I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 110 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 110 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (128 fő) 2024-09-08, 05:00-kor volt itt.
Hogy mit éreztem? Magam sem tudnám pontosan megmondani. Kissé ijesztő volt, hogy ennyire rám bízta magát, hiszen így volt, nem? Bemerészkedett az oroszlán barlangjába, a szó legszorosabb értelmében és nem visszakozott. Azt hiszem, bármit megtehettem volna vele, mindent engedett volna. De nem voltam az a fajta. Hirtelen haragú voltam, de tudtam, mikor van itt az ideje komolynak lenni és megfontoltnak. Tudatosnak. Sosem tettem volna olyat, amivel árthatok Cassidynek. Szerelmes voltam belé annak ellenére, hogy tudtam, ha ez apámék fülébe jut, végünk van. Vagy épp Sebastianék fülébe… gyűlöltem, hogy a családunk ennyire szétszakadt és csak marakodott egymással. De most nem érdekelt ez, csak a lányra tudtam koncentrálni, akinek az ajkai az enyémet érintették. Szenvedéllyel csókoltam vissza, a hajába futtatva az ujjaimat gyengéden, szabad jobbommal pedig a derekára csúszva húztam magamhoz szorosan. Vágytam rá, nem akartam tagadni és megállni sem volt kedvem – de mint említettem, ha Cass visszakozott volna, azonnal megteszem. Nem törtem meg a csókot, csak az arcáról is lejjebb csúsztattam a kezem a derekára és lassan indultam el vele, tolva gyengéden az ágy felé. Odaérve szakadtam el az ajkaitól és néztem rá, majd leültettem, majd az oldalához vezettem a kezeimet, hogy megfogjam a felsője szélét. Nem titkolt szándékom volt lehúzni róla, de az engedélyére is vártam egyben, így néztem rá. Ha engedte, megszabadítottam tőle és a földre dobtam. A melltartójáért nyúltam, hogy azt is levehessem. - Ha meggondolnád magad, csak szólnod kell, jó? – Muszáj volt kimondanom, tudnia kellett.
Ennyire azt hiszem, meg sosem izgultam. Most az egyszer nem bannam, ha legalabb egy picivel tapasztaltabb lennek, mert veletlenul sem szeretnek elszurni semmit. Nuka szavait melyre temetem, jelenleg cseppet sem erdekelnek es nem hagyom, hogy mindent elrontson. Biznom kell a fiuban, akit szeretek. Tudom, hogy sosem artana nekem. Edes csokjai megnyugtatnak, most mar csak mi ketten vagyunk. Nem letezik semmi es senki mas. - Rendben. - mondom, majd nyelek egy nagyot, amikor belepunk a hazukba. Ugy erzem magam, mint aki epp most setalt be az oroszlan barlangjaba. Vicces, nem igaz? Ha ez kitudodna, nekunk vegunk.. A neveloapam biztosan kiterne a hitebol. Neman, ovatosan kovetem Kiert. Ha hinnek abban, hogy segit, talan meg egy imat is elmormolnek, de szerencsere anelkul is megusszuk. A szobajaba erve azonnal megkonnyebbulok, nagyot sohajtok. - Vegre. - huzodik apro mosoly az arcomra. Mig o bezarja az ajtot, en gyorsan szetnezek. - Mhm.. - ennyi. Basszus, tenyleg ennyi tellett tolem?! Vegul fele fordulok es igyekszem nem kimutatni, mennyire izgulok. Melyen a szemeibe nezek, egyik kezem a mellkasara kuszik, jol erzem, milyen hevesen ver a szive. Lehunyom a szemem es egy pillanatig csak az erintesere koncentralok. Vegul felpipiskedek az ajkaihoz es lagyan megcsokolom. Termeszetesen nem most csokolozunk eloszor, de ez most mintha mas lenne.
