Welcome to Fata Morgana
Mirage Mirror
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív

– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat?
– Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni.
– Mi fog történni?
– Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned!
– Dehát...!
Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana

határa
Számos és számtalan
karakter állás
Beszélgethetsz bárhogy
még állatok nyelvén is
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 268 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 268 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (410 fő) 2024-10-19, 03:38-kor volt itt.
Mesénk fejezetei
lapozd, nézd!

Syaoran Yin
Tegnap 23:25-kor


Cao Daiyu
2024-11-24, 01:44


Choi Ji-Na
2024-11-23, 00:58


Fu Hei
2024-11-22, 22:05


Yan Xing Cheng
2024-11-22, 19:23


Mato Catawanee
2024-11-22, 18:51


Hwang Dae-Shim
2024-11-21, 23:08


Mo Yuan
2024-11-21, 16:45


Jayla Wilde
2024-11-21, 15:51


Dionysia Nerida Pantazis
2024-11-21, 13:44


Kiemelkedõ mesemondók
ebben a hónapban

33 Hozzászólások - 37%


11 Hozzászólások - 12%


9 Hozzászólások - 10%


6 Hozzászólások - 7%


6 Hozzászólások - 7%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%


5 Hozzászólások - 6%



Megosztás
 
◉ our beginning
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
Témanyitás◉ our beginning Empty2021-10-03, 00:21

The end
Egy félbehagyott fejezet
Nem szórt rá senki csillámport



Mirage Mirror
Káprázat Tükör
Káprázat Tükör
Mirage Mirror
Egyszer volt, hol nem volt... :
◉ our beginning JPbm1tY
◉ our beginning C762116a1803ee0f854bc93c33ab04366020e95a
I am afraid of what I'm risking if I follow you
Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
◉ our beginning 5fddf4ef6494eaab04a3d1f645e25da2c51b0860
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
◉ our beginning 6442b92e7f900b694cceef6bce1f5ee9dd32e05b
Evolet Yang
Baba Mirai ✦ Baba Shouta

◉ our beginning Empty
Témanyitás◉ our beginning Empty2021-08-24, 23:01


Atlas & Sun
〥First meeting〥
Néha nem tudni, hogy mikor mondja azt az élet, hogy elég volt... vagy mikor ad elénk újabb és újabb akadályokat, amin aztán nagy nehezen átvergődi magát az ember. Vagy nem, bár azért az esetek nagy részében elég nagy rá az esély, hogy mégis... legfeljebb segítséget kell kérni hozzá. De ezzel semmi gond nincs, hiszen azért vannak a szakemberek és a barátok, hogy segítsenek, és meg lehessen velük osztani az ügyes - bajos dolgainkat. Mert igen, van, hogy egy barát is elég. Aztán van, amikor még segítség se kell, mert minden megoldódik magától, és kisüt a Nap. Eső után szivárvány, vagy hogy van a mondás....? Már nem tudom biztosan, de talán nem is ez a lényeg. Igazából megesik, hogy azt sem igazán tudom, hogy mi is a lényeg tulajdonképpen. Ezért is van az, hogy leginkább igyekszem nem feleslegesen gondolkozni semmi olyasmin, amire nincs ráhatásom. Mert ha valamit nem tudok megváltoztatni, akkor azt hagyni kell... méginkább el kell fogadni. Jobbat úgysem nagyon tehetünk. Illetve azt hiszem valahogy az érthetetlen dolgok is ide tartoznak számomra. Ha nem értem, akkor csak fogadjam el, és kész.
Azt se nagyon tudom hová tenni, hogy hogy érezhetek meg gondolhatok olyasmiket Atlas iránt, amilyeneket. Főleg úgy, hogy még csak most találkoztunk, tehát még csak nem is ismerem. Mégis megfogott benne valami... habár arról fogalmam sincs, hogy ugyanmár mégis hogy a fenébe jutott eszembe az a remek ötlet, hogy táncoljunk az esőben. Mondjuk az méginkább meglep, hogy ő bele is megy. És nem, valószínűleg az egyikünknek sem jut eszébe, hogy mi van, ha esetleg megfázunk ennek a remek ötletemnek a hatására. Vagy legalábbis nekem nem, azt pedig nem tudom, hogy neki eszébe jutott - e... nem látok a fejébe, ő pedig nem mondja. Kivéve akkor, amikor már mindketten tiszta vizesek vagyunk... hát, ha megfázunk, akkor együtt fázunk meg. Azért remélem megússzuk.
Nem tudom miért engem nézett ki magának, de ki szeretném deríteni. Erre pedig tökéletes lehetőség ha beszélgetünk és kicsit jobban megismerjük egymást. Semmi jónak nem vagyok az elrontója, így tehát rábólintok az ötletére, miszerint menjünk el a Tiana's Palaceba. Nem vagyok benne biztos, hogy a napnak ennek a szakában is nyitva van, de próba szerencse. Ha zárva van, akkor legfeljebb keresünk másik helyet ahova beülhetünk beszélgetni. Vagy esetleg sétálhatunk is... már persze ha az eső is úgy dönt, hogy végre el szeretne állni.
- Persze, mehetünk a Tiana's Palaceba! Csak előbb száradjunk meg, mert onnan is kitesznek a csapzott kismadár kinézetünk miatt.
Teszem hozzá egy félszeg mosoly kíséretében, majd az eget kezdem el kémlelni az eresz alól, ahová időközben visszahúzódtunk, amíg eláll az eső. Szerencsére ahogy látom már kezd alábbhagyni, így hamarosan újra útnak indulhatunk.
 ◉ our beginning 2426842179     
Vendég
Vendég
Anonymous

