Matt dühösen a kormányra csapott, egy kiadós szitkozódás kíséretében, aminek hosszú, kacifántos sorai ex-nejét és a konkurens munkatársat célozták. Végül csak egy állatias ordítás hagyta el torkát. Szemei könnyekben úsztak, bár mostanra inkább a tehetetlen haragtól, mintsem a keserűségtől. Felhorkantott.
- Faszom Emmába! Faszom Brianbe! Faszom a világba! - jobb kezével oldalra nyúlt, az anyósülésen heverő laposüveghez, felcsattintotta a tetejét, és alaposan belehúzott.
Ő is rendőr. Illetve csak az volt. Mindennek ellenére tajtrészegen ül a volánnál, látása néha kicsit homályos, a világ vele forog, de nem érdekli. Halad az úttal, előre, egyenesen. Mindegy hová, csak ki a világból, el az életétől, el mindentől. A kocsija tele van pakolva különféle italokkal, már kiürült üvegekkel, dobozokkal. Elrejtve némi drog is lapul nála, amit gondosan bevásárolt indulás előtt. Hogy mi lesz ha egy rendőr elmeszeli és elkapja?
Kicsit talán reménykedik is benne.
Egy nyúl, vagy valami más hasonló méretű állat a kocsi elé veti magát, a sofőrnek azonban ez szinte fel sem tűnik, csak a tompa puffanást hallani. A cigi a szájában már rég leégett, de kényszeresen rágja a csikket. Szinte nem is pislog, szemei halottnak hatnak.
Nem számít, hol ér véget az útja. Kis szerencsével egy szakadék alján.



Éjszaka érte el a város határát, mindenhol sötét volt, így le mert állni egy kiesőbb parkolóban, távol a lámpák fényétől. Nem is igazán nézett körül miközben elővett egy apró tasakot, benne színes bélyegekkel. Legalábbis látszólag annak tűntek. Az egyik lapból letépett egy kis négyzetet, a nyelve alá helyezte. Innen már csak számolni kell vissza.
Felsóhajtott és hátrahajtotta a fejét a támlára. Felmerült benne, hogy keresnie kéne egy hotelt, vagy legalább egy motelt éjjelre, de így… Különben is, az autót semmi esetre sem merné őrizetlenül hagyni. Tele van dolgokkal, amiket nem kéne bárkinek meglátnia, ráadásul “leszerelt” rendőrautóként talán még rendőrségi nyilvántartóban is szerepel, ki tudja, a helyiek nem kezdenek-e jópofizni vele minden ok nélkül. Ő abból ugyan nem kér…
Végül győzött az alkoholmámor okozta fáradtság, kiszállt, és bemászott a hátsó ülésekre. Már előzőleg is le voltak döntve, nem az első alkalom hogy a kocsi hátuljában alszik. Szerencsére a hatalmas GMC, bár sokat fogyaszt, legalább alkalmas alvásra, még ha nem is túl kényelmes. Ügyelt rá hogy lezárja az autót, hogy véletlenül se zsebeljék ki éjjel, vagy rángassák ki az egyetlen helyről, amit jelenleg otthonának tud nevezni.



A trip nagyjából másfél óra múlva ütött be, az autója összes fala mozgott, hullámzott, különös színfoltokat látott megjelenni ott, ahol nem kellett volna lenniük. A hallucinációk elől szemének becsukásával sem tudott menekülni, kaleidoszkópszerű minták táncoltak szemhéja alatt. Legalább az agya kellemesen zsibbadt, kicsit elfeledtette vele az elmúlt időszakot, csak a fehérzaj maradt helyére, semmi gondolat. Pár órán át végre megint úgy érezhette, hogy megszabadult a gondoktól, hogy újra él. Hajnalban a város életre kelt, ahogy a nap elkezdett felkelni, elindultak az autók. Először semmi szokatlant nem vett észre a környezetén, egészen addig amíg valaki be nem kopogott az egyik ablakon.
Matt felült, körbenézett, de senkit nem látott. A trip még tartott, ráfogta arra, morcos morgással újra hanyattdobta magát. Újabb kopogás.
- Mi a franc?!
Kinyitotta az ajtót, nagy nehezen kimászott, szemei érzékenyen reagáltak a fényre, egy kiadós fejfájást hozva magukkal. Körbenézett. Sehol senki.