Bízni akartam benne, hogy Noah ármánykodásai nem árnyékolják be kettőnk kapcsolatát, de mégis féltem. Nem tudtam, miket mondhatott neki, hogy el tudta-e bizonytalanítani bármiben is. Az én szavam állt az övével szemben és más nem. Szerettem Cassie-t, bármit megtettem volna érte. Azért az, ahogyan viszonyult hozzám, kezdte eloszlatni a félelmeimet. Ha nem bízott volna bennem, nem terelte volna oda a helyzetet, hogy… nos, kimondatlanul is tudtuk, mire készülünk. Rettenetesen izgultam és aggódtam. Nem akartam fájdalmat okozni neki, de hogy őszinte legyek, fantáziáltam már ugyan dolgokról, de sosem voltam még én magam sem senkivel. Gyanítottam, hogy ő sem. Az apró, lopott csókok csak még jobban feltüzeltek. Vágytam rá, arra, hogy végre hazaérjünk és a szobám biztonságos falai közt egymásnak eshessünk. - Biztosan… ha meg nem, mondtam, felosonunk úgy, hogy ne vegyenek észre – Úgyis mindenki el volt foglalva a maga kis életével. Mintha mindenki külön életet élt volna attól függetlenül, hogy egy házban laktunk. Finoman húztam magam után, majd álltam meg, hogy hallgatózza. Ekkor szólalt meg Cass, így a mutatóujjamat gyorsan a szájára tapasztottam. - Shh… - Jobb, ha nem keltünk feltűnést. Őt figyelve hallgatóztam tovább, de csend volt. Oké. Lassan elindultam a lépcsők felé, nézelődtem, majd felfelé vettem az irányt, továbbra is óvatosan. Úgy tűnt, mindenki alszik vagy haza sem ért. Nem volt lényeges. Hamar elértünk a szobámig, így kinyitottam az ajtót és beléptem, húzva magammal a lányt, míg végül visszafordulva azonnal rá is fordítottam a kulcsot a zárra. - Így… most már nem zavarhat meg minket senki – Cass szemeit kezdtem fürkészni, majd nagyot nyeltem. A szívem hevesen vert, a pulzusom az egekben volt. Itt volt az alkalom, hogy bármit megtegyünk egymással, de nem mertem megtenni a kezdő lépést. Csak megsimítottam az arcát, majd a nyakát és végül ott időzött el a kezem, várva, mit lép most ő.
A bok hallatan elmosolyodtam, majd hosszan, szenvedelyesen megcsokoltam Ot. - Talan picit te is szexi vagy, mikor elborulsz. - na persze a balhe nagyon nem hianyzik, az mar cseppet sem lenne szexi. A legjobb az, ha bekesseg van, csak... ezt masok nem igy gondoljak. Ennek koszonhetoen mar meg sem lepodok, amikor valaki jatszmaba kezd a kedvunkert. Mocskos jatszmaba. - Elbirok vele, ne aggodj. - legalabbis igyekszem. Azt kijelenthetem, hogy irto profi hazudozo, hisz elgondolkodtam azon, amit mondott. Biznom kell Kierben. Ki masban bizhatnek, ha nem benne?! Csak Isten tudja, mennyire ugrott fel a pulzusom, mikor kezet fogva az ajto fele haladtunk. Probaltam osszeszedni magam, hogy ne lehessen leolvasni az arcomrol a tulzott izgatottsagot. Nem kicsit voltam ideges, mert az ismeretlen fele tartok, de ez remelhetoleg nem latszott rajtam. Remelem hogy igy van. - Igen? - nezek fel ra a szemeit furkeszve. Mar kezdtem azt hinni, hogy valami komoly temat akar felhozni, de amikor feltunt a jatekos mosolya, azonnal elvigyorodtam. Minden egyes apro csokot viszonoztam, neha pedig en csentem egyet. A felhok felett jartam, az egyszer biztos. Messzirol kiszurtam a hazukat. Nagyot nyeltem, es ha ez lehetseges, a szivem meg hevesebben kezdett el verni. Szinte mar hallottam a dobbanasokat. Megerkeztunk. Basszus. Nyugi Cass.. Minden rendben lesz. - Remelem a tobbiek mar alszanak.. - nagyon lassan es ovatosan leptem at a kuszobon. Szinte levegot is alig mertem venni. Ha itt talalnak, abbol nagy cirkusz lenne. Sem az en apam, sem az ove nem orulne neki. Es ez finom kifejezes volt. Valoszinuleg megolnenek minket. Engem biztosan, hisz nem tudnak semmirol. Maximum csak sejtik, hogy neha osszefutunk Kierrel.. de hogy minden aldott nap talalkozunk, es hogy milyen a kapcsolatunk, arrol fogalmuk sincs. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha megtudjak, marpedig egyszer biztosan kiderul. A hazugsagok mar csak ilyenek. Olyan halkan lepkedek a lepcso fele, amilyen halkan csak lehetseges. Alaposan szetnezek, nehogy sikeresen leverjek valamit, vagy barmivel zajt csapjak. - Merre? - lesek Kieranra, aki legalabb olyan ovatos, mint en.
