Welcome to Fata Morgana
Mirage Mirror
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív

– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat?
– Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni.
– Mi fog történni?
– Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned!
– Dehát...!
Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana

határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Mesénk fejezetei
lapozd, nézd!

Ezekiel Beckett
Ma 01:28-kor


Imogen Sallow
Tegnap 23:56-kor


Inoke Kailani
Tegnap 20:43-kor


Nishihara Takuya
Tegnap 17:36-kor


Ayuzawa Misaki
Tegnap 17:09-kor


Maverick Macnair
Tegnap 16:44-kor


Inoke Kailani
Tegnap 12:46-kor


Onyx Blackwell
Tegnap 12:26-kor


Leonard Joar Leifsson
Tegnap 11:54-kor


Cha Woo-Jin
2024-05-13, 23:09


Kiemelkedõ mesemondók
ebben a hónapban

4 Hozzászólások - 16%


3 Hozzászólások - 12%


3 Hozzászólások - 12%


3 Hozzászólások - 12%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%



Megosztás
 
The Strange Man ✦ Matthew & Samantha
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
ÜzenetSzerző
TémanyitásThe Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty2021-08-15, 15:55

The end
Egy félbehagyott fejezet
Nem szórt rá senki csillámport



Mirage Mirror
Káprázat Tükör
Káprázat Tükör
Mirage Mirror
Egyszer volt, hol nem volt... :
The Strange Man ✦ Matthew & Samantha JPbm1tY
The Strange Man ✦ Matthew & Samantha C762116a1803ee0f854bc93c33ab04366020e95a
I am afraid of what I'm risking if I follow you
Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1714
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
The Strange Man ✦ Matthew & Samantha 5fddf4ef6494eaab04a3d1f645e25da2c51b0860
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
The Strange Man ✦ Matthew & Samantha 6442b92e7f900b694cceef6bce1f5ee9dd32e05b
Evolet Yang
Baba Mirai ✦ Baba Shouta

The Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty
TémanyitásThe Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty2021-06-22, 10:43


