OKAY, BAD NEWS. LET'S FIGURE OUT WHAT HAPPENED

Talán le kellett volna szidnom... talán olyan szavakkal kellett volna éltetnem, mint: semmirekellő és hasonlók, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a földbe döngöljem. Nem az emberi szép hozzáállásom ennek az oka, szimplán nincs sok halászom és jelen pillanatban kisebb gondom is nagyobb annál, hogy új halászt keressek, vagy azon töprengjek, hogy kit vehetnék fel Felix helyett. Egy dologra rájöttem a Neridával való szakításunk óta: nem kifizetődő halmozni az ellenségeket és rosszakarókat, nekem is van jó pár, öngól lenne, ha Felixet is ellökném magamtól. Addig jó, amíg az emberek az én pártomat akarják fogni, nekem akarnak dolgozni és amíg velem vannak, addig nem ellenem, pontosan ezért hajlok arra, hogy talán ketten oldjuk meg ezt a kellemetlen helyzetet. És se tudok szétszakadni!
Érzem a hangjából, hogy tényleg sajnálja a dolgot. Én az ilyen helyzetekben annyira szerencsétlen tudok lenni. Nem tudok általában együtt érezni másokkal, ha meg igen, kifejezni azt szinte sehogy sem megy, mint ahogy a vigasztalás sem az én terepem. Bólintok csupán, ezen szép és egyszerű mozdulattal intézzem el a történteket. Ha nem csak a halak vesztek volna oda, lehet már lángokba borulna a fél város, a halakért szimplán csak bosszúéhes vagyok, azt meg nem égő házakkal fogom véghez vinni, ahhoz már gondolkodni is kell.
Vázolok valamit. Nem mondom, hogy az évszázad szenzációját hajtom végre, de mondom, ami hirtelen eszembe jut. Szeretem a dolgokat túlkomplikálni, van, hogy bevállnak és van, hogy akkora baromságok, hogy csoda, amiért nem omlik be az aszfalt alattam, de ha csak kis részük is beválik, akkor azzal nagyot kaszálhatok. "Richard Harris elkapja a város háborgatóját!" Milyen szép is lenne, nyakamba borítanának egy zsák pénzt és élnék a luxushajómon életem végig anélkül, hogy üzletelnem kellene.
Azt mondta, rendben. Hm, akkor talán mégsem akkor marhaság, mint aminek elsőre éreztem. Oké, akkor hát rendben, én megcélzom az iskolát, ahonnan remélhetőleg nem fognak pedofília miatt már a portánál kidobni. Egyszer egy nőtől megkaptam, hogy olyan pedofil fejem van, csak mert fagylaltot vettem a gyerekének. Attól a naptól kezdve félek a gyerekektől és ádáz ártatlan gonosz lelkeknek tartom őket, akiknek mindenki megbocsát, míg én itt felnőtt férfiként a rossz bácsika vagyok, mindegy mit csinálok. De a tanáriban csak nem fognak majd hemzsegni a randalírozó diákok! Hihetetlen, hogy már megint magamat kínzom, nekem kellett volna a szerkesztőséghez mennem!
- Jó, akkor majd az üzletnél... - egyezek bele Felix javaslatába. Úgyis mindig ott vagyok, meg neki is be kell szereznie a hálót, logikus. - Nem tudom, mikor érek be, meg hogy mikor sikerül be-, majd kiszabadulnom az iskolából, de majd csörgök, ha valami nem úgy alakulna, ahogy elterveztük - utalok arra, hogy ha netán nem lenne semmi információm és még csak az üzletben sem tudok lenni estére, akkor jelentkezem. De valaki úgyis lesz bent, mint alkalmazott, úgyhogy a hálót az el tudja intézni tőlem függetlenül is, amit persze ő is jól tud. Nem először csinálja már, érti Felix a dolgát. Jobban is ért a halászathoz, mint én.
- Akkor megyek is. Az idő pénz - nyújtom felé a kezem újabb kézfogásra. Úgy érzem, megbeszéltük a történteket, ha valami még kiderülne, bízom benne, hogy úgyis szólni fog, mint ahogy én is rendszerint megkeresem őt, ha van számára valamim. - Több balszerencse már csak nem ér a mai napon. - Utána tenném még, hogy "téged", de nem teszem, mert közben rájövök, hogy pont annyira szar ez nekem is, mint neki. Megveregetem még barátiasan a bicepszét amolyan elköszönésképpen, majd intve neki megindulok az autóm felé.
Mihelyst magamra zárom a kocsi ajtaját, mély és fájdalmas sóhaj szökik ki ajkaim közül. Bosszús vagyok a történtek miatt. Ingerülten verek rá a kormányra egyet, nem túl erősen, de a feszültség egy részét sikerül kiadnom általa. El akarom kapni azt a barmot. Én akarom elkapni!