Megmosolyogtam a válaszát. Még el is hittem, hogy tényleg így van: egy csók mindent megold. Várjunk… igen. Zootopiában tényleg megoldhat mindent egy csók. Persze, nem a Szavannán, ott, ahol az oroszlánok marcangolják egymást, de vannak helyek, ahol elég egy szerelmes csók és megtörik mindenféle kacifántos átok. Én nem odaszülettem. Ez a hely sem feltétlenül olyan, de Cass szájából még így is, vagyis ezek ellenére elhiszem. - Édes vagy, Cass – Nagyot nyeltem. Hozzá akartam mondani, hogy „szeretlek”, de azt a szót még nem nagyon mondta ki egyikünk sem, egyszerűen csak… éreztük. És érezzük is. Mégis féltem, hogy bármelyik pillanatban elszakíthatják őt tőlem. Te vagy az, Kiara? - Nem baj. Nem kell mindenkinek kedvelnie, igaz? Noah ilyen, csak… téged ne keverjen bele a játszmáiba – Igen, elborult az agyam és újra el fog, ha megint be akar kavarni kettőnknek, ebben biztos voltam. Ami ezek után történt, nem kicsit lepett meg. A bevállalós stílusa, a kacérság… felhívás volt keringőre mindez. Ledöbbentett, de ennek ellenére én magam is benne lettem volna a dologban. Szerettem ezt a lányt, és jelenleg az sem érdekelt, ha nem ő Kiara. Persze, reménykedtem benne, hogy ő az, de mégis hogyan kérdezhettem volna rá? A csók után a kezét fogtam meg, összefűzve az ujjainkat és magam után húztam finoman. Nem szóltam semmit, az érintésemből, a kézfogásomból érezhette, hogy én magam is legalább annyira izgulok, mint ő. A kezem izzadt, és ez annak volt a jele. - Cass? – Suttogtam a nevét és ha figyelt, útközben is magamhoz húztam olykor, hogy egy-egy csókot lopjak az ajkairól játékosan. Mosolyogtam. Boldognak éreztem magam, mert vele lehettem. Nem telt el sok idő, hogy el nem értünk hozzánk. Hozzá semmiképp nem mehettünk volna, így maradt a mi családi otthonunk. Reméltem, hogy ezúttal nem veszekedésre érünk haza. - Be kell osonnunk a szobámba… az emeleten van - Suttogtam a barátnőmnek, miközben a hátsó ajtót nyitottam a kulcsommal.
- Egy csok mindent megold. - na jo, nem minden esetben, de legyunk csak pozitivak. Az biztos, hogy 》Nuka《 nem fog szetszakitani minket. Ha sikerulne neki, az azt jelentene, hogy nem volt eleg eros a kapcsolatunk, marpedig en annak erzem. Nagyon is erosnek. - Foleg, ha toled kapom. - vigyorodok el. Na nem mintha lenne mas rajta kivul, de jol esett ezt hozzatenni. - Hat.. hidd el, en sem. Azt tudtam, hogy utal, de azt nem, hogy ilyen szinten. - bar tudnam, hogy mivel erdemeltuk ezt ki. Talan meg O maga sem tudja. Szerencsere viszonylag hamar tul tudtam magam tenni az egeszen, es valami egeszen mason kezdett el jarni a fejem. Valami sokkal, de sokkal izgalmasabb dolgon, es azt akartam, hogy O is tudjon rola, meg akkor is, ha kisse tartottam a reakciojatol. Vajon O is szeretne? Vagy mindent elrontok ezzel? Egy ideje mar egy part alkotunk es nem tehetek rola, de kivancsi vagyok.. es nem csak erre. Sok minden van meg, amit vele szeretnek atelni. Ez csak egy a sok kozul. Jol ismerem, tudtam, hogy eljutott hozza az uzenetem es sejti, hogy nem egy setara vagyom. Legalabbis most nem. Tudod, hogy nem. Ugye tudod? Arra sem volt idom, hogy rakerdezzek, mire gondol, mar meg is csokolt, en pedig hosszan viszonoztam, majd szeles mosoly ult ki az arcomra. Hirtelen elmondhatatlanul izgatott lettem. Intenzivebben ereztem a gyomromban repkedo szines kis pillangokat, mint valaha. Megfogtam a kezet es szo nelkul kovettem Ot.
