjául a falnál álló mélybarna bőrkanapét nézte ki magának. A becsapódását jelző reccsenés épp elég volt próféciám alátámasztásához.
- Még... - kezdte vidáman, de mielőtt befejezhette volna, én is szólásra nyitottam számat:
- Még a kanapé is, igen.
Ezután csend állt be, de szinte ki tudtam volna nyújtani a kezemet, hogy egy gyengéd mozdulattal félrehúzzam a némaság függönyét, feltárva ezzel Kovu örökmozgó fogaskerekeinek nyughatatlan kattogását. Mégse tettem, hagytam, hadd találjon ő utat magának a csend legyőzéséhez, tudván, hogy nem fog tudni ellenállni kíváncsiságának. Jómagam az ablakhoz sétáltam, kezeimet hátam mögé téve tekintettem le az emeletekkel lejjebb elhelyezkedő utcára, a vérkeringést biztosító hangyákra. Ha az üveg nem zárta volna ki tökéletesen, az utca zaja elnyomta volna Kovu bizonytalan, félénk lépteit. Ha a nesz minimálissága nem tette volna egyértelművé, az apró nyikorgás már lebuktatta a lábujjhegyen megtett távot a kanapé és az asztal mögött álló szék között. De csak vártam. Fontos megtanulnia, hogy ha tudni akar valamit, elég bátornak kell lennie feltenni a kérdést, mindegy, milyen választ feltételez.
- Akkor ez végül is amolyan trón? - ezutóbbi kérdéséből csak úgy sütött, hogy még nincs meg benne a kellő erő ahhoz, hogy követelje, és ne kérje a választ. Hiányzott belőle a korábbi felszabadultsága, a helyét felváltotta az a szégyenlősség, ami általában akkor költözik belé, mikor az anyja helyett én vonom kérdőre afelől, hogy eltört-e valamit.
- Gyere ide!
Olyan gyorsan szökkent vissza az oldalamhoz, hogy csak arra volt időm, hogy az ablakon túli világról elemelve tekintetemet enyhén eldöntött fejjel ránézzek.
- Az nem több, mint egy szék. Ahhoz, hogy valami a tiéd legyen, nincs szükséged magára a székre, csak arra, ami itt van. - böktem mutatóujjammal a kobakja felé, mielőtt kezemet a vállára téve fordítottam volna vissza az utca felé.
- De nagybácsinak is van ilyen széke, és ő irányítja a kórházat. Akkor neki miért van rá szüksége?
Ujjaim egy pillanatra satuba fogták vállát Mufasa említésére, amitől Kovu riadtan kapta fel a fejét, egyik lábát félősen elhúzva, készen arra, hogy kilépjen markom alól, ha már nagyon fáj neki.
- A bácsikád vak. Azért van rá szüksége, hogy meg tudja különböztetni a hátsóját a fejétől. - néztem le rá egy félmosollyal, ujjaim újra puhán nehezedtek vállára, mitől fiam megkönnyebbült kacaja bejárta a teret.
- Na és mennyi mindent lehet innen irányítani? - tapasztotta arcát a hűvös üvegre, míg én csak mosolyogtam. Válasz helyett engedtem, hadd falja a tekintet, meddig ér el a napfény.

"Más semmi jel. A roppant rom körül
Határtalan szélesre s hosszura
A holt homoksík némán szétterül."