To: Matthew

Szavai hallatán csak bólintok egyet, jelezvén, hogy vettem az adást. Őszintén szólva nem is olyan nagyon régen én sem mondhatnám, hogy a helyzet magaslatán lettem volna, sőt.. És hát nekem is kellett egy kis idő, míg megszoktam ezt a furcsa várost, úgyhogy teljesen átérzem a helyzetét. Talán tulságosan is.
- A város azon részein más az időjárás.. - na hát most nem lepődnék meg egy furcsa reakción. Nekem legalábbis elég meredek volt, amikor rájöttem, hogy míg itt forróság van, nem is olyan messze havazik. Azért legyünk őszinték, ez nem túl hétköznapi.
- Míg Frostcallban hó fogadja, addig Stormreachben lehulló sárga falevelek - avatom be a város rejtelmeibe és furcsaságaiba. Nekem is jól jött volna, ha segít valaki, de nem volt ekkora szerencsém, ami nem meglepő, hisz minden üldöz, csak az a fránya szerencse nem. Bár azért az elég nagy mázli, hogy még élek. Az pedig csak ráadás, hogy le tudtam telepedni, még ha nem is véglegesen.
- Ez a hely Suncrest - mosolyodom el azon, hogy még azzal sincs tisztában, hol tartózkodik.
- Ahol mindig nyár van - teszem hozzá, majd megvonom az egyik vállam. Szívesen adnék ezekre magyarázatot, de nem tudok, hisz magam sem igazán értem, egyszerűen csak elfogadom. Máshová egyelőre úgysem mehetek, tehát más választásom nincs is.
Na az már teljesen biztos, hogy nem hazudott, amikor azt mondta, új itt. Ha pedig mégis kamuzott, minden elismerésem, mert irtó jó benne. Simán beállhatna színésznek is. Már csak a külsejével is tarolna, hisz a nők biztosan imádnák.
- Szökevénynek.. - ismétlem utána egy mosollyal a képemen.
A sztori hallatán ismét a homlokom ráncolom.
- Miért szökött meg? - kíváncsiskodom.
- Elnézést, ha túl indiszkrét vagyok.. - bár tényleg nagyon érdekel a története, nem lepődnék meg, ha a néhány perces ismeretségünk után nem akarná ezt megosztani velem. Ha én kapnám ezt a kérdést, magam sem tudom, őszinte válasszal szolgálnék-e. Ha fűnek fának elmesélném, mik történtek velem, még a végén rám találnának, akkor pedig nekem szó szerint lőttek. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy őszintén feleljek egy ilyen kérdésre, de szerencsére nem is nekem kell. Egyelőre..
- Nyugodtan szóljon, ha más programja van - pillantok rá, mielőtt elindulnánk. Igaz, hogy jön legalább egy gombóc fagyival, de ha nem vágyik a strandra vagy épp máshova tartott, természetesen megérteném.
- Boisera tippeltem volna - mondom egy enyhe mosollyal a pofimon, miközben kényelmes tempóban haladunk a strand felé. Csak azért lett volna Boise a tippem, mert ugye az a főváros, de ez persze nem garancia, hisz nem csak ott élnek emberek.
Bevallom, kissé meglep, amikor megválaszolja a kérdést. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megnyílik.
A válás hallatán beugrik a csodás eljegyzés, amit egy gyönyörű esküvő követhetett volna.. És akkor most özvegy lennék.. Annyi nő vágyik arra, hogy végre elpatkoljon a vén "gazdatest", nekik nagy sajnálatukra nem mindig adatik meg. Ellentétben azokkal, akik cseppet sem vágynak arra, hogy a párjuk távozzon az élők sorából. Próbáltam megérteni miért kellett ekkora hibát elkövessen, vagy miért nem avatott be, de nem jövök rá. Talán csak féltett. A másik kérdés pedig az, hogy vajon mennyi mindenben hazudott még. Olyan hihetetlen, hogy a férfit, akivel együtt éltem, évekig szerettem és akivel össze akartam kötni az életem, még csak nem is ismertem igazán.
- Mivel foglalkozott? - teszem fel gyorsan az újabb kérdést, hogy eltereljem a gondolataimat. Nem akarom elbaszni az egész napomat azzal, hogy ismét a múltamon agyalok.
- Sajnálom a válást.. - mondom őszintén, miközben a férfi arcát tanulmányozom.
- Hamarosan nem lesz - biccentek a víz irányába, ami általában elég hideg. Kell egy kis idő, míg az ember teste hozzászokik.
Amint elveszi a tubust, félreseprem a hajam, hogy nyugodtan be tudjon kenni és ne kelljen a hosszú hajammal bajlódnia.
- Nagyon köszönöm, és természetesen - bár valóban elég szarul fest, azért ezt a testet szerintem sok nő szeretné végig taperolni, szóval nagyon szívesen bekenem, kissé elidőzve a testén.
- Csak hogy biztosan jól beszívja a bőre.. - magyarázkodok, miután feltűnt, hogy vagy két percig kenegettem. Hát ez kissé kínos, de remélhetőleg bevette a szöveget.
- Persze. Miért is ne. - ami azt illeti én sem szívesen magázódom. Az olyan hivatalos.
- Amúgy.. a korod elárulod? - az teljesen biztos, hogy még nincs negyven, illetve azt is kétlem, hogy még csak a húszas éveiben járna.
- Akkor jöhet a fagyi - húzódik széles mosolyra a szám, majd el is indulunk a fagyiskocsi irányába, ami nincs is túl messze.
Mivel egy időre mintha lefagyna a férfi, így kihasználva a helyzetet, gyorsan rendelek is.
- Egy eper és egy csoki lesz, köszönöm - mosolygok kedvesen az ismerős arcra, majd miután Matthew is megkapta a fagyiját, a férfire pillantok.
- De, valóban az.. - felelem két nyalás között. Már csak a furcsa időjárás miatt is "mesés".
- Ha ez megnyugtat, az újabb meséket én sem pipáltam ki, tehát azokkal már nem vagyok képben - bár nem igazán értem miért hozta ezt fel.
- Ó, tehát van egy lányod - mosolyodok el.
- Ő gondolom a volt feleségnél maradt?! - remélem ez a múlt idő nem mást jelent. Mondjuk azt, hogy a lánya már nem él.
- Erre való Disneyland, nem? - fordulok felé egy mosollyal.
- Hogy hívják? - gondolok itt a lányára.