◉ our beginning Empty
Témanyitás◉ our beginning Empty2021-08-18, 20:04

Atlas & Sun
✦  the time that we met
Lehet, hogy most égetem be magam életemben a legjobban és teljesen elbénázok egy tökéletes lehetőséget valószínűleg arra, hogy megváltoztassam az életemet, de ha jól értelmeztem a jeleket, ami nem feltétlen igaz, mert lehet, hogy csak azt értelmeztem, amit én szerettem volna, hogy a valóság legyen. Úgyhogy inkább nem is nagyon mennék bele, ha kudarcot vallok, de mégis úgy döntöttem, hogy kockáztatok mindennek ellenére.
Megkönnyebbülök, amikor pozitívan válaszol, hogy hasonló módon kíváncsi rám, ami még egy mosolyt is csal az arcomra. Igazán üdítő tud lenni, amikor ugyanúgy vélekedünk egymásról és az érzéseink többé-kevésbé egy vonalon húzódnak.
- Igen.. Még semmi rossz nincs abban, ha egy kicsit jobban megismerjük a másikat. - Aztán talán rájövök, hogy titkon a lelkem jelzett, hogy hé rá igazán odafigyelhetnél. mondjuk amióta megláttam mást sem tudok csinálni, mint őt figyelni és igyekezni azon, hogy kedvezzek neki, habár még magam sem tudom, hogy miként érhetem ezt el, mert annyira azért nem ismerem, szóval ennyiből is lesz jobb, ha megismerem, mert akkor már könnyedebben csalok mosolyt az arcára. Az már kérdéses, hogy hosszútávon mennyire leszünk szimpatikusak egymásnak, de abban nem kételkedem, hogy ez az érzés akármi is legyen a forrása nem tűnik el olyan könnyedén.
- Esetleg mehetnénk a Tiana's Palace-be, ha szeretnél, de ha máshoz lenne kedved, akkor oda is. - Még talán az Outcasts' Club is egész elviselhető lehet most. Talán nincs olyan nagy forgalom, hogy nyomasztóan hasson és még lehet mellette beszélgetni is, de soha nem lehet tudni mikor érkezik oda egy nagyobb csapat hangosan ünnepelni valamit, vagy éppenséggel már csak azért is okból kifolyólag hangoskodnának, aminek köszönhetően nem tudnánk egyáltalán beszélgetni most pedig pont az lenne a cél, hogy minél többet megtudjunk a másikról. Úgyhogy talán tanácsosabb lenne a nyugisabb helyet választani. Vagy az is lehet, hogy hozzá jobban illene inkább a klub ezért sem ragaszkodom a felajánlásomhoz.

