I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Az az egyik legjobb amikor még ötletelünk. És ez az egyik olyan része a dolgoknak amiket, nem lehet sietettni. Az már csak ráadás, hogy ha teljesen egyedül csinája ezt az ember. És csak, reméli tudjuk, hogy az működőképes lesz. De ez a jó benne. Vagy nem? A másik pedig az, ha már kész vagy vele. Ha mégse sikerül, akkor válaszokat kereseni, rá hogy miért nem sikerült. - Persze, sokkal jobb mint a semmittevés. Még akkor is ha sokszor nincs egy fix ötlet, hogy mi kell hozzá. Hogyan is kezdj hozzá, kell-e majd segítség, egydül vagy külön dolgozól. Ilyenkor találgatsz, és némelyiken még el is gondolkodól rajta, hogy tényleg jó lenne. Mintsem, tényleg elkezdetni, egy hosszabb ideid tartó projektet elkezdeni. Ami, bonyolúltabb mint az elképzelted. Ezzel is le lehet foglalni agadat nehogy, valmi meggondolatlan dolgot tegyél. Amit előbb vagy utbb megbánsz majd. - Rendben. - Mondom majd leülök a székre, ami Elias mellett van. Aztán pedig megláttom azt a rengeteg holmit, ami elterül az asztalon. Felfordulás nélkül nincs ötlet se. Bár itt igazság szerint, szinte mindig minden össze-vissza van. Főleg, ha valamelyikünk elkezd itt dolgozni, olyankor mindenfélét meglehet találni egy labornban. - Jó ötlet. Mióta dolgozól már ezen? Egyszere nehéz lenne mind a kettőt orvosolni. Talán először azt, kéne megfejteni, hogy hogyan maradhatnának hatásosabbak. Nagyon nehéz lenne, mind a ketőtt egyszerre csinálni. - Egyiket sem egyszerű elérni. De egyszerre szinte lehetetlen, még akkor is, ha van hozzá elég tapasztalat. A legjobb viszont az lenne, ha találnán egy olyan megoldást, ami nem túl megszokott. Lehet, hogy ez egy hosszú folyamata lenne, de megérné. Akkor, azt lehetne mondani, hogy sikerült valamit közösen megoldani, úgy hogy nem éppen a legjobban idult ez a kapcsolat.
Az ilyen alkotásoknak tényleg az a legjobb része, hogy legtöbbször még csak fogalmunk sincs arról, hogy mégis mit csinálunk. Vagy éppenséggel mit szeretnénk csinálni. Ekkor persze utána, ha össze is hozunk valamit, akkor felmerül a kérdés, hogy na várjunk ezt most hogyan is? Aztán sokszor inkább nem is szeretjük piszkálni a dolgok miértjét addig, míg minden formában működik máskülönben valószínűleg már belecsavarodnánk teljesen. - De ez is szórakoztatóbb tud lenni, mint az abszolút semmittevés. - Mikor még, ha nincs is ötleted pontosan, hogy honnan közelítsd meg a dolgokat akkor is jobb lefoglalni magad egy-két aprócska dologgal, mintsem ténylegesen semmit sem letenni az asztalra miközben azon folyamatosan növekszik egy kupac, amiről lassan már azt hiszed, hogy véget nem érő. De szerencsére inkább azt kell mondanom, hogy azért foglalom le magam, hogy lefoglaljam, mintsem mert túl sok teendőm lenne, de ötletem semmi. - Én benne vagyok, szóval nyugodtan foglalj csak helyet. - Azzal inkább gyorsan elmegyek hozok magam mellé egy széket, amire helyet foglalhat és újra helyet foglalok a saját székemen és helyet adok neki a katyvaszhoz, ami jelenleg az asztalamon fellelhető. - Jelenleg most az akkumulátorokkal szórakozom picit, hogy miként lehetnének még kisebbek, de közben hatásosabbak is. Bár talán jobban járnék, ha egyszerre egyiket próbálnám elérni. - Még mindkettőt külön-külön is elég nehéz elérni, de ha már a kettőt összevonnom, akkor az már sokkal nagyobb kihívás, de pont ezért csak egyszerű bütykölgetés és tervezgetés, mintsem ténylegesen dolgoznék rajta. Ahhoz túl hosszadalmas út vezet minket ehhez az álomhoz, de nem bánnám, ha valahogy vele együtt találnánk ki valamilyen újfajta megoldást, hiszen akkor már elmondhatjuk, hogy közösen összedolgoztunk annak ellenére, hogy nem volt tökéletes a kettőnk kapcsolata a kezdetekben.
