Egy újabb fárasztó napon vagyok túl. Egész nap dolgoztam, úgy mint tegnap, tegnapelőtt és... öhm igazából mindig dolgozok. Ez így elég szomorúan hangzik, de én szeretem a munkám. Amikor bent vagyok a kis vendéglőnkben az csak még jobban feltölt. Beszélgetek az emberekkel és főzőcskézek. Ezek a legjobb programok, ha otthon lennék csak unatkoznék. Amikor meg nincs vendég, akkor elszórakoztatom magam.
A mai napra sajnos vége és lassan indulok haza. Zárás után még takarítanom kell. Hivatalosan 1 órám van rá, de hamarabb készen szoktam lenni, nem mintha annyira szeretnék takarítani, kivéve... Aaah oh... yeeeah...hoooo ooo... yeeeah Igen, ez az. Amikor elindul a zene, akkor még a takarítás sem gátolhatja meg a jókedvet.
- Kisapám kisapám, gyere mond mi a baj kisapám - énekelem, miközben a felmosóval gyakorlom a táncot, hogy majd menjen, ha valaki egyszer táncolna velem. Még sose táncoltam senkivel, Vigort leszámítva. Vigor a felmosóm, de a vendéglős felmosó. Van még Sylvia, ő a konyhai felmosó. Igen, külön kell felmosó kell a konyhába, mert amikor kijön az ÁNTSZ-es néni, akkor megbüntet, ha csak egy van. Kezdem azt hinni, hogy nem is létezik ez az ÁNTSZ-es néni, olyan mint a fogtündér és gömb alakú Föld. Mind csak kitaláció. De a Föld nem lapos! Állandóan ezen vitáznak, de egyiküknek sincs igazuk. A Föld geoid alakú. Hogy az mit jelent? Nem tudom. De ezt mondta a földrajztanár, aki minden nap 10:58-kor jön be a vendéglőbe és olivás szendvicset eszik. Aki pedig olivás szendvicset eszik annak mindent elhiszek, mert én nem szeretem az olivát. Aki képes megenni az egy csoda. A csodáknak mindig igazuk van.
Honnan is jutottunk ide? Ja igen, a felmosók! Otthoni is van felmosóm. Őt Piszkének hívják. De csak Vigorral táncolok, mert nem akarom őt megbántani. Én hűséges típus vagyok.

Elégedetten nézek végig a csillogó vendéglőn amikor előveszem a kulcsot a zsebemből, hogy bezárjam a helyet estére. Ez a késődélután most más. Egy kis barna kutya ugrik a kezem magasságába és kikapja a kezemből a kulcsot.
- Hé! - kiálltom a kutya után. Most veszem észre, hogy nem is barna, hanem fehér csak sáros. SÁROS! Azokkal az apró sáros mancsaival szaladgál odabent. Megindulok felé, hogy elvegyem tőle, de nagyon gyors. Végül én is elkezdek szaladni és közben feldúljuk az egész helyet. Átmászunk az asztalon, a székeken, a pulton és végül a konyhán.
- Haha innen már nem menekülsz - sarokba szorítottam, a konyhában nincs kiút, csak a hátsó kijárat, de azt nem tudja ki... de, kinyitotta. Hogy tudja egy ilyen kicsi kutya kinyitni az ajtót. Nekem 4 évembe telt, hogy megtanuljam pedig van hüvelykujjam. Folytatom a kergetést a városon át, egészen az erdőig. Nem is figyelek, hogy merre járok és olyan területre tévedek, ahol még nem jártam soha. Egy pillanatra meg is állok, hogy körbenézzek. Nagyon különös hely. Mikor ismét a kutya irányába nézek, ő már nincs ott, csak a kulcsom. Felveszem és gyorsan zsebre vágom, de nem hagy nyugodni, hogy nincs meg a kutya. Távol vagyunk a várostól és nem szeretném ha baja lenne, pedig nem is ismerem.
Mostmár a kutyát keresem egy ideje, de nem találom. Egy srácot pillantok meg a távolban.
- Hé, bocsi, de nem láttál itt egy fehér kiskutyát? - kiálltom a fiúnak. - Vagyis az alapszíne fehér, de most olyan barnás a sártól, meg falevelek is vannak rajta - így már sokkal elégedettebb vagyok a keresett állat körülírásával. A fiú tovább sem reagál, ezért elindulok felé, egészen addig, amíg valami meg nem állít. Nem tudom mi az, de nagyon fáj, ahogy neki megyek, hátra is esek. - Mi a... -