<3
Vendég
Vendég
Anonymous

◉ our beginning Empty
Témanyitás◉ our beginning Empty2021-08-13, 22:11


Atlas & Sun
〥First meeting〥
Van, hogy észre sem vesszük és egyetlen pillanat megváltoztatja az egész életünket. Rengeteg válaszút előtt állunk életünk során, de persze nem tudjuk, vagy nem mindig tudjuk megmondani, hogy mi lett volna, ha az egyik irány helyett a másikba indultunk volna el. Azt mondják a mi lett volna, ha... az élet egyik leghülyébb kérdése. Lehet, de néha talán nem árt feltenni magunknak, még akkor is, ha semmi értelme. Most viszont eszem ágában sincs ilyeneken gondolkozni... sőt, ha azt nézzük gondolkozni sincs eszem ágában sem, csak teszem amit szeretnék. Persze bizonyos határokon belül, de akkor is. Ilyen ez a mostani esőben táncolás is. Nem gondolkozom csak csinálom, aztán meglátjuk mi sül ki belőle. Hát... ahogy most áll a helyzet azt lehet mondani, hogy katyvasz. És ahogy látom Atlas részéről is káosz. Nem igazán tudom hová tenni amikor a tánc után hirtelen elenged. Most én csináltam valami rosszat, vagy mégis mi történt? Aztán amikor az ismerkedésre terelődik a szó, akkor hirtelen csak pislogok, de belemegyek a dologba... amire meg ő pislog. Oké, ez így elég fura, meg érdekes lesz, mit ne mondjak.
- Igen, én is így vagyok vele. Mármint tudom, hogy még csak most találkoztunk, de egy kis beszélgetésből még semmi baj nem lehet, nem igaz? Szóval persze, részemről rendben van!
Rámosolygok a srácra, mert látszik rajta, hogy most ő is zavarban van... pedig miattam aztán tényleg nem kell. Nem eszek embert, nem is harapok, úgyhogy semmi félnivalója nincs. Remélhetőleg erre majd ő maga is rájön időközben.
- Na és hova mennénk? Van valami ötleted?
Nem vagyok semmi jónak elrontója, szóval rábízom a döntést, nem hiszem hogy rosszul választana. Ha meg mégis, akkor sincs semmi veszve, legfeljebb sétálunk. Már ha egyszer eláll az eső.
 ◉ our beginning 2426842179     
Vendég
Vendég
Anonymous

◉ our beginning Empty
Témanyitás◉ our beginning Empty2021-08-12, 18:38

Atlas & Sun
✦  the time that we met
Attól a pillanattól kezdve, hogy megjelent a központban olyan érzésem volt, hogy teljes egészében elvarázsolt. A megszakíthatatlan figyelmem az övé volt attól a perctől kezdve, hogy Hablaty bemutatta nekem és rám bízta, hogy megismertessem a központ dolgaival. Kivéve akkor terelődött el a figyelmem, amikor azon rágódtam, hogy mégis hogyan tudnék neki teljességgel örömet okozni. Azt is sajnálom, hogy nem figyeltem rá. De mentségemre szóljon csak azért követtem el egy ilyen hatalmas hibát, mert éppen azon gondolkoztam, hogy mégis miként kedvezhetnék neki.
Az esőben való táncot nem sorolnám a hobbijaim közé, de ahogy belevetette magát a szabad ég alá egyszerűen nem tudtam volna nemet mondani neki. Bár igazából azaz igazság, hogy semmire nem tudnék neki nemet mondani. Mégis úgy éreztem, hogy átléptem egy határt azzal, hogy ilyen hamar, ilyen közel vontam magamhoz és úgy engedtem el, mintha egy forró lábos fülét fogtam volna meg. De ezt is inkább úgy, hogy egy kicsit mazochista vagyok és már egy ideje égetett, mielőtt rávettem magam, hogy elengedjem, mert a fájdalom ellenére egy olyan helyzetbe kerültem, amit túlságosan élveztem. Ezért is érdemelnék meg egy barátságos pofont, de láthatóan ő nem így érez, hiszen egy pillanatra, mintha meglepődne a tettemen, hogy elengedtem. Bár valószínűleg nem is húzhattam volna közelebb, ha nem akarja, már rögtön tiltakozott volna. Mondjuk az is lehet, hogy csak a pillanat hevében ment bele. Már nem tudom, de nem akarom, hogy megszakadjon az együtt töltött időnk és ilyen rövidre záruljon viszont így megázva már nem lenne túl okos húzás adományt kérelmezni.
- Várjunk.. Te is így vagy vele? Mármint én nagyon szívesen megismernélek közelebbről is vagy amennyire közelről engeded, vagy nem tudom. - Próbáltam valahogy kinyögni, amit szerettem volna, de nem biztos, hogy sikerült megértetnem magam vele. Viszont így legalább tisztában lehetek azzal, hogy kölcsönös-e ez a furcsa vonzalom vagy csak egyoldalú. Bár azzal, ha bevallja, hogy ő is szívesen megismerné még nem feltétlen jelenti ugyanezt, de attól még jelentheti azt, hogy van esélyem hasonló érzések felébresztésére, ha több időt töltünk együtt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az ellenkező hatást is kiválthatom azt pedig nem szeretném.
- Mert, ha megszáradunk, akkor esetleg elmehetnénk valahová enni, inni vagy akármi. - Mondjuk ennyi erővel folytathatnánk az eredeti tervünket is, de akkor kevesebb lehetőségünk van beszélgetni, amit szeretnék elkerülni. Minél többet szeretnék megtudni róla és ezt csak úgy lehet, ha nem egy kifejezett feladat lebeg a szemünk előtt.  

