Mindig is nagy rajongója voltam a stílusodnak, a gardróbomban nem egy ruha a te üzletedből van és úgy érzem bennük magam, mint egy igazi sztár. Miattad kezdtem komolyabban is foglalkozni a divattal, nem csak vásárlóként szemlélni azt, hanem alkotó szemmel is és végül beleszerettem a divattervezésbe. Úgy érzem, ez a nekem való hivatás és minden nagyképűség nélkül ki is merem jelenteni, hogy van érzékem hozzá. Ezért szántam rá magam, hogy beadjam a jelentkezésem az asszisztensednek néhány vázlatommal együtt.
Néhány hete jött a hívás, hogy a megkaptam a gyakornoki állást. Madarat lehetett volna fogatni velem. Elképzeltem, hogy milyen lesz, de a valóság némiképp kiábrándító volt: még csak közelébe sem kerültem a divatnak, helyette gondoskodom a kávéról, fogadom a hívásokat és fel-alá rohangálok a városban anyagokért. Tulajdonképpen megspórolod rajtam a futárszolgálati díjat. Arról nem is beszélve, hogy még egyetlen szót sem tudtam veled váltani, pedig szerettem volna rákérdezni, hogy láttad-e a vázlataimat és mi a véleményed róluk. Bevallom, egy kissé csalódtam, az első nap után még el is sírtam magam, de elhatároztam, hogy nem adom fel. Az az álmom, hogy divattervező legyek és ha ehhez hajnali háromkor ránctalanító krémért kell felforgatnom a várost, ám legyen.

//Nem véletlenül lehet ismerős a történet, Az ördög prádát visel című filmből vettem az ötletet, mert szerintem nagyon jól passzol Szörnyella és Charlotte kettőséhez, és izgalmas szitukat eredményezhet. A részleteket privátban átbeszéljük, ha megérkeztél. Nagyon várlak!