OKAY, BAD NEWS. LET'S FIGURE OUT WHAT HAPPENED

Még csak most indult a nap, de már érzem, hogy mozgalmas lesz azok után, hogy lopás érte Felixet, közvetve pedig engem is, ez meg nálam egyet jelentett egy lábon kihordott agyvérzéssel. Van amire érzékeny vagyok, ez most speciel pontosan az, bárki is tette, fején találta a szöget. Hogy ellenem tették, vagy Felix ellen, netán teljesen másról lenne szó, azt még nem tudom, de amennyi emberrel én összevesztem az elmúlt időszakban, nem hülyeség azt gondolni, hogy ez a tett egy bosszú, habár ezt nem merném bevallani Felixnek, mert még ő is hátat fordítana nekem, akkor meg aztán jól néznék ki, halász nélkül.
- Az újságban láttam valami hírt róla, de nem mélyültem el a sorok között. - Majd valahogyan előhalászam a kukából az újságpapírt, hacsak nem égettem el gyújtósnak valamelyik sütögetés alkalmával.
A károk felmérése után és a nikotin hatására egy fokkal jobban érzem magam, ideje átcsapni önkéntes zsarunak, aki majd megoldja társával a problémát. A hajóra pillantva tényleg örülök, hogy annak nem esett baja, ha nem így alakult volna, akkor azért már kinyitott bicskával mennék végig a városon és mindenki nyakához odatartanám addig, amíg ki nem derül, ki volt a tettes. Apropó… tettes. Felix szavai nagyon is érdekelnek, ahogy azt mondja, hogy van bizonyítéka, vagy legalábbis valami, ami segíthet szagot fogni. Nos, egy apró ruhadarabból nem tudok sok mindent leszűrni, de ötletekkel elő tudok állni.
Átlagos magasságú, rövid hajú férfi. Ezzel annyira sokra nem megyünk, de mondjuk úgy, hogy az már fix, hogy nem különleges az emberünk. Férfi volt, szóval, ha pozitívan állunk a dologhoz, már lefeleztünk a város lakosságának számát. Sőt, ha a gyerekeket is levonjuk, akkor még jobbat a százalékos számadatok, de még mindig marha sok átlagos férfi van a környéken.
-  Könnyebb, persze, de ha nem láttad, akkor nem láttad, így alakult. - Nem vagyok egy együttérző típus, de azért nem tudom hibáztatni, mert nem látta a sötétben az alakot.
Ahh, vagy úgy. Le volt engedve az a rohadt rámpa. Ez így már egy kicsit más történet, de ha lecseszem sem lesz jobb. Egy szúrósabb pillantást vetek rá, jelezvén, hogy hát máskor akkor figyeljen a rámpára. Mondjuk így is nagyon ügyes volt a tolvaj, mert egy ekkora hajón érezni lehet, ha valaki lépni vél rajta.
- Igen. Biztos vagyok benne, hogy tudatos lopás történt és nem vendáglátóhely ajtaján lévő „nyitva” feliratnak olvasta a leengedett rámpát. - Ha nem zárom be kulccsal a lakásom ajtaját, az nem egyenlő azzal, hogy bárki jöjjön be hugyozni hozzám. De siránkozás helyett inkább nézzük, mit tehetünk.  
- Fogalmam sincs, hogy őszinte legyek, de megérzéseim szerint elég nagy a valószínűsége, hogy ugyanarról az emberről beszélünk a két lopás kapcsán. Szerintem felkeresem az iskolaigazgatót, vagy akit találok ott és érdeklődöm a történtekről. Azt is tudom, hogy a szerkesztőségnél is írtak az esetről, ott is utána lehet érdeklődni, hogy mit tudnak a városban történt lopásokról… - Hangosan gondolkodom, egyelőre ezek jutottak eszembe. Mivel én keveset tudok, meg kell kérdezni azokat, akik remélhetőleg több mindennel tisztában vannak.  - Terv… mi lenne, ha én bemennék az iskolába, ha egyáltalán beengednek, te pedig rányitnád az ajtód a szerkesztőségre, aztán holnap, vagy ma este ugyanitt, vagy esetleg az üzletben találkoznánk és kigondolnánk, hogyan tovább? - Azért nem vagyok én zsaru, hogy egyből tudjam, hogyan zajlanak az ilyen nyomozások, de majd még talán jobb ötletem is támad estére, ha Felixnek nem jutna eszébe valami ennél jobb.