- Uram? - idegesítő egérhang és habozással teli kopogás ránt át a sötétbe, ama birodalomba, amit a lenyugodott nap hagyott maga után. Egy periférián felejtett királyságba. Ujjaim a levegőt simítják, s mikor lejjebb engedem a kezem, tenyerem szintúgy nem találkozik többel az üres semminél. Oldalra pillantok, oda, ahol fiam állt, oda, ahol hűlt helye van most. Ott volt egyáltalán vagy elmém játszana velem?
- Itt van az akta, amit kért a kórházról, uram.
Nem feleltem, bizonyos tekintetben még élvezem is, hogy a beosztottak zavarát növeli az a fojtogató, nyomasztó csend, amivel viseltetek feléjük. Ennek az oka egyszerű: az ember soha nem lehet benne egészen biztos, kiben bízhat, viszont kényelmetlen helyzetekben, különösen, ha érzik alsóbbrendűségüket, a másik fél óhatatlanul is több jelet küld ki a világba, mint amennyit szeretne és csupán idő kérdése, hogy elkövesse a lebukását jelentő hibát. Noha jelen esetben szerencsétlen pondrótól nem számítok hátbatámadásra, annyi agysejtje sincs, hogy otthon az asszonnyal szemben kiálljon magáért vagy legalább észrevegye, hogy más kezeli már egy ideje. Mégsem árthat éreztetni vele, hogy hol a helye.
- Mondtam én olyat, hogy bejöhet? - szólalok meg végül, mikor hallom a jellegzetes, súőrlódó hangot, mikor valamit az asztalra csúsztatnak.
- Én... üzenet... mármint, nem, nem mondta, bocsánat, csak... - alig észrevehető félmosollyal nyugtázom a dadogását, ennek ellenére hangom épp olyna érzelemmentesen csendül, mint az előbb.
- Van még valami, Ed? - költői kérdés, hiszen nem álldogálna itt, ha nem volna, és maga az "üzenert" szó árulkodik afelől, mi is a közlendője, szavaimmal inkább ösztökélni próbálom, hogy térjen mielőbb a tárgyra, aztán hasznosítsa azt a két piszkafa lábát, ha már a világra jött velük.
- A felesége kereste. Próbálta elérni a mobilján is, de sikertelenül, azt kérte, adjam át, hogy hívja fel, amint tudja.
Pár másodpercig hagyom üllepedni a szavait, mielőtt lassan szembefordulok vele és közelebb lépek hozzá. Torkán jól látható, hogy nagyot nyel, és kikerekedő szemeiből ítélve azt várja, mikor éri el a közeledő fényszórókhoz tartozó, elkerülhetetlen végzetét jelentő jármű.
- Úgy látja, mintha most a feleségem állna itt?
A kérdés összezavarja, mert homlokát ráncolja, mielőtt a fejét rázná, korlátolt elméjében nyilván azt fontolgatva, vajon érdemes-e verbálisan is válaszolnia vagy fájdalommentesebben megússza, ha csak ennyit reagál.
- És a fizetését a feleségemtől kapja?
Újabb fejrázás.
- Akkor nem látom be, hogy a munkaidejét miért azzal tölti, hogy a feleségem üzeneteit hordozgassa. Ha ilyen vágyai vannak, álljon postásnak, én pedig, ha tudni akarom, mit akar a feleségem, megkérdezem a forrást. Felfogta?
Annyira belejött az iménti felvezető kérdésekbe, hogy újabb fejrázásba kezd, majd még riadtabban korrigálja magát.
- Persze... igen... bocsánat, Mr. Dearborn! A kimutatások... az asztalán..
- Igen, látom. Csak azt nem látom, ahogy az ajtót csukja be maga mögött.
Halk kattanás, s én újra egyedül vagyok. Mégis... az ablaktábla tükröződéséből egy pillanatra mintha mégsem saját tekintetem köszönne vissza, hanem egy méregzöld szempár, kezemet pedig oda emelem, ahol egy heget láttam korábban.
Zira és Vitani hívásait ignorálva egy másik kontaktra bökök telefonomon, és az asztalomhoz lépek, míg várom, hogy felcsendüljön a túloldalon a régiségekkel üzletelő férfi hangja.
- Igen, én vagyok. - ujjaim végigsimítják az egyetlen fotó keretét az irodában. Mufasa, az ifjú Simba és én mosolyogva néznek rám, ügyet sem vetve arra a repedésre, ami középen elválasztja őket.
- Volna valami, amiről beszélnünk kellene.
A kép halkan koppanva érkezik le utolsó helyére a kukában, oda, ahol már a mesterséges fény sem képes kihúzni őt a sötétség királyságából.

