Mióta az eszemet tudom érdekelt a kémia, rengetegen flúgosnak is néztek emiatt, hisz amennyire csajosan öltöztem annyira voltam mellé „stréber” is. Így nem is csoda, hogy ezen az irányon mozogva ott kötöttem ki, ahol. A kémiánál, tudományoknál és minden, ami arra épült, hogy új dolgokat fedezhessek fel. Segíteni a világnak, embereknek ezt tekintettem a küldetésemnek. Már, ha ezt lehet annak nevezni.
Az egyetemi évem alatt találtam meg végleg azokat a barátokat akik mellettem maradtak. Hé! Hiszen alapítottunk mi egy céget is ám, nehogy itt elfelejtsem ezt a nagyon fontos dolgot. Nem mást mint a Hero6 Tech Company-t. Az egység igen erősnek tűnt, hiszen ott voltunk egymásnak Tadashi, Tomago, Fred és Wasabi. Ugyan mégis ki tudna minket legyőzni? Tadashi még a kis zseni öccsét is bemutatta nekünk, Hiro-t. Aztán jött az a végzetes nap, mikor valahol az egység megtört, a molekulák kissé szétestek majd újra összeálltak egy még erősebb szövetségbe ami segített nekünk túlélni a sötétebb korszakot… valamennyire. Hiro volt aki a gyász időszakban mélyebbre zuhant mi pedig próbáltunk támogatást nyújtani, ahogy csak lehetett.


A vihar csendesült, megéltük a gyászt és közelebb kerültünk egymáshoz mindannyian, mint eddig valaha. Hiro is beilleszkedett közénk így örömmel fogadtuk miszerint talán kezd minden kicsit… normalizálódni. A lányokkal folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, beszélgettünk, buliztunk… tudjátok csupa csajos dolog. Így esett, hogy egy kicsit bátrabb éjszakánkon elkezdtük rangsorolni a hímegyedeinket. Szóval össze ülvén Tomago-val, Stella-val, Britney-l és Fényfúriával tanakodtunk húztok-vontuk. ám zavarom teljes lázba vont, nem akartam, hogy rá jöjjenek pontosan mi is lakozik kicsi lelkemben, legalábbis csak kezd burjánzani… talán. Vagy gyökeret is eresztett végleg?  Annyi a kérdés, annyi válasszal lehet ezt megtoldani, hogy össze sem számolhatom a két kezemet. Én jelenleg okos gondolattal úgy döntöttem, hogy azzal nem ártok senkinek, ha szegény Hiro-t tettem első helyre, pedig úgy szeretem mintha csak a testvérem lenne. Így kitalálható, hogy olyan nulla százalékos az egyezésünk mintha a víz és az olaj találkozna. Összekeverhetetlenek. Fred viszont teljesen más tészta, nagyon más tészta… épp ezért került a listám aljára, remélve, hogy arcom nem borul pírba. Lehet lépnem kellene, lehet tennem kellene valamit, de hát ahhoz nagyon nagy bátorság is kellene. Lehet egy hiperaktív búgócsiga vagyok, de azért azt nem mondtam, hogy egy szerelmi vallomáshoz is elég bátor. Persze az sem kerülte el a figyelmemet mindeközben mintha újra valamiféle feszültséget éreznék Tomago és Fényfúria között. Szeretném, ha összebarátkoznának, hisz Gogo-nak hatalmas szíve van. Lehet valamiként segítenem kellene?


Mindig nagy izgalommal tölt el, ha új embereket ismerhetek meg. Sokszor megkaptam már, hogy ragasztom a jókedvet és a mosolyt mintha valami kórság lenne. Én csak legyintek, hogy áh, ugyan. Nem teszek én különösebben semmit csak önmagamat adom. Talán pont ez segített ahhoz is hozzá, hogy megismerhessük Baymax-t. Briliáns ötletei voltak amik nagy segítséget nyújtottak, hogy tovább vihessük a céget. A másodlagos szempont ami talán kicsit hátsószándék is volt a részemről, hogy Hiro-ra nagyon jó hatással volt. Újabb fényt pillanthattunk meg az alagút végén, aminek talán én örültem a legjobban. Minden helyre jöhet? Jobbá válhat? Pozitív látásmódom ebben hitt. Mégis talán egy kicsit csöbörből-vödörbe esve jött számomra egy újfajta élmény. Egyik reggel kócosan, álmosan vonszoltam végig magamat a szobán, hogy megkaparintsak majd lent egy bögre kávét, de ahogy elhaladtam a tükörben valami mást láttam a szemem sarkából. Megtorpantam majd lassan visszahajolva teljesen idegen arc meredt vissza rám. Méghozzá mesebeli arc! Kitágultak a szemeim, elugrottam onnan remek ötlettől vezérelve megpofozgattam arcomat. Tuti alszom gondolatok közepette. Megrázom kicsit magamat, visszalépek a tükör elé ám a mesebeli alak nem tűnik el. Fogom magamat és megcsípem az arcom, hogy felébredjek, de egy fájdalmas szisszenéssel konstatálom, hogy bizony nem álmodom. Megsimogatom csípésem helyét, ugyan azt csinálja, mint én. Tapogatom az arcomat, közben a tükörről le sem veszem a szemeimet. Egyik kezem lassan testem mellé esik csak hagyom lógni, míg másikkal megérintem a tükröt és így kapcsolódok az új alakkal magammal szemben. Az álmosság teljesen elillant elmémből, kávé sem kell már csak egy dolog volt biztos. Azonnal beszélnem kell Tomago-val.



✦ Minden nyelven képes vagyok beszélni, nem okoz gondot számomra egy új nyelv elsajátítása.
✦ Rendkívüli kémiai tudással rendelkezem, amit különböző módon tudok hasznosítani. Képes vagyok fejben olyan számításokat végezni és gondolatmeneteket levezetni, amelyet mások talán órák múltával sem képesek megérteni.