OKAY, BAD NEWS. LET'S FIGURE OUT WHAT HAPPENED

Nem vagyok az a típus, aki a legszarabb hírekre is mosolyog, mint valami balek. Semmi értelme nincs nem kimutatnom, hogy állatira mérges vagyok a történtek miatt, amiért első gondolataimban egyből Felixet hibáztatom, elvégre az ő felelőssége megvédeni a fogott halakat, amíg azokat át nem adja nekem és ez most itt kudarcba fulladt úgy tűnik, mégis inkább a szitkozódó szavakat megtartom magamnak, legalábbis addig biztosan, amíg kereken világossá nem válik számomra, hogy mi történt pontosan. Veszekedés helyett inkább egy cigarettába fojtom a bajom és jobb híján gondolkodom, hogy most mit kellene tenni. Nem jut más ötlet eszembe elsőre, mint jelenteni a rendőrségnek. Felix válaszára fájdalmas mosollyal nézek el a tenger horizontjára. Miért nem lep ez a reakció tőlük?
- Marhára leszarják ezt az egészet - legyintek a füstölgő cigarettámat szorongató kezemmel elég lemondóan és fájdalmasan próbálok valami más irányt keríteni a probléma megoldására. Persze a halakat már így is buktuk mára. - Azok a zsaruk semmire sem képesek, az iskolai rabláshoz sem tudtak hozzászagolni. - Azzal fel is adom ezt az utat, bár az elején egy aprócska reményem még volt feléjük.
Vegyes érzésekkel fogadom, hogy viszonylag kis káreset van, a hajó ép maradt, ellenben a halaknak lába kélt. Azért elég nehéz nem elvonatkoztatnom személyesebb vizekbe és gondolnom bele abba, hogy ha engem és a fő bevételemet akarnák megsemmisíteni, akkor ez egy kitűnő húzás volt. Persze ami az én fő bevételem, az Felixnek is az, szóval helyesebb lenne azt gondolnom, hogy mindkettőnket elég erős csapás ért, elsősorban szellemileg, min anyagilag.
- Jó, azt nem nehéz pótolni - vonom meg a vállamat, utalva ezzel, hogy az üzletemben úgyis talál, neki olcsóbban adom, mint másnak, sőt, lényegesen olcsóbban. Az a baj, hogyha meglopnak és a rendőrség szarik a fejedre, akkor vagy kitalálsz valamit, hogy ez ne fordulhasson elő újra, vagy elkönyvelnek gyenge kisegérként, akit bármikor át lehet verni könnyedén, ahányszor csak kedvük van. Én nem ilyen ember vagyok, velem nem lehet csak úgy kiszúrni! Csak hát bassza meg... mégsem tekerhetjük körbe elektromos vezetékkel a hajót, hogy ne tudják megközelíteni. Míg töröm a fejem és szüntelenül bagózok, Felix felém nyújt egy textíliát, amit kis hezitálás után elveszek tőle és míg hallgatom őt, az ujjaim között kezdem forgatni.
-  Az égvilágon semmit - felelem egyből abszolút őszintén. Viszont az elég jó kiindulási pont, hogy van egy bizonyítékunk. - Viszont akkor... azt akarod mondani, hogy láttad az elkövetőt? Le tudsz belőle írni bármit? - Meg mondjuk az is érdekes nekem, hogy csak két halat vitt el, a többivel meg jó kérdés, hogy mi lett, de ebbe már nem is akartam belemenni, mert számomra úgyis az a szívás, hogy nincs egy szál halam sem.
- Meg kell hagyni, elég merész volt, hogy a hajóra mert lépni úgy, hogy az nem volt teljesen üres. Vagy túlságosan zseni volt, vagy teljesen nyomorék. - A mozgásából biztosan látszott, hogy melyik csoportba tartozott. És itt akkor most jobb lenne nem túlgondolnom a dolgokat és olyan elméleteket gyártani, hogy talán mi van, ha van köze ennek a lopásnak a városban történt többihez. Megvakarom a fejem, aztán ha kéri, visszanyújtom neki a textilt. Nem tudom, melyikünknél lenne előnyösebb tartani, de azért biztos, ami biztos, lefotózom a mintázatát egy gyors mozdulattal.
- Nem tetszik, hogy egyre több rablás van a környéken. Nem lepődnék meg, ha egy ugyanazon személyről lenne szó. - Nem tudom, hogy ezt kérdezem vagy mondom, de érdekel, hogy mit gondol ő erről, hiszen tulajdonképpen ő látta az alakot és nem én. De ha tényleg ugyanarról lenne szó és mondjuk mi derítenénk fel, rohadt sok pénz és annál is több dicsőség ütné a markunkat, én pedig szeretek nagy halra vadászni.