- Uram, minden rendben van? - kérdezte egy női hang. A férfi a háta mögé is nézett. Ott sem állt a hang forrása, ami kezdett egyre abszurdabb lenni. Az LSD ugyan hallucinogén, bár az alkohol némileg józanít, de… Csak színeket és mozgást lát tőle, nem pedig hangokat képzel!
- Uram… Ön vak? - kérdezte újfent a hang. Itt kell hogy álljon előtte, hiszen innen…
Matt ekkor vette észre a mozgást a látótere alsó részén. Lenézett, és hajszál híja volt hogy nem sikoltott fel, akár egy kislány. Egy két lábon álló vidra, vagy menyét (igazából ki tudja eldönteni?) állt előtte. Ruhában. És ha ez nem lenne elég, az ott álló… Valami beszélt. És nagy szemei voltak. Úgy nézett ki, mint valami játékfigura, de…
- Rendben, hívom a mentőket. Meg a rendőröket. Igen, ez lesz a helyes. - kezdett a kis izé magához beszélni, és előhúzott egy mini telefont.
- Mi a picsa..?
- Elnézést?
- MI A PICSA?! - Mattet ekkorra érte el a rémület, bevágta a kocsiajtót és a másik oldalhoz húzódott. Kinézett a háta mögé, menekülési útvonalat keresve. Ekkor pillantott meg az utcán járókelőket, de…
Egy seprű, és egy szintúgy ruhával rendelkező zsiráf sétáltak egymás mellett. A zsiráf az előbbi kis állatkára hasonlított, nagyobb szemek, két lábon jár, ruha, játékszerű kinézet, de a seprű… A seprű az pont úgy nézett ki mint abban a régi mesében… Az a Mikiegeres, igen. A varázslóval meg az elúsztatott kastéllyal. A férfi szemei szinte kigúvadtak, újabb járókelőkre ugrált a tekintete. Ekkor esett le neki, hogy az állatkák nem játékfigurák. Animációs karakterek. Ott egy animált papagáj repült, ami teljesen állatnak hatott leszámítva a nagy szemeket, tőle pár méterre egy Oroszlánkirályos zebra sétált, az egyik boltba pont most úszott be egy lebegő hal…
- Ez őrület. Ilyen nincs. Meghaltam. Igen, biztosan ez történt, én meghaltam, és ez itt a pokol. Más magyarázat nincs. - motyogta magában, és újra kinyitotta az ajtót, aminek túloldalán a kis menyétbigyó már a telefonon beszélt.
- Nenenene! - ugrott ki Matt a kocsiból - Várj.. Izé.. Várjon. Nincs szükség mentőkre sem rendőrre. Egész éjjel vezettem és csak rettentő fáradt voltam. - legyintgetett, mire az állatka egy igen gyanús pillantással nyugtázta.
- Uram, a lábamat nézi.
- Én? Isten ments, de hisz…
- Esetleg valami mentális betegsége van? Épp a mentőkkel beszélek, és…
- NEM kell mentő. Nemkell. Esküszöm. Túl sokáig vezettem megállók nélkül ami hülye ötlet volt, belátom.
- Alkoholszagot érzek…
- Igen, a haverjaim kiöntöttek egy likőrt a hátsó ülésen, borzasztó, minden rendőr ezt kérdezi, de a szellőztetés nem hatott neki. Esküszöm, kis… Asszony, nincs bajom. Köszönöm a aggódást. Ha bármi lesz, majd én elmegyek a kórházba, de… Hol is vagyok? Nem figyeltem a városjelző táblát mikor ideértem… - Túrt a hajába feszülten, mikor leesett neki, hogy erre se figyelt. Bár ha meghalt, úgyis hiába kérdezi, nem? Végső soron úgyse fogja senki az orra alá dörgölni hogy a pokolra jutott, nem igaz?
A barna kis rágcsáló felsóhajtott, elnézést kért a vonal másik végén lévő valakiktől, és letette a telefont.