Bármit megtennék ezért a lányért, azt hiszem, a szó legszorosabb értelmében, most mégis egy pillanatra azt hittem, elveszítem. Majdnem ez történt, tudtam jól. De itt maradt velem, ami azért reményre adott okot. Pedig a legszörnyűbb oldalamat látta kibontakozni. A kérdés meglepett, egy pillanatra ez ki is ült az arcomra, majd megköszörültem a torkomat. Végül elmosolyodtam halványan, a további szavaira pedig teljesen. - Egy csók megoldott volna mindent? – Kérdeztem vissza még mindig mosolyogva, miközben végigsimítottam a kézfején. Hozzá akartam érni, a közelében akartam lenni és soha el nem ereszteni. - Lehet, de őszintén? Nem voltam felkészülve arra, hogy ilyen szinten elkezd áskálódni. Nem hittem, hogy… ilyen mélyre süllyed – Ingattam a fejemet, aztán hagytam az egészet. Sajnáltam, hogy az történt, ami és nem fért a fejembe, miért tette. De már volt továbbra is ezen kattognom. Cassidy sokkalta jobban lefoglalt és nem is akartam mást, csak azokat a pillanatokat, amiket vele tölthetek. Érdeklődve kezdtem figyelni és szöget ütött a fejemben valami a szavai hallatán. Na jó, igazából a mosolya miatt. Csábító volt, mégis játékos, olyan… incselkedő. Mit akarsz, Cass? Azt, amire gondolok? Nagyot nyeltem, majd megfogtam a kezét. - Jól van, de előtte… - Nem bírtam ki, közelebb hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. Éreztetni akartam, hogy szeretem őt és azt hiszem, akarva-akaratlanul az is érződött a csókomon, hogy vágyom rá. Pedig nem tudtam, vajon vagyunk-e már olyan szinten, de… de akartam őt. Viszont pontosan tudtam, hogy azonnal leállnék, ha ő nemet mondana. Mindent csak akkor teszek meg, amikor ő akarja. Nem fogom rákényszeríteni semmire. Elszakadtam tőle, majd felkeltem a székről és a kezét el nem engedve húztam fel őt is, majd rámosolyogtam és elindultam kifelé. Ujjainkat lassan összekulcsoltam az övével.