832 •• zene •• megjegyzés
kredit

Vendég
Vendég
Anonymous

The Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty
TémanyitásThe Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty2021-06-18, 02:32


I scream,my lady





Fejben kicsit azért megpofoztam magam, lehet hogy óvatosabbnak kéne lennem ezekkel a dolgokkal… Ki kéne derítenem az igazságot, a valóságot, de nem tudhatom mi trükk, és mi nem az.
Legnagyobb szerencsémre nem csinál további ügyet a reakciómból, és úgy tűnik a napot is elfogadható válasznak tartotta. Miért pont… Suncrest? Baszki, körül kéne néznem végre, hova is jöttem. “Lányos” zavaromban felnevettem.
- Őszintén? Nem voltam a helyzet magaslatán, és nem igazán figyeltem hogy van választási opcióm, kellett egy lakás mihamarabb… De… Suncrest? Frostcall? Ah, tudom, egy turista is jobban felkészült lenne, mint én, de gőzöm sem volt hova jövök. Pár napja… umm… Költöztem ide. Szóval az eddigi tudásom kimerül abban, hogy hol lakok, és hol a legközelebbi kisbolt. - Hát igen. Új helyre költözésnél érdemes szomszédolni, megismerkedni a környékkel, ugyebár. Mentségemre szóljon, nem voltam rá felkészülve hogy a szomszédom EGY SÉTÁLÓ EMOJI. Szerencsére legalább pizzaszelet. Lehetne éppenséggel kaki is.
Egyáltalán miért kell hogy ez eszembe jusson?
Az ingem mostanra egybegyógyult a bőrömmel a fagyis folton. Sebaj, ha nem is jön ki, akad másik. Az ő ruhájáért jobban aggódtam, elvégre a női ruhákat szokták érzékenyebb anyagokból készíteni… Bár úgy láttam annyira nem zavartatta magát a ragacs miatt.
- Szökevénynek? - néztem rá kissé értetlenül, majd megcsapott a megvilágosodás szele, és legyintettem egyet - Oh, nem. Illetve bizonyos értelemben igen, mert férfihoz méltón megszöktem a saját életemből, de egyelőre nem vagyok sem börtön, sem intézetlakó. Bár épelméjűnek sem nevezném magam teljesen. - ráztam meg a fejem vigyorogva. Szókimondó, ez tetszik.
- Strand? Vezessen hát, kisasszony. Elolvadok. - intettem előre. Ugyan nem a strand volt az elsődleges célom, de… Oké, hazudnék ha azt mondanám, hogy egyáltalán volt bármi célom. Csak kijöttem, mert utálok otthon ülni, egyedül, összezárva a gondolataimmal… Nem, semmiképp sem célom tényleg kényszerzubbonyban végezni, köszönöm.
- Idaho. Kisváros. - adtam meg a tömör, lényegretörő választ. Városnevet nem mondok, porszem csupán a térképen. Lett volna esélyem Boiseba költözni, de… Ez van.
Felsóhajtottam. Részletezzem? Ah, ahhoz most nekem sincs gyomrom.
- Csúnya válás, munkahelyi konkurencia, mentális összeomlás, burkolt kirúgás… Jobbnak láttam ha inkább elhúzok a francba minél messzebb mindentől és próbálok újraindulni. - a csúnyább részletektől megkíméltem, mint a drog, az alkohol, az utcákon töltött éjjelek, detox… Így is szükségem lesz arra a fagyira mert megint kezdenek remegni az ujjaim. Legalább amíg a hölgyemény nagyjából elvonja a figyelmem, nem éget annyira.
A strandra kiérve le is pakol, majd levetkőzik. Sajnos férfiból vagyok, így természetes, hogy megnéztem magamnak, de ex-férjként van bennem annyi tartás hogy nem repülök rá pár szó után.