<3
Vendég
Vendég
Anonymous

◉ our beginning Empty
Témanyitás◉ our beginning Empty2021-08-10, 12:18


Atlas & Sun
〥First meeting〥
Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg sokkal érettebbnek és megfontoltabbnak kellene lennem, tényleg. De valaki egyszer azt mondta, hogy a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Nem tudom, hogy kimondta, és általában nem szoktam ilyesmit mondani, de azt hiszem igazat kell adnom az ismeretlennek. Mármint persze, nem árt, ha az ember tudja, hol lehet ilyesmit művelni és hol nem... de az sem jó, ha teljesen megkomolyodunk és begyepesedünk. Azt hiszem addig jó, amíg az emberben mindig van valahol egy kis rész az egykori gyermekből. Hát, bennem talán a kelleténél nagyobb rész is maradt a kicsi Sunból. Ezért is történhetett meg, hogy minden létező józan eszemet hátrahagyva kitaláltam azt a remek tervet, miszerint táncoljunk az esőben, mert az jó móka. Persze, és tényleg jó móka, úgyhogy végülis igazam lett, de akkor is. De mivel rólam van szó, így gyakorlatilag meg sem lepődök az ilyesmiken. Na meg úgy szép az élet, ha zajlik, legalább biztos nem unatkozunk. Azon viszont már inkább meglepődök, hogy Atlas minden ellenkezés nélkül vevő az ilyesmire. Azt hittem majd megpróbál visszafogni, hogy megvédjen az esőtől, vagy nem tudom... ehelyett viszont jön velem, mint aki természetesnek tartja az ilyesmit. Nem tudom, még az is lehet, hogy tényleg természetes neki. Az egészben a legviccesebb mégis az, hogy nekem is természetesnek tűnik. Nemcsak az esőben táncolás, hanem... az, hogy vele táncolok az esőben. Ezért is ér váratlanul mikor elenged. Valami fura, számomra megmagyarázhatatlan oknál fogva örülnék, ha meg tudnánk hosszabbítani a pillanatot, de ezt a világ minden kincséért se mondanám el neki. Végülis még csak most találkoztunk, mégis miért mondanám el neki? Azt sem igazán tudom, miért érzek ilyeneket.
Amikor azt mondja, hogy tölthetnénk együtt egy kis időt, akkor hirtelen nem is tudom, mit is reagáljak. Totális képzavar. Mármint... mi a fene? Olvas a gondolataimban? Nem, az nem lehet... valószínűleg csak túl fáradt vagyok. Igen, biztosan az a magyarázat, hogy túl fáradt vagyok. A meglepettségtől először lefagyok egy pillanatban, majd egyszerre rázom a fejem és bólogatok nagyokat, így esélyes, hogy őt is sikerül összezavarnom. Semmi különös, csak hozom a formámat.
Kicsit nehezen ugyan, de a végén sikerül összekapni magam, és lángvörös arccal nézek újra farkasszemet Atlassal, hogy valahogy kimagyarázzam az előbbi mutatványomat. Persze simán lehet, hogy hiábavalónak bizonyul a próbálkozás, de próbálkozni attól még lehet.
- Ne haragudj, csak... megleptél! Mármint persze, benne vagyok, szívesen töltök veled időt, csak nem gondoltam, hogy ezzel te is így vagy...
Zavaromban a hajamat kezdem el babrálni és igyekszem elkerülni a fiú tekintetét, hogy ne lássa a zavaromat. Mondjuk azt nehéz nem látni, hiszen elég, ha ránéz az arcomra, és egyértelmű lesz neki a helyzet.
 ◉ our beginning 2426842179     
Vendég
Vendég
Anonymous

