Szeret:
• dobolni
• rajzolni
• motorozni
• zenélni
• kávézni
• cigarettázni
• a fekete ruhákat
• a bőrdzsekijét
• a szél érintését az arcán
• fotózni
• megragadni a különleges pillanatokat
• egyedül lenni
• polgár pukkasztani
• billiárdozni
• a kutyáját Athénét

Nem szeret:
• úszni
• sárgarépát enni
• hajózni
• pezsgőt inni
• a macskákat
• a betegséget
• olvasni
• sportolni
• matekozni
• a rózsaszínt
• a brokkolit
• a pókokat
• mosogatni
• főzni

Kedvenc együttese: Metallica és Lordi
Kedvenc gyümölcse: szőlő
Kedvenc étele: sajtburger és krumpli
kedvenc itala: sör
kedvenc illata: menta
kedvenc utazási célja: Kréta
kedvenc színe: fekete

Gyorsan forgatom ujjaim között a dobverőt miközben az ablak párkányon terpeszkedem és az odakint tomboló hóvihart figyelem. Nem is szeretem a telet, mai napig nehezen fogom fel, hogy Tim nagybácsi mért éppen ide hozott engem. Jójó, megértem, hogy az itteni kórházban kapott munkát, de az nem fér a csökönyös fejembe, hogy miért kellett magával rángatnia. Tudja jól, hogy utálom a változást. Hiányzik a régi otthonom, a zenakarom…még a faszfej pszichológusom is, aki minden héten megkeserítette az életem. Nem, nem vagyok őrült, cask poszttraumás stressz szindromában szenvedek, depressziós vagyok és nem tudom feldolgozni a szüleim halálát. Mondják ezt az okosak, de igazából szerintem nekem már nincs semi bajom. Hogy kellene viselkedjen egy srác, akinek a szüleit húsz másik emberrel együtt mészároltak le valami fegyveres őrültek egy bevásárlóközpontba? Abban a központban, ahova miattam mentünk, mert én ragaszkodtam ahhoz, hogy új gépet vegyenek és éppen rám vártak, mert nekem pisilni kellett. Ezért éltem túl. Mert a koszos budiban hugyoztam. A fegyverropogás hangjára leblokkoltam és cask akkor mentem ki onnan, amikor a rendőrök szó szerint kivezettek. Az első látvány anyám holtteste volt. Azóta is látom őt álmaimban. A következő hónapok eléggé összefolytak, nem is igazán emlékszem a részletekre. Másik városba költöztem, orvostól orvosra jártam. De mostmár jól vagyok, itt élek a semmi közepén és éppen egy elmaradt concert miatt idegeskedem. A zene, a dob az életem szerves részét képezi, mondhatni az egyetlen dolog ami igazán a szenvedélyem lett.
- Liam figyu már haver felpillantok. Gondolataim ismét visszatérnek a jelenbe.
- Mivan? koppantok a dobverővel óvatosan az ablakra.  
- Szerinted hogyan kellene folytatni ezt a sort? nyomja a kezembe a dalszöveget. Minden érdekel jelen pillantban, cask ez nem. Gyorsan átfutom a szöveget.
- Sehogy. Ez az úgy szar ahogyan van! gyűröm össze a papÍrt gombolyag formába és a terem másik végébe hajítom. Szeretek őszinte lenni, bár néha nagyon nyers a stílusom és ez sokaknak nem tetszik, de őszintén, leszarom. Már éppen nyögne vissza valami választ, amikor a klub ajtaja hátracsapódik. A két jövevénnyel együtt a hideg és a hóvihar szele is bejön a meleg terembe. A két alak szinte teljesen fehér a rengeteg hótol. Kíváncsian figyelem őket. A lányok otthnosan mozognak a banda tagok között. Széles mosoly terül szét az arcomon, amikor az egyiküket felismerem.
- Nahát lányok, nem fagytatok meg odakint? csúsztatom be a dobverőt a farzsebembe és közelebb sétálok a társasághoz.
- Isztok valamit? nézek végig először az ismeretlen. - Evelyn? kacsintok rá a fiatal lányra vidáman. Egész jó hangulatom lett a végére.