- Csak azom van. - mosolyogtam rá, miközben én is ledobtam a felsőt. Fürdéshez nekem alkalmas lesz a rövidnadrág amit felvettem, bár boxer van rajtam, fehér, szóval azt nem rizikóznám meg magában. Egyébként mennyire lenne morbid dolog mesekarakterek között pöcsöt villantani? Mármint… Elég jól megszoktam a színfoltokat, a látványukat. Persze fura, nem értem egy cseppet se, de - többnyire - már nem kapok sokkot ha meglátok egyet. Tegnap azért az a hatalmas, neonszínben világító sárkánykígyószerű izé picit lehidalt. Mármint… Az emberi karaktereket egész jól megszoktam, a beszélő állatokkal sincs bajom, sőt már a beszélő, mászkáló tárgyak is egész okék, de az ilyen szörny-jellegű, meg sárkány, meg mi a csuda dolgoktól én világgá megyek.
Közben leesett hogy Samantha amúgy felém nyújtja a napkrémet. Már egyszer rácáfoltam hogy ketyós lennék, ne kelljen megint! Legalább nem rajta bambultam el hanem kicsit a tenger irányába, még félreértené.
- Hupsz, elnézést. Persze. - vettem el tőle a tubust, és elkezdtem bekenni a hátát, magamra is kentem a krémből, majd visszanyújtottam neki.
- Esetleg viszonozná a szívességet? - kérdeztem, majd kis szünet és gondolkodás után újra megszólaltam.
- Nem tűnik akkorának köztünk a korkülönbség, és tudom, alapesetben illetlenség ilyet nőtől kérdezni, de nem tegeződhetnénk? A magázódás annyira… Személytelen. - kissé félve kérdeztem meg, mert harapták már le emiatt a fejem, de… Hiába, egy tuskó vagyok, nem vagyok egy magázós alkat ha egy mód van rá.
A naptejes szeánsz után elgondolkoztam, hogy le is mosatom a sós vízzel a kencét, de eszembe jutott a füstbe ment desszert.
- Nos… Akkor fagyi? - kérdeztem cinkos vigyorral a képemen, mert szó mi szó, mostanra én is igencsak megkívántam. Főleg ha esetleg lesz pisztáciás. Imádom a pisztáciás fagyit. Néha csodálkozok is magamon, hogy nem vagyok elhízva, amennyi édességet képes vagyok egy üléssel megenni. Oké, kicsit karcolom az aputest határát, de lehetne rosszabb is!
Egyedül, vagy társaságban, elindulok a kis bódé irányába, ahol pár pillanat erejéig igencsak pislogtam hogy az eladó merre bújkálhat, mire rájöttem hogy egy animált méhecske az. Alig tudtam leplezni a nevetést ami engem kerülgetett, miközben a kis zümi a hatalmas fagylaltoskanalat működtette, bár számomra rejtély hogy hogy nyomta meg a megfelelő részen, de őszintén, ennyi fura dolog mellett ez a legkevesebb! Szinte kiéhezve markolom fel a jól kiérdemelt jutalmam: Pisztácia-csoki-kávé trió, édes tölcsérben, természetesen ostyarúddal megspékelve. Szavamhoz hűen Samantha is megkapja az általa választott kombinációt.
A fagylalton élvezkedve fel is teszem első, meglehetősen burkolt kérdésem. Válaszokat akarok, és ez a nő talán… Talán a segítségemre lehet.
- Ez a hely igazán mesés, nem? Bár én beszélek, mesék terén piszkosul műveletlen vagyok. A lányom volt az, aki imádta őket. Mindig arról álmodozott, hogy élőben találkozik velük… - az emléken elmosolyodtam. Hiányzik Hannah. Ő az a fajta kislány, aki felnőttként se tesz majd le az álmairól, és örökké gyerek marad lélekben. Több ilyen kéne ebbe a mocskos világba, akkor talán nem lenne ennyire… Sötét.