◉ our beginning Empty
Témanyitás◉ our beginning Empty2021-08-02, 23:04

Atlas & Sun
✦  the time that we met
Egyáltalán nem voltam ellene, hogy az esőben táncoljunk és bolondozzunk egy kicsit, hiszen ha így lett volna, akkor eleve nem megyek bele. De nekem az első gondolataim sokkal inkább akörül forogtak, hogyha sokáig vagyunk az esőben, amihez később talán egy kis szellő is társul, akkor megfázhatunk. Inkább aggódtam, mint élveztem volna a pillanat adta lehetőségét és az, hogy ő maga húzott bele ebbe a helyzetbe valahogy sokkal különlegesebbé tette a helyzetet. De nem tudtam túlságosan sokáig élvezni a helyzetet, mert rájöttem, hogy túl közel voltam hozzá és talán túl hamar. Bár nem panaszkodott, de valahogy mégis úgy éreztem, hogy valami őrületes hibát vétettem. Úgy érzem vele magam, mintha valami buborék szippantott volna magába és nem is gondolkodtam, amikor közel húztam magamhoz, a kezem a derekán pihent. Olyan természetesnek tűnt, mintha mindig ezt csináltuk volna, de határozottan nem erről volt szó, hiszen még csak most találkoztunk, erről szó sem lehet. Mégis a gondolataim túlzottan zavarosak voltak. Meg aztán tényleg lehet jobb lett volna ha visszaindulunk a központhoz, mert a végén tényleg beigazolódnak a gondolataim és mindketten megfázunk. De a legrosszabb az lenne, ha neki esne baja, mert akkor elmondhatná magáról, hogy az első napján mikor a központba jött jól megfázott és akkor biztos, hogy soha többé nem akarna visszajönni és a legkevésbé akarna engem újra látni.
Nem tudom, hogy most csalódott vagy örül annak, hogy felvetettem az ötletét annak, hogy visszamenjünk a központba. Elfordult tőlem így a reakcióját nem tudtam semmilyen módon megállapítani, aminek nem örültem, de amikor újra rám nézett az őrült ötletem felvetése során nem tudtam hova tenni, hogy valószínűleg teljesen ugyanarra gondolunk. De nem úgy tűnt, mintha visszataszítónak tartaná az ötletet. Talán az ő fejében is ugyanaz menne végig, mint az enyémben? Lehet, hogy ez az akármi, ami vonz hozzá az kölcsönös? Ezért sem érezte tolakodónak, hogy magamhoz húztam? Nem tudom, de mindezekre csak úgy kaphatok választ, ha több időt töltünk együtt és nem is nagyon tudnám rávenni magam arra, hogy most elengedjem.
- Hát.. arra gondoltam, hogy akár tölthetnénk egy kis időt együtt, ha már nem igazán lenne tanácsos így megázva adományt gyűjtenünk. - A tarkómat vakargatom miközben csak lopott pillantásokat merek felé vetni, mert habár mintha hasonló gondolatokat közvetítettek volna felém a lélektükrei még mindig mondhat nemet, ami nem kellene, hogy nagy pofonnak lennie, de valahogy úgy érzem az életem legnagyobb pofonja lenne.  

<3
Vendég
Vendég
Anonymous

◉ our beginning Empty
Témanyitás◉ our beginning Empty2021-08-01, 22:47


Atlas & Sun
〥First meeting〥
Nem tudom, hogy ez jó dolog - e, de az biztos, hogy nem éppen a dolgok végtelenségig túlgondolásáról vagyok híres. Legalábbis az esetek többségében nem ez a jellemző. Inkább a spontaneitásra támaszkodom, és meg kell mondjam, még nem hagyott cserben... vagy ha esetleg mégis, akkor arra nem emlékszem. Hát, ez azért elég jó statisztikát eredményez, nem igaz? Na mindegy... a lényeg, hogy leginkább csak ahogy esik úgy puffan alapon állok a dolgokhoz, aztán majd kiderül, hogy mennyire is sikeres az adott próbálkozás. Ha esetleg nem, akkor sincs semmi baj, szórakozásra az is jó. Egy ilyen nem gondolkozunk előre, csak élvezzük az életet pillanatban jut eszembe, hogy menjünk ki az esőbe táncolni. Hogy miért? Magam sem tudom... csak, mert jó lehet. És láss csodát, tényleg jó! Valószínűleg elég furán nézhetünk ki, ahogy zene nélkül táncolunk a szakadó esőben, de jelenleg nem igazán érdekel, hogy ki és hogy néz ránk. Nem tart sokáig az egész, mégis úgy érzem, mintha valami külön kis kétszemélyes légbuborék keletkezett volna körülöttünk, amibe más nem tudna bejutni, csak mi. Lehet, hogy hülyeség, de van, hogy a legnagyobb hülyeségnek tartott dolgokból lesznek a legszebb dolgok. Ezért sem szabad lebecsülni az álmokat. Atlas fura módon valahogy túl gyorsan enged el a tánc után, én pedig értetlen arckifejezéssel figyelem őt, mert most... mégis mi történt? Valami rosszat mondtam vagy tettem? Fogalmam sincs. De inkább nem szólok semmit, nem szeretném még jobban megnehezíteni dolgunkat.
- Vissza a központhoz? Hát... rendben, akkor menjünk!
Egy gyors bólintással válaszolok, aztán amilyen gyorsan csak tudok elindulok abba az irányba, ahonnan jöttünk. Mindezt azért, hogy ne láthassa a kislányos zavaromat. A nagy elhatározottság viszont nem tart sokáig, mert az utolsó mondata ismét megállásra késztet. Na meg ezzel együtt gondolkodásra is.
- Mi...mire... gondolsz pontosan?
Van egy sejtésem, de azt ha nem muszáj, akkor még véletlenül se osztanám meg vele. Annál is inkább nem, mert fogalmam sincs, hogy egyáltalán hogy jutott az eszembe. Mármint... még csak most találkoztunk, kizárt dolog, hogy arra célzott, amire gondolok... és amire nem is kellene gondolnom. Te jó ég! Mi történik velem? Ráadásul valószínűleg az arcom is elárulja a gondolataimat, mert sosem tudtam megjátszani magam...jaj nekem! Most valószínűleg megvan rólam a véleménye, ami nem feltétlenül pozitív kicsengésű, de őszintén szólva meg is tudom érteni... na igen, ez van akkor, ha az ember ahogy esik úgy puffan módjára, gondolkodás nélkül csinálja a dolgait. Lehet, hogy megjárja. Azért remélem, nem annyira vészes a végkimenetel, mint gondolom.
 ◉ our beginning 2426842179     
Vendég
Vendég
Anonymous