- Nagyon ajánlom hogy ne valami sorozatgyilkos legyen! Iszonyat gyanús maga nekem, de legyen. Viszont ha nem idevalósi, akkor üdvözlöm Fata Morganában. - első rosszalló tekintetét egy kicsit szelídebb mosoly váltotta fel. Matt egyre erősebb késztetést érzett, hogy hozzáérjen a kis valamihez, hogy megnézze, műanyag-e, vagy hogy felkapja és megölelgesse, mint egy kis plüssöt, ha már úgy néz ki. Végül azonban nem tette meg, utána tuti kapná a rendőröket a nyakába. Egyáltalán vannak itt rendőrök? Vannak rendőrök a pokolban? Miért pont mesefigurák? Bár… Szó mi szó, nem volt oda a mesékért, már kiskorában sem. Akadt néhány amiket többször látott, de még Hannah kedvéért is alig akart megnézni közülük párat… Ó, Hannah. Hirtelen mintha ezer tű szúródott volna a szívébe. Az exe egy hideg ringyó volt, de a kislány nem tehetett semmiről. Ő volt az élete értelme, a szeme fénye… Az a boszorkány pedig még őt is elvette tőle.
- Ahhem… Szóval… Minden jót. Remélem nem a hírekben látom legközelebb. - kezdett hátrálni a kis mókus (nem mindenki érthet az állatokhoz).
- Oh, bocsánat. Köszönöm. Magának is. És… Hogy működnek a dolgok errefelé? - kérdezte gyorsan, mielőtt a másik menekülőre fogja. Próbálta burkoltan kideríteni, vajon a lelke a fizetőeszköz, vagy…?
- Nem igazán értem a kérdést. Maga külföldi? Ah, nem érek én erre rá. Ha meg akar itt pihenni, javaslom inkább kerítsen egy szállót, ne a kocsiban aludjon, mert más is fel fogja kelteni. Vannak boltok, kávézók, nem tudom mit szeretne az itt tartózkodása alatt, meg hogy meddig akar itt tartózkodni. Benzinkút arra van, a legközelebbi bolt ott, három utcányira innen meg van egy panzió is. - mutogatta el gyorsan az állatka, majd újfent minden jót kívánt, és eliszkolt. Nem csoda, Matt amúgyis jobban hasonlított egy előhalottra, mint egy jól szituált illetőre. Alig mert újra körülnézni. Hova tovább? Panzió? A drogok miatt tényleg nem jó ötlet. Vegyen ki lakást? Ahhoz munkát kéne keresnie. Van itt egyáltalán munkalehetőség? Bár ha vannak benzinkutak meg boltok talán akad valami…
- Hát ez így most rohadtul sok egyszerre. - motyogta maga elé, és inkább visszaszállt az autóba, ezúttal már a sofőrülésre. A sokk miatt a trip kellemes része is elhagyta, csak az idegesítő pacák, színfoltok, hullámok maradtak, a kezdődő másnaposság, a fej- és szemfájás, meg a nyomasztó üresség.
Az eddigi élete nincs többé. Az előző Matthew Branagh halott, most pedig maradt utána ez a fantom, aki személyes poklot kapott a nyakába. Vagy lehet tényleg a drogok hatása? Végülis az utóbbi pár napban nem csak LSDt meg alkoholt fogyasztott… Akkor viszont egyenesen csoda lenne hogy nem halt meg.
“Üdvözlöm Fata Morganában.” - csendült fel ismét a fejében, mire felnevetett. Nem őszinte, boldog nevetés volt, inkább hisztérikus, beteg.
- Fata Morgana, mi? Hát, akkor kedves Sors, adj egy jelet, mi a búbánatos nyakatekert faszomat csináljak… - vigyorgott, feje akár egy eszelős.
Erre egy erősebb széllökés felcsapott egy papírlapot az autó szélvédőjére.
Lakáshirdetések.
Matt kinyitotta az ajtót, lekapta a lapot az üvegről, és végigfutotta.
- Ez egy agyfasz. Őrültség. - mondta, és újra felnézett, az utcán sétálgató mesefigurákra. Senki sem törődött a másik kinézetével, pedig volt itt minden… Rajzolt tárgyak, állatok, emberek, animált állatok és emberek, meg animált emberszerű állatok… És a levegőben úszó animált és rajzolt halak?! A férfi ezen a ponton tényleg nem tudta eldönteni, megőrült, meghalt, vagy túlzásba vitte a drogot? Végül azonban úgy döntött, nem számít. Bármi jobb lehet, mint az elmúlt időszak.



✦ Abban a különleges helyzetben vagy, hogy látod a mesehősöket. Az összeset a mesebeli alakjában látod, nem pedig a jelenlegi, felvett, emberi alakjában.
A képesség már az első játéktól aktív.