955 891 szó ✦ kredit ✦ (Elnézést, megszaladt  The Strange Man ✦ Matthew & Samantha 2732251548 )



Vendég
Vendég
Anonymous

The Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty
TémanyitásThe Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty2021-06-16, 10:48


To: Matthew

Összeráncolom a szemöldököm, amikor feltűnik, hogyan néz rám. Oké, ez még nem jelent semmi rosszat, talán csak kattant az ürge, de azért nem árt vele óvatosnak lennem. Lehet mégiscsak be kellett volna szereznem egy revolvert?! Na nem mintha tudnék lőni vagy ilyesmi, szóval nagy valószínűséggel csak díszként heverne a táskámban. Gondolatmenetemből a hangja zökkent ki. Nocsak, beszélni is tud. Már azt hittem nem csak hibbant, de néma is.
Ha eddig nem néztem volna rá furcsa fejjel, akkor most már biztosan.
-Hogy tessék? - kérdezem értetlen arccal. Amúgy nem is tudom, van-e erre elmegyógyintézet, de ha igen, lehet ott a helye.
-Gondolom ahogyan maga is... Maga hogy kerül ide? - valóban érdekelne, hogyan szökött meg az intézetből. Nem lehetnek túl profik az őrök arrafelé. Végül ismét sikerül meglepnie. Egész pontosan akkor, amikor kezd normálisan viselkedni/beszélni. Most majdnem olyan, mint aki mégsem teljesen őrült.
-Semmi gond.. - teszek úgy, mint aki máris elfelejtette, hogyan viselkedett néhány perccel ezelőtt.
-Akkor miért választotta pont Suncrestet? - végre megengedek magamnak egy mosolyt.
-Talán jobban bírná Frostcallt vagy Stormreachet.. de persze az is lehet, hogy hamar hozzászokik majd az itteni forrósághoz. Én személy szerint imádom - feltűnik, hogy kicsit sokat fecsegek, úgyhogy visszaveszek.
Nevetése láttán akaratlanul is mosolyra húzódik a szám. Érdekelne a valós sztorija, hogy ő vajon hogyan került ide, és miért is van ilyen állapotban, de kétlem, hogy ezt egyhamar megtudhatnám. Na mindegy, azért majd megpróbálom kideríteni.
-Nos igen.. de már teljesen megszoktam a várost. Nagyon örvendek, Matthew! - fogok kezet a furcsa alakkal egy enyhe mosollyal az arcomon.
-Igazából az én hibám is.. - vallom be, miközben tekintetem az ingére kúszik.
-Köszönöm. Részvétem az ingért is - pillantok aztán ismét a ruhámra, ami szintén nincs túl jó állapotban. Végülis később úgyis megszabadulok tőle, szóval mindegy. Majd egy mosás otthon segít rajta, addig pedig csak kibírom valahogy.
-Mivel egy szökevénynek tűnik, kicsit félve, de elfogadom a meghívást - mondom egy vigyorral az arcomon.
-A strand nincs már messze, megvehetnénk ott a fagyikat - feltételezem ebben a hőségben nem csak én vágyom valami hűsítőre, hanem ő is.
Ha benne van, akkor haladhatunk is tovább kényelmes tempóban az említett helyre.
-Hová valósi? - kivancsiskodom, és abban reménykedem, hogy az igazat mondja majd, illetve hogy köze sincs Olaszországhoz.
-És mi történt magával? - nem lehet túl meglepő, hogy érdekel mitől fest ilyen szarul.
Amikor végre megérkezünk, a holmijaimat ledobom az egyik szabad napágyra, aztán megszabadulok a ragacsos ruhámtól is.
-Nincs melege? - bombázom újabb kérdéssel, miközben a táskámból előhalászom a napkrémet.
-Miután eldöntötte, hogy vetkőzik-e, esetleg bekenne? - nyújtom felé a krémet.
-És talán magának sem ártana.. - feltéve, hogy nem akar szénné égni persze.
331 •• zene •• megjegyzés
kredit