Képességem

✦ I am sometimes a fox and sometimes a lion. The secret lies in knowing when to be the one or the other. --> egy, az átlagosnál sötétebb bundájú, fekete sörényű, zöld szemű oroszlán alakját öltöm magamra. Ebben az alakomban a védjegyemnek mondható sebhely is láthatóvá válik bal szememnél.

✦ The lion is everywhere thought to be the King of Beasts. I learned that if I roared very loudly every living thing was frightened and got out of my way. --> üvegeket megsemmisítő üvöltést tudok hallatni oroszlánként. De ha olyan ábrándokat dédelgetnél, hogy ez az egyetlen fegyverem, emlékeztetnélek rá, hogy enélkül is egy ragadozóval van dolgod!

A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban.
Kaleo Malana /Maui/

Shade

Vendég
Vendég
Anonymous

Be prepared! Empty
TémanyitásBe prepared! Empty2021-03-27, 22:37

Csillámporos üdvözlet illet téged
Seth Crowley Dearborn ✦ Zordon


„Ha csontot is rágsz, nagyon vigyázz!
Nekem teljes figyelem jár!”

Kedves Seth!

Az az igazság, hogy nálad jobb kezekbe nem is kerülhetett volna ez a gazember. Be prepared! 2067867876  Be prepared! 2067867876 Már a másik feled karakterlapját is imádtam és azt is, ahogyan a játéktéren hozod - pont emiatt vagyok biztos abban, hogy Zordonban sem lesz hiba! Be prepared! 2067867876
Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy Zordon egy tényleg, ízig-vérig gonosz gazfickó a mesék világában. Hogy van-e rá oka, az vitatható, de itt... Fata Morgana világában talán valahol tényleg jogos a haragja. Hiszen ki lett zárva az örökségből és mindent Simba kapott meg - de letett-e ő egyáltalán valamit az asztalra? Be prepared! 1542743629
Viszont, akit sajnálok, az mégis csak Zira. Tudod, Zordon, nem ártana néha figyelni a feleségedre is, bár... bár ahogy észrevettem, már teljesen elhidegültél tőle. Csak ez nehogy csúnyán visszaüssön rád! Mondjuk, ha egy nap majd szükséged lesz rá, de ő már rég más karjaiban keresi a vigaszt, vagy... ki tudja. Talán lepaktál az ellenséggel, ha már te nem törődsz vele? Bármi megeshet. Be prepared! 2732251548
Azért én kíváncsian várom, mi fog kisülni mindebből! Oh, és Hádész már nagyon várja azt a találkozást és beszélgetést, azt csiripelte egy madár. Be prepared! 3375341651  Be prepared! 321849167


Jó játékot kívánok és érezd nagyon-nagyon jól magad ezzel a feleddel is! Be prepared! 642527747







The cold never bothered me anyway.
Nem szórt rá senki csillámport



Evangeline Snow
Királynõ
Királynõ
Evangeline Snow
Mesehõs :
Be prepared! Cute-frozen-elsa-vx0ax77dyn98vc39
❝ Frozen❞
Elsa of Arendelle
Egyszer volt, hol nem volt... :
Be prepared! D2fdc972cc6bcb3cfd520b63fa956b19529fa484
❝ Show Yourself ❞
Are you the one I’ve been looking
for all of my life?
Show yourself, I’m ready to learn

Be prepared! Tumblr_inline_o9bulgX15x1rifr4k_500
Ennyi ember hisz bennem :
25
Titulus :
SNOW QUEEN
A másik felem :

❝ Guardian of Fun ❞
King of my heart
And all at once, you're all
I want I'll never let you go

Be prepared! F6d6b5864a1940a70d1016c2e07fb805cb77889e
Akinek az arcát viselem :
DOVE CAMERON
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
FROSTCALL
✦ ✦ ✦ :
Be prepared! Elsa-anna
❝ Hey, Anna! ❞
Do you want to build a snowman?
I never see you anymore
It's like you've gone away

Be prepared! Acbba7ea818e41c9280286e9a7849b04
A tükör mögött :
❝ Sweet Panda: ❞
Eliffe

Be prepared! Empty
 

Be prepared!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Be prepared. Yeah, we'll be prepared. For what?
» Be prepared, but stay calm