OKAY, BAD NEWS. LET'S FIGURE OUT WHAT HAPPENED

Lehet, hogy buktam az Agónia bár üzletet, de attól még megvan a magam tehetsége ahhoz, hogy a semmiből is birodalmat építsek és éppenséggel ezt is teszem. Nem megy egyik napról a másikra, de lássuk csak, azért már így is néhány apróság lekerült az asztalra, hisz itt van Felix, egy biztos ember számomra, akivel jó üzletet kötöttem, ő fogja a halakat, amiket megveszek tőle, majd azokat az új kapcsolataimnak köszönhetően továbbítom olyan személyeknek, akik a helyi vevőknél jóval többet adnak érte. Ez azért már nem semmi és terveim szerint nem is elégszek meg ezzel, többet akarok, bővülni és fejleszteni, kellenek még más halászok is, elvégre vevő az úgy tűnik, bőven akad, Felix ereje és ideje pedig egymagában véges.
Megállok a hajója előtt. Általában szeretem gyorsan intézni a dolgaimat, senkinek sem érdeke, hogy feltartsuk egymást, de ezúttal érzek valamit a levegőben - vagy Felix mozgásán és mimikáján -, amiből azt a következtetést vonom le, hogy bizonyára ez a találkozás némileg hosszabb ideig fog tartani, mint általában.
Az nem titok továbbra, hogy gond van, merthogy gond az mindig van, csak kérdés, hogy az élet melyik terén üt be a ménkű, s hát ezek szerint most itt esik ez meg. Mondhatnám, hogy már megszoktam, de nem szeretném megszokni, mégis próbálom úgy kezelni a helyzetet, mintha ez is csak egy akadály lenne, amit át kell tudni ugrani úgy, hogy nem maradjon kellemetlen nyoma.
Ismerve a halászatkor legkönnyebben bekövetkező problémákat, elsőként a hálóra gyanakszom. Ráncolom homlokomat, kérdőn pillantok Felixre, mikor nem teljesen egyértelmű választ ad. Aztán világossá válik az ügy, mely viszont így sokkal kellemetlenebb és összetettebb, mintha csak valami kiszakította volna azt a rohadt hálót. Derekamra teszem kezeimet míg igyekszem megbarátkozni a történtek gondolatával. Hát nem igazán sikerül.
- Szóval kiraboltak… - ismétlem meg szavait, miközben azon agyalok, hogy ezt miként lehetne kezelni. Nem igazán repdesek az örömtől, hogy ezen a napon nincs fogás, de ezt még lezsíroztam volna a vevőkkel, csakhogy a rablás az minden esetben egy szándékos támadás valaki ellen, azaz jelenleg vagy egyenesen ellenem, vagy Felixre haragszik valaki. Ennek utána kell járni…
- Ez baromi nagy szívás - sóhajtom mérgesen és úgy döntök, hogy jobb lesz rágyújtani, mielőtt megsütöm magam. - Tudsz bármit az esetről? Rendőrnek szóltál? - kérdezem, miközben kifújom a füstöt. A rendőrség az első, ami eszembe jutott, már amennyiben tényleg kirabolták és nem füllent, bár azt kizártnak tartanám, mert fizetek neki, ráadásul nem is rosszul.
Tekintetemet újra végigvezetem a hajón, immáron a rablás tudatában és felmérem, hogy csak a fogás ment ideje korán a levesbe, vagy nagyon rongálásról is szó van. Egy háló még nem nagy összeg, de ha a hajótest rongálódik, az már sok nulla.
- Van nagyobb kár a hálónál és halaknál? - Meg a méltóságunknál, persze.

