Great idea...
Just go out and try to figure everything out by yourself

Áh, sehogy se akart ez a fejemben összeállni! Hallottam a pletykákat arról a bizonyos falról, ami a város szélén van, s hogy a túloldalán néha megjelenik valaki, de nem tudsz átlépni rajta. Talán valami mágikus zár lehet, ami itt tart minket. Nem lepődnék meg rajta igazából, sőt! Teljesen logikusnak tűnik. Amiket addig láttam az életem során… Ahhoz képest talán még nem is lenne meglepő. Hiszen találkoztam én már egy vén háromszöggel is, aki tudott beszélni. Szóval ezen a ponton már tényleg nem volt semmi meglepő.
Mégis a fejemben most még nem bírtam összerakni a teljes megoldást. Valahogyan én idekeveredtem, s a várost egy fal vette körül? Nem miattam lesz itt az a fal. Vagyis akkor azt jelenti, hogy mások is biztosan idekerültek, akiknek nem kellet volna. Lehet csak egy univerzumból, lehet többől. Ennek megfelelően pedig akkor a rokonaimat is meg tudnám találni, nem? Vagyis… Nem tudom ki emlékszik és mire, s talán ez a legrosszabb az egészben. Még ha tegyük fel meg is találom az ikrem, akkor is… Tudja ki vagyok? Én sem voltam tisztában ám semmivel, ami a múltamhoz köthető, egészen addig a napig. Nem tudom hogy, egyszer csak a semmiből megcsapott a felismerés. Talán jobb lett volna, ah tudatlan vagyok?
Pfff! Dehogy! Hiszen akkor ki oldaná meg ezt a problémát? Az nem megoldás, hogy örök életünkre hazugságban éljünk és úgy tegyünk, mintha ez lenne a normális. Nem… Én, Dipper pines – vagy Dean Thompson, majdnem mindegy – megígérem, hogy akkor is a végére fogok járni ennek a rejtélynek is. Billt pedig kidobom a kukába ezért. Mert hát, biztosan ő áll az egész mögött. Olyan nincs, hogy nem.
Ahogy sétálok, egyre csak a kezemben tartott térképet nézem, közben pedig elkezdek gondolkozni. Valaha elhagyta bárki a várost? Vagy volt olyan, aki megpróbálta? Egyáltalán miért nem mehetünk el csak úgy? Valami itt nagyon furcsa, én pedig nem bírok rájönni most még mi az. Talán akadnak nyomok, esetleg leírások. Ha pedig már egyszer kijöttem, akkor azt is érdemes lenne megkeresni. Viszont először a fal… A térkép szerint valahol itt kell lennie. – Áh…! Au au au… - Hogy enyhítsem a fájdalmat, az orromra fogok, amely azt hiszem épp most szimatolta ki azt a bizonyos falat. Kiváló munka barátom… Máskor lehetne fájdalommentesen is! – Ahhh manóba is… - finoman elkezdem tapogatni, hogy nincs-e eltörve, mikor szemem sarkából megpillantok valakit. Ijedtemben megugrok, de legalább nem sikítok. A fal túloldalán áll, egy fiatal lány, aki… Ázsiai… Ennyi jött le elsőre. – Ehm… Szia! Dean vagyok. És te?