Bevallom, kicsit - vagyis nagyon - tartottam attol, hogy felall, fakepnel hagy es 》Nuka《 utan ered. Ez volt az oka annak, amiert legszivesebben lakatot tettem volna a szamra, de persze nem tudtam megtenni vele. Meg Zazunak sem fullentek szivesen, de neki kenytelen vagyok, ahogy a neveloszuleimnek is, akik ezt igazan nem erdemelnek, viszont.. Kieranert megteszem. Pontosabban kettonkert. Ha nem elleneznek ennyire ezt a kapcsolatot, semmit sem kene titkolnom, nem kene hazudnom, azonban igy nincs mas valasztasom. Barcsak elfogadnak Kiert.. - Na most mennyivel jobb? - probalom huzni az agyat egy artatlannak tuno mosollyal az arcomon. - Faggatas helyett inkabb megcsokolhattal volna. - jatszadozok kozben a szivoszallal, ami az ures poharamban hever. Persze egy jatekos mosollyal az arcomon, fel szemmel ot lesem. - Tudom.. - engedem el a szivoszalat, hogy hatradolhessek melle. Amint hozzam ert, egy furcsa, leirhatatlan erzes keritett hatalmaba. Meg sosem ereztem ehhez hasonlot. Soha. Nem ez az elso alkalom, amikor vegigsimit rajtam - a kezfejemen... -, ez most megis mas. Vajon Te is erzed? Vagy csak en kattantam be? - Mindketten ismerjuk Ot.. semmi gond. - mosolygok, am most Kovun jar az agyam. O ki, es hol lehet? Talan Kieran az? Vegulis mindegy, nem?! Eloszor a szuleimmel kell foglalkoznom. Ki kell deritenem, kik ok. Erdekel, hogy milyenek es akarnak-e. - Kovetsz? Hat most inkabb vezess te. Megerdemlem. - a hangom es a mosolyom most pont olyan, mint nehany perce volt: csabito es jatekos. - Nos? - varok turelmetlenul.
Ahogy visszakérdezett, összepréseltem az ajkaimat egy hosszabb pillanatra, majd ránéztem. Érdekelt, miket mondott neki. Tudnom kellett, mert… jól tudtam, hogy 》Nuka《 cseppet sem bír engem és bármikor keresztbetett nekem, amikor csak tudott. A kitérő válaszra feszülten szívtam be a levegőt, majd fújtam ki. - Cassidy, kérlek! Tudnom kell – A feszültség tapintható volt a részemről. Rettegtem attól, hogy 》Nuka《 miatt elveszítem őt. Hálát adtam az égnek, mikor végre megeredt a nyelve. Meglepődtem. A haragom nem szállt ugyan el, de legalább képbe kerültem a történésekkel. Mielőtt azonban bármit is reagálhattam volna, menekülőre fogta, vagyis mondhatom, hogy így történt, nem? Menni akart és elfelejteni az iménti dolgot. Ez egy jó jel volt azt illetően, hogy nem hitt vagy szimplán nem akart hinni annak az idiótának. - Ugye tudod, hogy nem más miatt vagyok veled, hanem azért, mert veled akarok lenni? Az én döntésem, nem másé – A hangom ezúttal szelíd volt és kedves. És oké, nem reagáltam a kérdésére még, mert előbb ezt akartam lerendezni. Tétováztam kicsit, mielőtt a kezéért nyúltam volna. Végigsimítottam a kézfején, majd megfogtam. - Bárhová követlek – Rámosolyogtam halványan, majd kissé bűnbánóan félrenéztem. – Ne haragudj az előbbiért… nem láttál még ilyennek. – Az agresszív oldalam nem volt épp bizalomgerjesztő, tudtam jól, de 》Nuka《 kihozta belőlem. – Tudod, vele sosem jöttem ki jól. Valamiért sosem bírt engem, én meg nem is próbáltam vele haverkodni – Nem tudom, miért mentem ebbe bele, de nem akartam titkokat. Így is volt egy, amit nem tudott. Azt, hogy én voltam az, aki hazavitte Sebastianékhoz. Láttam aznap valamit, amit a mai napig nem tudok hová tenni. De ezt a titkot megőriztem magamban. A másik oldalról jött Cass, de hogy miért és miképp… De abban biztos voltam, hogy Cass semmit sem sejt az egészről. Nem emlékezett semmire sem régebbről.