OKAY, BAD NEWS. LET'S FIGURE OUT WHAT HAPPENED

Annyira nincsenek változatos napjaim, ellenben munkám az akad bőven. Najó, talán ez egy enyhe túlzás, de tekintve, hogy komoly üzletember vagyok, akár még igaz is lehetne. Lenne itt néhány magasan képzett elme, akik kitalálták, hogy nekik megéri, ha kissé drágábban adom el a halakat a részükre, lehetőleg egészen nagy mennyiségben, merthogy nem a városban teszik boltokba őket, hanem valahol máshol, ahol ezek a halak nem annyira gyakoriak. Mondtam, oké, engem ugyan nem érdekel, hogy mit kezdenek velük, ha kifizetik azt az összeget, amit ígértek nekem és egyelőre ez úgy tűnik, hogy nem átverés. Ritka esetek egyike, hogy nem érzem magam szorítóban, vagy megkeserítettnek, sőt, ami azt illeti... egészen egyenesbe kezdek jönni.
De miért pont halak? Igazából három dolgot szeretek nagyon az életben, az alkoholt, a nőket és a tengert. Na mármost az alkohol kontra nők biznisz elég hamar befuccsolt, jó csúnyán is, meg kell hagyni, szóval mi máshoz fordulhattam volna, mint a megmaradt egyetlen érdeklődési körömhöz, amihez még értek is. Mármint a nőkhöz és az alkoholhoz is értek, csak az élet úgy hozta, hogy jobb lenne azt nem munkaként űzni és ebben amúgy van valami.
Van egy hajóm, amivel sokat jártam a tengert, mások szerint pedig megvannak a készségeim ahhoz, hogy teljesen jól elboldoguljak a nyílt vízen is. Tudok halászni is, kitanultam a módját, de inkább tapasztalatokból, mintsem bármilyen képesítésből, ennek kapcsán ismertem meg Felixet, akivel mára már szerződésem is lett. Tulajdonképpen ő a halászom, ő fogja nekem a halakat, amiket én jól eladok és a kapott pénzből fizetem őt is többek között. Van, hogy együtt hajózunk ki, mikor úgy érzem, hogy jobb nem szárazföldön tartani a seggem.
Előre megbeszéljük, hogy mikor jöjjek a halakért, úgy a jó, ha minél kevesebbet vannak levegőn, úgyhogy az évek során ez már összehangolt procedúra lett. Ezúttal is a kikötőbe tartok egy pick-up autóval, amivel megállok annyira nem messze a hajótól. Zsebeimből már húzom elő a pénzt, de még mielőtt bármit is a markába nyomnék, előbb látni akarom a halakat. Csakhogy ezúttal nagyon nem stimmel valami... Felix arcát látva egyből arra következtetek, hogy mintha lehangolt lenne, így az én üde mosolyom - amivel köszönök neki - is hamar eltűnik. Mélyet sóhajtok a rossz hírt megtudva és el is teszem a pénzt, bár jelenleg jobban örülnék, ha inkább odaadhatnám neki és minden menne a megszokott kerékvágásban.
- Mi lenne a gond? - nézek rá kérdőn, elkomolyodott arccal, majd a hajón vezetem végig a tekintetem. - Elszakadt a háló? - Ez az első, amit talán sejteni tudok az érintett tárgyat megpillantva, ami könnyen jelentheti azt, hogy kevesebb halat tudott fogni, vagy ami legrosszabb: egyáltalán nincsenek is halak.