A múlt… a valódi múltam kész kaotikus elmezavar mégis pont ideális a mi kis nagy családunkhoz. Egy összedőlt ház, elszúrt jegyesség, önmagam megtalálása és a mi drága varázslatunk újjáélesztése. Ettől vagyunk mi azok akik.
Olyan egyértelmű használni a képességeinket, mint beszívni a levegőt. Velünk születtek, velünk vannak, az én ébredésem elég furcsán alakult, egészen pontosan egy virág megérintésével. Nem tapasztaltam azelőtt semmit, emlék képeim sem voltak addig a pontig. Csak egyszerűen behozott az egyik vásárlom egy növényt, szegény haldoklott, nem tudta mihez kezdjen vele én pedig csak segíteni akartam. Így hát vittem a kis beteget, hogy megnézhessem rendesen és ahogy gondolataimba szökkent milyen gyönyörű lehetne ereje tejében új növény sarjadt. Pont olyan, mint gondolataimban.

Eddig is eléggé mardostak a kétségek, hogy nem tartozom ide, nem jó helyen vagyok… valami hiányzik és nem lehetek teljesen egész. Természetesen a családom itt volt. A szembeni panziót vezette Luisa és Mirabel, de azután a kis eset után mesebeli alak bukkant fel váratlanabbnál, váratlanabb helyeken. A parki tó tükrében, egy teljesen random kapaszkodó tükörképében vagy akár a telefonod üres képernyőjén. Ám mégsem mertem szólni eleinte senkinek, még arról sem, hogy élesztettem újjá a virágot. Még inkább úgy éreztem nem itt a helyem, ahogy pedig az emlékek elkezdtek tudatomba tódulni még inkább tudtam.
Annyira kényelmetlen volt, hogy váratlan helyzetekben tört rám egy-egy deja vu érzés. Majd jött is a múltbéli emlékkép filmje, ahol szintén nem találtam a helyemet. Megakartam felelni a családi elvárásoknak, olyanná válni, mint amilyennek az emberek elvárják. Tökéletesnek, hercegnőnek az édes kicsi Isabela-nak lenni.

Emlékeim folyama szöget ütött a fejembe, mi célja van annak, hogy mindent tudok? Mi a valódi küldetés, ami mentén el kell indulnom? Így kerestem meg Dolores-t, hogy beszélgessünk. Lehet nem csak én vagyok ennyire… fura. Fata Morgana valahogy megragadott, mintha húzna magához. Mégis bizonytalan voltam, de tudtam, hogy merre kell mennem. Rögtön Pepa néni és Felix bácsi jutottak eszembe, ám Bruno bácsit hajlandó sem voltam meghallgatni, mintha önkéntelen reakcióként lökte volna el tudatom ama opciót, hogy halljak a látomásáról.
Eldöntöttem, hogy útra fogok kelni, természetesen nem egyedül. Pepa néniékkel megyek el Fata Morganaba. Nehéz volt hátra hagyni testvéreimet és ami azt illeti Mirabel az, akire próbáltam hatni, hogy jöjjön. A mesevilágban martuk egymást, mint kutya és a macska, de itt teljesen megvoltunk. Jó testvérekként, számítva egymásra és bármit elmondhatunk a másiknak.
Döntésemhez kötve magamat mégis elszakadtam tőle és megindultam felfedezni mi várhat rám, jobban mondva ránk a családra. Magamat kerestem még ebben a világban is, elveszett gyermekként ki minden lehetőségbe belekapaszkodva próbál haladni az életében.
Hátra hagytam Londont, vele együtt a virágboltomat és letelepedtem északon a többiekkel Fata Morganaban. Gondolom mindenkinek megvan és volt a saját terve én most egyelőre Pepa és Felix spajában dolgozom. Gondozom a növényeket, besegítek itt-ott, amit csak rám mernek bízni én megcsinálom. Továbbra is azt kutatom kivé válhatok, nem akarok bizonytalanságban élni, megfelelési kényszerrel a családom felé. Szeretni akarom őket szabadon, megtalálva a saját utamat és az azokból nyíló lehetőségeket.

Camilo pedig még mindig csavarog, senki nem tud róla semmit. Titokban még én is próbáltam kideríteni hátha megtudhatjuk mi is történik vele pontosan. Hiszen számunkra a falak nem akadály, de mégis elkeserítő a tudat, ha keresel valakit esetleg valamit és nem találod. Egyesek a nagy sikereket, nagy szerelmet esetleg a kibúvókat keresek. Míg én saját magam mellett azt keresem, hogy családom végre együtt lehessen, mint mindig, boldogan és egészségesen. Abuela még, ha szigorú is volt ezt szeretné, támaszkodjunk egymásra.



Én mit fogok találni? Nem tudom. Stressz mentesen próbálom kiélvezni az előttem álló perceket, virágba borítani a spa-t, ki tudja még számomra is tartogat herceget a jövő. Aki egyértelműen nem Mariano lesz. Őt meghagyom másnak, talán pont Dolores botlik bele? Ki tudja.
Most pedig, ideje dolgozni! A vendégek sem szolgálják ki magukat, gyerünk drága olvasó te is tedd a dolgod. Vagy talán segítsek némi virágba borulással, hogy intézhesd a dolgodat?




✦ Azon szerencsések közé tartozom, hogy Fata Morgana belső határai számomra nem okoznak akadályt. Ugyanolyan átjárásom van, akár a kívülállóknak, azaz az embereknek.
✦ Képes vagyok bárhol, bármikor virágokat teremteni, növeszteni. Olyan gyönyörűek, mint amilyen ÉN magam vagyok.
✦ Képes vagyok olyan kilincs megalkotására varázslattal, ami pontosan illeszkedik azon különleges ajtókhoz, amiket Geppetto készít. Az ajtó csakis így működik, ez nyithat átjárót más világokba.