◉ our beginning Empty
Témanyitás◉ our beginning Empty2021-07-30, 04:09

Atlas & Sun
✦  the time that we met
Az első pillanattól kezdve, hogy megpillantottam szinte teljesen beférkőzött a fejembe. Ezért is merültem el olyan könnyedén a gondolataimban annak érdekében, hogy a lehető legjobb élményben részesíthessem és majd vissza akarjon térni az egyesülethez ne pedig fejvesztve meneküljön. Bár jobban meggondolva talán nagyobb sikert érhettem volna el azzal, ha fejben itt vagyok és nem tíz lépéssel előrébb.
Szinte automatikusan akarom óvni az esőtől magunkat több okból kifolyólag is. Részben nem szeretném, ha miattam megfázna, másrészt pedig bőrig ázva mégsem illene oda állítani, hogyha van valami adományozni valójuk, akkor azt szívesen vesszük. Mégis nem gondolkozom túlságosan sokáig, amikor kisétál a szabad ég alá és táncra perdül. Zene nem ölel körbe minket ez mégsem akadályoz meg abban, hogy együtt táncoljunk a szabad ég alatt. Máskor talán ostobaságnak vagy őrültségnek titulálnám ezt az egészet, de valamilyen ismeretlen oknál fogva olyan könnyedén férkőzött a bőröm alá, hogy egyszerűen nem hiszem, hogy lenne bármi, amire nemet mondanék.
- Szerintem már jobban járnánk, ha inkább a központhoz mennénk vissza megszáradni és felmelegedni. - Az esőben való táncnak köszönhetően hamar átázott a ruháink, aminek köszönhetően, ahogy magamhoz húztam a derekánál fogva kicsit olyan érzésem volt, mintha egyenest a bőrét érintettem volna, minden elválasztó réteg nélkül. Ekkor jöttem csak rá igazán, hogy mégis mennyire közel is vagyunk egymáshoz ennek köszönhetően így hamar elengedtem és hátráltam egy lépést, de igyekeztem meggyőződni arról, hogy ne eresszem el túl hamar, hogy kibillentsem az egyensúlyából, mert ha elesik miattam azzal csak még nagyobb bajt generálnék.
Zavaromban beletúrtam a nedves hajamba mielőtt újra megszólaltam. - Vagy, ha még kedved lenne valamihez semmire nem mondanék nemet.. - Ennél bénábban szerintem még az életben nem hívtak senkit sem randira. De egyáltalán arra hívtam? Mármint még csak most találkoztunk ez elég furcsa lenne. De kezdem érteni, hogy néha tényleg azt mondják, hogy elvette a nő az eszét. Az enyémet az utolsó cseppig elvette és egyáltalán nem bánom. Vagy csak annyira, hogy ennek köszönhetően az esélyeimet aknázom alá egyes-egyedül.  