Vendég
Vendég
Anonymous

The Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty
TémanyitásThe Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty2021-06-16, 08:23


I scream,my lady





Egyre inkább kezdem megszokni ezt az egészet. Igaz, alig pár nap telt el mióta a városba értem, de mostanra egészen elfogadtam, hogy tényleg valószínűleg sikerült egy csúnya balesetet szenvednem, és most kómában fekszek egy kórházi ágyon. Logikus magyarázatom egyáltalán nincs. Persze lehetne a drog is, de a drog nem okoz ilyet. Különben is, majdnem 48 órája nem ittam és nem drogoztam! Na jó, inni ittam. És egyébként rettentően szarul érzem magam, és úgy is nézek ki mint valami friss zombi. Reggel még én is megijedtem attól, amit a tükörben látok.
Gondoltam teszek egy sétát, hátha most érem el a határt és végre normálissá válik a látásom, de… Természetesen nem így lett. Ugyanúgy sétálgató, beszélgető tárgyakat látok, meg mesekaraktereket, akiknek nagy részét mégcsak nem is tudom hova tenni. Tényleg több filmet kellett volna néznem a lányommal…
Mivel meglehetősen magambafordultam, rohadtul nem figyeltem az utat, emiatt belekenődtem egy nőbe.
Várj.
Nőbe?
Valahogy fel se fogtam hogy a fagyija fele rajtam landolt, és nagyjából azt se igen értettem amit beszélt, úgy néztem rá mintha egy unikornis ugrott volna ki elém. Illetve ahogy pár hete néztem volna egy unikornisra, nem most, mert már láttam néhányat. Ugyan láttam rajta hogy kissé ideges lett, és hogy jó eséllyel nekem tátog, de csak meredtem rá kigúvadt szemekkel.
Egyedül a “Jól van?” kérdés zökkentett ki kicsit, mert eszembe jutott a legelső találkozásom azzal a pocokkal…
Még mindig nem pislogtam, csak néztem rá mint aki megkövült.
- Hogy kerül maga ide? - kérdeztem teljesen értetlenkedve. Körbenéztem, de rajtam és a nőn kívül mindenhol animációs és rajzolt alakokat láttam. Összevontam a szemöldököm. Gondolkodj, Matt. Eddig azt hitted ez a te személyes poklod, erre itt áll előtted egy hús-vér ember… Ha van Pokol, ő lehet az őrangyalom. Mondjuk akkor nagyon szarul végzi a dolgát, és egyébként is, valószínűleg nem fagyizna.
Jó, rendben. Amíg ki nem derítem ő kicsoda, micsoda, jó lenne ha nem játszanám előtte a szellemi fogyatékos drogos csávót, ugye?
Gyerünk Matt, használd azt a kemény kobakod.
Megráztam a fejem.
- Elnézést, összekevertem valakivel. Sajnos történetesen nem vagyok teljesen jól, kezdek rájönni hogy nem bírom a tűző napsütést… - hunyorogtam fel az égre, ahol egy fia felhőt sem láttam, ellenben az emlegetett égitest úgy világított mintha a fejébe vette volna hogy szénné éget mindenkit aki alááll. Egy ideje nem komálom a napos időt, na.
A következő mondatán felhorkantam, aztán elnevettem magam. Az a baj, hogy tisztában voltam vele, hogy igaza van. Iszonyatosan szarul néztem ki. Csapzott fej, véreres-karikás szemek, durva borosta, szerintem a tartásom is kissé szét volt csúszva, csoda hogy normálisan felöltöztem.
- Ezek szerint maga is viszonylag új errefelé… Matthew Branagh vagyok. - elfogadtam a kezét, és próbáltam valami bátorító mosolyfélét megereszteni, de szerintem nem sikerült túl bíztatóra.
- Fogadja őszinte részvétem a fagyi miatt, meghívhatom egy pót-adagra? - kérdeztem. Ha már itt vagyok… Nekem se árt egy kis cukor, és talán ő se lesz rám túl pipa a kárba veszett desszert miatt, ami mostanra átáztatta az ingem és azt kell mondjam, hideg is és ragadok is. Legfeljebb megesznek a bogarak hazafele, mi baj lehet?
Plusz a bocsi-fagyitól talán kicsit kedve szottyan beszélgetni és esetleg tudna pár információt adni… Ő nem lepődött meg azon, hogy engem, embert lát, ezt úgy értelmezem, hogy vannak itt rajtunk kívül mások is. Mennyien?