Számtalanszor, gondoltam azt, hogy néhány dolog annyira egyszerű tudna lenni, hogy az nevetséges. És mégis túl bonyolítjuk őket amitől érthetetlenek lesznek. De még talán még a jobbik eset. A rosszabbik pedig az, hogy borzasztóan szeretnék, jobb kapcsolatba lenni, másokkal mint most. Viszont, még teljesen tanácstalan vagyok. Lehet, hogy most még ez, nehéz lesz egy jó ideig. Ez viszont, nem azt jelenti, hogy ilyen könnyebb bármilyen próbálkozás nélkül feladnám a dolgot. Külön-külön is szeretünk a laborban tartózkodni. Kicsit olyan mint egy menedék, ahol lehet vonulni a problémák elől. És néha tényleg megesik, hogy így használjuk, holott itt szoktunk a legtöbbet dolgozni. - Ez ismerős. Néha, előfordult már levelem is. - ismerem be. Volt már rá példa, hogy úgy kezdem el valamit. Hogy abban se voltam, biztos, hogy egyáltalán jól csinálom e. Aztán vagy sikerült, vagy nem és újra kezdtem. Volt, hogy annyira csak ezzel foglalkoztam, míg minden más dolgot figyelmen kívül hagytam. De volt, hogy feladtam, mert egyszerűen, nem láttam már az értelmét, hogy folytattam. Nem volt elég eszköz, vagy több ötletem. És zavart, hogy csinálnám, haladnék vele, de nem ment. Lehet, hogy sikerült meglepnem, mivel most mondtam először, hogy dolgozhatnánk valamin közösen. Bár, igazából, érhető a reakciója, hiszen nem igazán voltam valami sokat a társaságában. És ő se kereste az enyémet, pedig, nem utálom őt. - Sajnos, még nincs konkrét elképzelésem. Addig viszont bütykölgethetnénk együtt. Hát ha közben kitalálunk valamit. - mondom és remélem, hogy így lesz. Tényleg szeretnék vele valami közeset alkotni. És nem mellesleg szeretném jobbá tenni a kapcsolatunkat. Elvégre, nem lehet ilyen mert akkor egyikünk se járna jól.
Szeretném azt mondani, hogy bár minden olyan "egyszerű" lenne, mint ide bekerülnöm. Ha az emlékeimet visszakaphatnám ennyi erőfeszítéssel, akkor az maga lenne a csoda, de attól, hogy valamivel nehezebb még nem fogom egy percig sem feladni. Kifejezetten szerettem a laborban tölteni az időmet még akkor is, ha nem feltétlen dolgoztam egy adott projekten, hanem egyszerűen csak bütykölgettem. Most sem volt másként, hiszen tényleges cél nem vezérelt inkább csak a lehetőségek tárházat igyekeztem kitapogatni. - Ez a szép benne, hogy még én magam sem tudom. - Az egyszerű ötletelések vezethetnek a nagy találmányok karjaiba. Arról nem is beszélve, hogy esetlegesen a meglévő technológiát tudjuk valamilyen formában fejleszteni. Mindkettőért megéri dolgozni ezért is szoktam csak úgy véletlenszerűen bütykölgetni ezt-azt újra a kezembe venni valamit, amit régebben alkottunk, hogy esetlegesen a mai tudomásommal felfrissítve még jobbat alkothassunk. Kicsit meglep, hogy ő az, aki felhozza, hogy együtt kellene dolgoznunk, de bolond lennék rá nemet mondani, mert ez egy kiváló alkalom arra, hogy a rögös kapcsolatunkat valamivel simább útra tereljük. - Én benne vagyok száz százalékig. Van valami konkrét terved, vagy inkább csak bütykölgetnél, mint én? Hátha kitalálunk valamit a végén. - Amikor viszonylag jól állok a projektjeimmel szeretem elfoglalni magam olyan dolgokkal, amelyeket mások talán értelmetlennek gondolnak, de ezek azok, amelyeknek köszönhetően felfedezhetünk új dolgokat. Visszatérve a gyökereinkhez megihletődhetünk valami újra, vagy éppenséggel valami jobbra.