az teljesen <3
Vendég
Vendég
Anonymous

◉ our beginning Empty
Témanyitás◉ our beginning Empty2021-07-07, 18:13


Atlas & Sun
〥First meeting〥
Velem is elég gyakran esik meg, hogy annyira elmerülök a gondolataimban, hogy onnan szinte semmivel se tudnának kirángatni, így aztán egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy Atlas is így járt. Végülis... a lényeg az, hogy amikor tényleg fontos, akkor képesek legyünk reagálni, nem igaz? Addig meg ha takarékra tesszük az agyunkat, akkor takarékra tesszük, annyi baj legyen. Amikor elkezd esni az eső látom Atlason, hogy szíve szerint azonnal visszavonulót fújna, de legalábbis a legjobb lenne behúzódni egy eresz vagy kapualj alá, hogy ne ázzunk meg. Vagy ne a felismerhetetlenségig, hiszen azt valószínűleg nem igazán díjazzák a tulajdonosok. Azt pedig egyáltalán nem szeretném, ha miattam veszne kárba a fiú munkája és ideje. Ennek ellenére pontosan én vagyok az, aki miatt visszakerülünk a szabad ég alá az esőbe. Mondjuk nem gondoltam volna, hogy belemegy a bohóckodásomba, az egyszer biztos. Ugyanakkor nem tudnám megmondani hogy miért, de örülök is, hogy így történt.
- Nem, nem túl gyakran! De néha előfordul.
Mosolygok rá vidáman, és szerencsére az ő arcán is az enyémhez hasonló mosolyt látok szétterülni, amitől megnyugszom. Ezek szerint mégsem néz emiatt furcsának... vagy ha mégis, hát legalább nem mutatja ki felém. Ahogy elkezdünk táncolni hirtelen teljesen megnyugszom... úgy érzem, mintha megszűnt volna a világ körülöttünk, és csak mi ketten lennénk. Tudom, hogy ez egyáltalán nincs így, hiszen épp adománygyűjtésre indultunk, de mégis olyan érzés. Abba viszont inkább bele se szeretnék gondolni, hogy az esetlegesen kint lézengők mit is gondolhatnak rólunk, hogy ilyen időben az utcán táncolunk, ráadásul zene nélkül. Most jól érzem, érezzük magunkat, az a lényeg. Legalábbis remélem, hogy a fiú is jól érzi magát a társaságomban. Habár... ha nem így lenne, akkor azt már jelezte volna, udvariasság ide vagy oda.
- Ha elfáradtál vagy mennél, akkor nyugodtan szólj, és mehetünk!
Töröm meg végül a köztünk lévő csendet, ami most egyáltalán nem volt olyan kínos, mint az egyesületnél a bemutatkozáskor. Tudom, hogy mennünk kellene, de valahogy nem tudtam kihagyni az esőben táncolást. Néha nem bírok megálljt parancsolni a gyermeki énemnek, de még mindig inkább ilyenkor jöjjön elő, mint amikor valami komolyabb dologról van szó.
Nem is nyomci  ◉ our beginning 1311556981 Szeretés van  ◉ our beginning 2426842179    
Vendég
Vendég
Anonymous

◉ our beginning Empty
Témanyitás◉ our beginning Empty2021-07-07, 00:41

Atlas & Sun
✦  the time that we met
Nem volt meglepő, hogy el tudtam merülni a gondolataimban olyan szinten, hogy szinte észre sem vettem, hogy mi történik körülöttem. Most igazán jó élménnyel szerettem volna gazdagítani az életét így próbáltam kitalálni, hogy mégis ki lehetne a legjobb jelölt arra, akihez elmehetnénk közösen és pozitív hangon zárulhatna ez az egész. Észre se veszem, ahogy a kezeivel a szemeim előtt kapálózik annyira elmerültem a gondolataimban, de végül az esőcseppek azok, amelyek valamivel visszarángatnak a valóságba. Szinte ösztönösen húzom magammal, hogy ne ázzunk teljesen meg, hiszen az egyikünk számára sem lenne túl jó. Főleg, ha még valahova be akarunk menni kéregetni. Bár talán az ázott kiskutya dolog még hozzá is adna valamit a helyzetünkhöz.
- Nem.. Nem félek az esőtől.. - Már sorolnám is a kismillió okot arra, hogy mégis miért is jobb, ha itt maradunk egyrészt, mert nem ázunk meg és fázunk meg esetlegesen arról nem is beszélve, hogy ázott kiskutyaként talán könnyebb lehet kéregetni, de az is lehet, hogy elküldenek a fenébe. Azonban, mielőtt túlságosan felpöröghettek volna az agytekervényeim már be is húzott vissza a szabad ég alá én pedig nem ellenkeztem. A mosolyát látva pedig az én arcomon is hasonló kezdett el tükröződni. Máskor talán visszakoznék a helyzettől, de ő valahogy már az első pillanattól kezdve elvarázsolt.
- Gyakran táncolsz az esőben? - Amíg nem villámlik meg fúj haragosan a szél az eső nem olyan nagy probléma, de tény, hogy a megfázást, ami utóhatásként vele jár azt jobb szeretem elkerülni, mert teljesen ki tudok fordulni magamból, amikor beteg vagyok, mintha kicseréltek volna.
A józan eszem azt diktálja, hogy jobb lenne, ha visszamásznék az eresz alá, de inkább megragadom a derekát és magamhoz húzom, hogy a fejünkben szóló zenére táncoljak vele együtt az esőben.  