Vendég
Vendég
Anonymous

The Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty
TémanyitásThe Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty2021-06-13, 11:22


To: Matthew

Minél több idő telik el, annál nagyobb biztonságban érzem magam ebben a városban, bár ez lehet nagy hiba. Könnyen előfordulhat, hogy egy napon majd ez lesz a vesztem. Azonban folyamatos félelemben és gyanakvásban sem élhetem le az életemet. Nem feltételezhetem minden második emberről azt, hogy talán ő Matteo egyik gyilkosa, aki velem is végezni akar.
Barátokat kell szereznem. Olyanokat, akikben megbízhatok. Akikről tudom, hogy soha, semmi pénzért nem árulnának el, szóval legyünk pozitívak. Talán épp ma botlom majd egybe.
Folytatom a készülődést és a fürdőruhára felkapok egy csinos, rövid ruhát. A jelenleg hullámos hajamat kiengedem, végzek még néhány simítást, fogom a táskám - amibe már minden szükséges holmit bepakoltam -, majd kényelmes tempóban elindulok a strand irányába. Csak abban reménykedem, hogy nem lesz nagy tömeg.
Útközben megállok egy fagyiskocsinál, ahol pechemre sor van, így várakoznom kell, én pedig nem a türelmemről vagyok híres. Már csak hárman állnak előttem. Esküszöm, mintha már egy órája itt szobroznék, pedig valószínűleg még tíz perc sem telt el. Mikor végre sorra jutok, kérek két gombóc fagylaltot, majd folytatom utamat. Épp a táskámban kotorászok, amikor egy idegennek ütközök.
-A fenébe! - kezdek hátrálni, hogy felmérjem a kárt. Mindkettőnk szettje fagyis lett, az arcom pedig nem túl kedves.
-Van fogalma róla, mennyit vártam erre a két nyomorult gombócra? - kérdezem kissé dühösen, miközben egyenesen a férfi szemeibe nézek. Már itt élek egy ideje, mégsem találkoztunk soha.
-Új erre? - teszem fel az újabb kérdést, közben pedig a ruhámra pillantok. Csodás... Tényleg csak ez hiányzott. Ennyit a pozitív gondolatokról.
Ismét a férfire pillantok, aki mintha cseppet zavart lenne.
-Jól van? - ekkor megfordul a fejemben, hogy talán épp most találtak rám, de igyekszem elhesegetni ezt a gondolatot. Nyugi Sam, ez csak egy idegen, ártalmatlan fickó, akinek köszönhetően oda a két gombócod. Legalább várta volna meg, míg az egyiket elpusztítom, hogy ne legyen teljesen felesleges a sorban állásom..
-Ne vegye sértésnek, de maga szarabbul fest, mint én, nagyjából egy hónappal ezelőtt. - amit azért nehéz túlszárnyalni. Amúgy ezt leszámítva egész jóképű férfi.
-Samantha Brown. - nyújtom felé az egyik kezem.

331 •• zene •• megjegyzés
kredit

Vendég
Vendég
Anonymous

The Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty
TémanyitásThe Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty2021-06-13, 10:34

The Strange Man
Matthew && Samantha

Vendég
Vendég
Anonymous

The Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty
TémanyitásThe Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty

Ajánlott tartalom

The Strange Man ✦ Matthew & Samantha Empty
 

The Strange Man ✦ Matthew & Samantha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» We know the way ✦ Vaiana & Maui
» After a long day ✦ Noah & Samantha
» Samantha & Maksim ~ Ocean air, salty hair