Nem tudom, hogy voltak, vagy egyáltalán mennyi elvárása volt a többiekkel szemben. Ez persze részben annak is köszönhető, mert csak úgy berobbant. De mindenki elég hamar elfogadta, rajtam kívül. Megtalálta a helyét köztünk, vagyis remélem, hogy sikerült neki. Hiszen szép számmal kapott pozitív visszajelzéseket. Ettől függetlenül, viszont mint bizonyítania, ami még akár hasznára is válhat. Békésen bütykölget a laborban, mikor csendesen mellé lépek. Bár úgy veszem észre, hogy jól tud egyedül is dolgozni, de az se zavarja ha más, is van ebben a helyiségben. Nem telik bele sok idő míg észre vegye,hogy itt vagyok, fel sem figyel a munkálataiból. Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyen észre szokott venni. - Pontosan min kísérletezel? - kérdezem, és látom, hogy leteszi a kezében lévő kütyüket. Aztán rám szegezi a tekintetét. Mire egy percig szótlanul nézek rá és vissza mosolygok rá. - Igazából, arra gondoltam, hogy mi lenne ha összedolgoznánk. Mit szólsz hozzá? - kérdezem remélve, hogy valamilyen valami választ add majd a kérdésre. Hiszen egy kis csapatmunka nem ártana nekünk. Mivel nem éppen rózsás az a kapcsolat ami köztünk van, bár szerintem ezt Ő is tudja.Így jó lenne azon javítani Meg aztán lehet, hogy jó ötletek is fognak születni belőle, amik aztán hasznosak is lesznek majd. Persze nem tervezem elvonni a figyelmét semmiről se ami fontos lehet jelen pillanatban. Jó lenne ha együtt dolgoznánk, talán még jobb teljesítményt hoznánk mint amit szoktunk. Persze ez csak elmélet és a gyakorlat még hátra van. Majd kiderül mi lesz ennek a végeredménye. Ha lesz majd.
Mikor idejöttem nem volt túl sok elvárásom senkivel szemben, amikor idejöttem. Tekintve, hogy kis híján ajtóstól rontottam a házba nem is igazán éreztem úgy, hogy bármi beleszólásom lehet abba, ha nincsenek oda értem. Megértettem, hogy hol a helyem annak ellenére, hogy voltak pozitívabb visszajelzések is. Új vagyok és bőven van mit bizonyítanom így egy percig sem róttam fel senkinek, ha úgy érezte túlságosan is gyorsan fogadtak be a csapatba. Békésen bütykölgetek a laborban és habár élvezem az egyedüllétnek köszönhető csendet sosem bántam, ha valaki más is a laborban tartózkodott. Egy személyre azonban mondhatni kifejezetten kiéleződtek az érzékeim így fel sem kell néznem a bütykölésből, hogy pontosan tisztában legyek azzal, hogy mégis ki is lépett be a labor küszöbén. - Semmi különösön inkább csak kísérletezgetek. - Inkább már le is teszem a kezemből a kütyüket és a tekintetemet is rászegezem egy halovány barátságos mosollyal karöltve. - Mi szél sodort erre? - Nem fogom rajta számonkérni, hogy mégis miért tette be a lábát a laborba, de úgy gondolom, hogy egy kis csapatmunka talán még jót is tenne nekünk. Meg aztán két fej többet ér általában, mint egy kivéve, ha az egyik fél szándékosan eltereli a másik figyelmét, de itt szerintem kettőnk között, ha összefognánk a professzionalizmus szintje megütné a maximumot. Mert kettőnk között nem igazán húzódik semmilyen személyes kapcsolat, ami befolyásolhatna minket, vagy elterelhetne a céltól. Maximum talán az játszhatna közre, hogy összekapunk. Az már sokkal valószínűbb. De úgy gondolom, hogy két felnőtt emberként már igazán képesek vagyunk egymás mellett létezni többé-kevésbé. Még meglátjuk, hogy mi lesz a végeredmény.