kicsit nyomci c:
Vendég
Vendég
Anonymous

◉ our beginning Empty
Témanyitás◉ our beginning Empty2021-07-02, 11:07


Atlas & Sun
〥First meeting〥
Bár nem gyakran, sőt, mondhatni hogy a lehető legritkábban kérek segítséget, hiszen általában a másik oldalon állok és én próbálok segíteni, azért tudom, hogy segítséget kérni nem egy könnyű dolog. Mert őszintén, ki szereti a másikra utaltságot? Persze hogy senki. Legalábbis szerintem. Nem könnyű bevallani, hogy valamiből hiányt szenvedünk - legyen az fizikai dolog, esetleg lelki, érzelmi értelemben vett hiány. Ha meg végre nagy nehezen ráveszi magát az ember, hogy elmondja, mi is a gondja, akkor vagy azt kapja, hogy oldja meg egyedül, ha már egyedül csinálta a bajt - ami, csak úgy halkan megjegyzem, egyáltalán nem biztos, hogy így van -, vagy erőszakkal, az illető akarata ellenére akarják rátukmálni a segítségüket. Ez sajnos nem egy működőképes megoldás... azt hiszem, tényleges segítségnek csak hívhatjuk, amit nem erőltetünk rá a másikra, és tényleg szüksége van rá. De lehet ezt kedvesen, szeretetteljesen is intézni, hogy ne tűnjön tolakodásnak - ahogy a közösségi központok is csinálják.
Örülök hogy egyetért velem abban, hogy a jó társaságban jobban telik az idő. Egy pillanatra mintha ijedtséget vélnék felfedezni a tekintetében, de aztán ahogy jött úgy el is tűnt. Simán lehet, hogy csak rosszul láttam. Meg hát mitől ijedt volna meg? Tőlem? Nem bántok én senkit sem... persze tisztában vagyok vele, hogy amit nem ismerünk, attól gyakran félünk, de akkor is... még mindig azt mondom, hogy  nem vagyok ijesztő.
- Akkor azt hiszem indulhatunk is!
Azt hiszem jobb, ha rábízom merre is menjünk. Nem tudom, hová szoktak járni, és azt sem szeretném, ha véletlenül rossz felé navigálnám magunkat, úgyhogy egy ideig csak némán ballagok mellette... azt viszont nem tudnám biztosra mondani, hogy végig így maradok.
- Hová is megyünk tulajdonképpen? Atlas? Hahó, Atlas! Figyelsz?
Lóbálom meg a kezemet az arca előtt, miután nem válaszol a kérdésemre, de nem... egyértelmű, hogy nem figyel, és valahol teljesen máshol jár gondolatban, hiszen az integetésemre sem reagál. Időközben elkezd cseperegni az eső, de hamarosan már nemcsak csepereg, hanem egyenesen zuhog, Atlas pedig a kezemnél fogva húz be egy közeli eresz alá. Figyelmes lépés volt tőle, az biztos. De azt hiszem abba se halnánk bele, ha megázunk... egy kis eső senkinek sem árt, csak felfrissít.
- Na mi az? Csak nem félsz az esőtől? Pedig jó móka az esőben táncolni!
Mosolygok rá kedvesen, és egy, a magam számára is érthetetlen oknál fogva már húzom is ki az esőre. Táncolni. Már persze ha vissza nem tart, ami azért elég esélyes. Meg az is, hogy valószínűleg kicsit lököttnek tarthat, pedig általában nem vagyok ám ilyen. Na nem baj, néha ilyen is kell, ha nem akarunk befásulni.
Remélem tetszik   ◉ our beginning 1504217148    
Vendég
Vendég
Anonymous

◉ our beginning Empty
Témanyitás◉ our beginning Empty

Ajánlott tartalom

◉ our beginning Empty
 

◉ our beginning

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» the beginning of a long story
» And this is only the beginning Astrid. Who knows what we'll find out here.