◉ 288 words ● another love ● note: erre rögtön írnom kellett ◉
Figyeltem Kier reakciojat, minden egyes mozdulatat. Vajon kepes lett volna mindvegig megjatszani magat? Erosen ketlem, hogy ennyire jo szinesz tudna lenni. Kizart. Kicsit elbambulok, pedig most nagyon nem kene. Csak a kerdese hallatan kapom fel a fejem. - Hogy mikkel? - kerdezek vissza, mintha nem hallottam volna vagy csak egyszeruen olyan hulye lennek, hogy nem ertem a kerdest. - Nem volt semmi erdekes.. - vonom meg lazan az egyik vallam. Utalom magam, amiert fullentek es mivel maris elontott a buntudat, sohajtok egyet. - Oke, a csaladjainkrol beszelt.. - kezdek lassan bele. Mindketten tudjuk, hogy nagyjabol mik zajlanak a hatterben, bar nem beszelunk rola sokat. - Azt allitotta, hogy pusztan miattuk vagy velem es hogy nem szeretsz. - szinte mar hadartam a szavakat. Minel hamarabb vegezni akartam ezzel a mocsokkal. - De.. nem szamit! - teszem gyorsan hozza, hatha igy nem huzza fel magat es rohan 》Nuka《 utan. Mar csak az hianyozna. Egy ujabb botrany. - Nem megyunk el innen? Veled szeretnem tolteni a ma estet.. - mindenrol es mindenkirol megfeledkezve. Igyekeztem bedobni a csabito hangomat, hatha bevalik es hatassal lesz ra. Reg voltunk kettesben. Es tessek, maris itt vannak a piszkos gondolatok. Vajon volt olyan lany, akivel lefekudt volna? Vagy talan hozzam hasonloan meg szuz?! Mindegy Cass. Jeezus, az iment meg nyakig voltal a szarban, most pedig itt tartasz. Szegyelld magad!
Fogalmam sem volt róla, mivel beszélte tele Cassie fejét, de egyet biztosan tudtam: a düh túlságosan elködösítette az agyam és nem bírtam rendesen gondolkozni. Utána akartam menni, kiverni belőle, hogy mit mondott, mit tett és miért, de nem tettem. Hagytam elmenni és végül én is menni akartam, gondolva arra, hogy Cassie többé talán látni sem akar olyan dolgok miatt, amik nem is igaza. Hiszen egyértelmű volt, hogy hazugságokat hordott össze rólam az a szemét… Ideges voltam, némileg remegtem is emiatt. Cassie szavai végül eljutottak a fülemig, így egy kicsit enyhült a frusztrációm. Lepillantottam rá. Néztem egy ideig, majd visszaléptem hozzá és lassan leültem. Magam elé néztem. Fogalmam sem volt, mit mondjak vagy tegyek. - Milyen hazugságokkal próbálta tömni a fejed? Elmondod? – Kérdeztem rá végül, miközben ráemeltem a tekintetemet. Nem akartam elveszíteni őt. Beleszerettem és szükségem volt rá. Ő volt a fény az életemben, főleg a családi káosz közepette. Összefontam magam előtt a karjaimat, így vártam, hogy belekezdjen… de nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán elmondja, miket mondott az a semmirekellő.
◉ 170 words ● another love ● note: bocsánat, hogy csak most ◉
- Hagyd... - a kezehez nyulnek, de most talan jobb, ha nem teszem. - Mindketten tudjuk, hogy milyen.. - teszem hozza lejebb veve a hangerot. Ez mellesleg valoban igy van. 》Nuka《 egy szarkevero, aki barkin at tud gazolni, de... most megis mihez kezdjek? Valljuk be, lehet nemi igazsag abban, amirol beszelt, na de ott van az az opcio is, hogy talan ez egy ujabb undorito jatszma a sok kozul. Nehez kinezni Kierbol, hogy ez az egesz csak egy szinjatek lett volna. Hogy mindvegig hazudott volna es valojaban nem jelentek neki semmit. Nem lenne kepes ilyesmire, jol ismerem.. Vegul nagyot nyelek, amikor 》Nuka《 tavozik. - Nyugodj meg.. mar elment.. - nyulok azonnal a vizemert, hogy megnedvesitsem kiszaradt torkomat. Talan nekem is meg kene nyugodnom es el kene dontenem, melyik oldalon is allok. Hogy kinek hiszek.. Vagy talan ki kene valahogy deritenem az igazsagot, csakhogy fogalmam sincs, hogyan tehetnem. Jobb lenne nyiltan rakerdezni?! - Vagy talan nem.. - mosolyognek ra, de O massal van elfoglalva. Egesz pontosan a kecsegteto kijarattal. Persze ha nagyon menni szeretne, nem tarthatom vissza, ugyhogy az egesz rajta all.
Legutóbbi képek