Derült égből jött, hogy legyen egy hatodik tagunk is. Akit megjegyzem akkor alig ismertünk. Persze ez nem igazán érdekelte a többieket. Itt nem sima egyszerű találmányokon dolgozunk, erről többről van szó. Így tárt karokkal fogadták. Volt aki igazán örült neki, persze miután sikerül megbarátkoznia vele. Nem volt valami könnyű megszokni a társaságát de sikerült. Viszont azt nem mondom, hogy a kapcsolatunk teljesen felhőtlen. Mert nincs így. Még néha most, is van olyan, hogy néhány kérdés felmerül fel bennem vele kapcsolatban. Olyan mintha egyfajta hiánypótló lenne a csapatban. Nem volt semmilyen rossz hatással a csapatra, csak én nem voltam valami kedves. És hiába volt idegen, az nem volt oka arra, hogy olyan voltam amilyen. Igyekszik láthatatlan lenni, de nem lehet mindenki előtt láthatatlan. Tényleg nem volt útban senkinek se és ez fordítva is igaz. Bár néha szemmel látható volt az, hogy még mindig nem kedveltem meg teljesen. De ez nem folyásólja be a teljesítményemet. Ismét megváltozik a labor légköre ahogy belépek. Nem vagyok egyedül, ezt már most érzem, itt van Elias is. Mintha szikrákat szóra a levegő ami itt, terjeng köztünk az egész laborban. Szia Elias. Min dolgozol? - köszönök neki barátságosan, jelenleg éppen valami dolgozik amiből még egy perce sem nézet fel. Van olyan dolog amire még senki se tett negatív megjegyzést akkor az a munkája. Bár nem is igazán panaszkodtak vele kapcsolatban semmire se. Persze itt elvárt az, hogy jól végezzük mindannyian azt a munkát amit éppen csinálunk. Még akkor, is ha apróságnak hangozhat elsőre, és van olyan amikor nem csak elsőre.
Egyetlen egy pillanatra se vettem fél vállról, hogy itt dolgozhattam. A lehetőséget már önmagában igyekeztem kihasználni. Válaszokkal nem rendelkeztem, hogy miként és hogyan vagyok képes dolgokra tekintve, hogy az emlékeim egyenlőek voltak a nullával. Mintha kitörölték volna minden gondolatom, de a testem még emlékezett volna arra, hogy mégis miben is voltam jó igazán. Így nem volt nehéz hamar helyt állnom a csapatban, ami talán egyesek számára túl gyorsnak tűnhetett így nem voltam egyáltalán meglepődve attól, hogy nem mindenki örült nekem. Nem voltam rossz hatással senkire és negatívumot sem hoztam magammal, de megértem, hogy egy idegenben még így is elég nehéz bízni. Főleg így, hogy hozzáférést adnak neki olyan dolgokhoz, amelyek könnyedén beleillenek a személyes területekbe. Igyekeztem mondhatni láthatatlan lenni kivéve akkor, amikor szükségem volt valakire. Senkinek nem voltam láb alatt, ugyanakkor senki sem volt az én lábam alatt. A tökéletes harmóniát igyekeztem fenntartani még akkor is, ha néha a levegőben is tapintható volt, hogy van aki nem kifejezetten van oda értem, de igyekeztem ezzel nem foglalkozni. Majd megkedvel. Meg aztán a munka minőségén egyikünk sem fog rontani csak azért, mert nincs oda még mindig azért, hogy itt vagyok. Ahogyan szinte mindig most is megváltozik az egész légkör, ahogy megjelenik a laborban. Vagy inkább csak ahogy én is megérzem, hogy ő érkezik úgy ő is tisztában van azzal, hogy én itt tartózkodom és ettől az egész levegő, mintha elektromossá válna. - Szia Nabi. - Köszönök neki barátságosan anélkül, hogy felnéznék a munkálatamból. Ha valamire sosem panaszkodhat az határozottan az, hogy jól végzem a munkámat és habár megannyi kérdésre kutatom jelenleg is a választ egy pillanatra sem engedem, hogy elterelődjenek a gondolataim. A munka és a múltam kutatása két különböző időintervallumra osztható be. Ez pedig így tökéletes.