I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Észrevett. Talán még visszafordulhatok, nem? Rettentően izzad a tenyerem miközben próbálom leplezni az idegességemet. Helyet foglalok vele szembe és valamiért a telefonjára pillantok először aztán csak ekkor döbbenek rá mik is vannak beleírva majd Dariara nézek. - Szia! Úgy gondoltam ideje, hogy beszéljünk egymással. – Köhintek egyet csak, hogy megjöjjön a hangom végre. Itt kezdődtek a bajok. Most bekéne vallanom neki a dolgokat, de mivan akkor, ha nem hiszi el. Te szép csillagos ég! Mit tudnék tenni? Leginkább semmit. Egy hatalmas nagy levegőt veszek. – Teljesen biztos, hogy most kifogsz nevetni ezért. Szóval ez az egész onnan indult.. – Próbálom a szavakat keresni és rettentően zavarba jövök. – Már évek óta szerelmes vagyok Tobyba és soha nem figyelt fel rám úgy, mint rád mikor idejöttél az iskolába. Rettentően idegesített ez az egész dolog, mivel úgy éreztem, hogy kitéptek egy darabot a szívemből. Gondoltam, ha gyűlölek akkor könnyebb lesz, de nem lett könnyebb és azért ezt szeretném jóvá tenni, mert én nem ilyen ember vagyok. Kimondtam, amit már oly’ rég kikellett volna mondanom szegény lánynak, de soha nem mertem mert magamnak se ismertem be a dolgokat ezért neki se adtam arra esélyt, hogy jobban megismerjen. Inkább tényleg más érzelmek felé fordultam minthogy a sajátjaimra hallgattam volna. - Én tényleg nem akartam neked semmit se ártani Daria, de tudjuk milyen egy ember a szerelmi bánat miatt. Nem szeretném, hogy azt gondold, hogy ilyen vagyok. Talán az elején már tisztáznom kellett volna veled, mert én is elveszett voltam mikor idekerültem és volt, aki segített. Ezt kellett volna tennem. Sajnálom! Megbántam csúnya viselkedésemet és mintha a lelkem egy kis része megnyugodott volna ezzel, de még vártam az ő válaszát is.
Vajon képes eljönni és a szemembe nézni? Nehéz elképzelnem. De azért egy részem reménykedik is, hogy nem várok hiába ezen az amúgy egész hangulatos, kellemes helyen. A telefonomba merülök újra, és az üzeneteket olvasgatom, azon gondolkodva, miért tette ezt. Ha baja van velem, nem korrektebb mindezt megmondania nekem? Vagy azt, ha el akar üldözni! Nem mintha mennék. Nem akarok. Alapvetően jól érzem magam itt, még akkor is, ha kezdő vagyok és akkor is, ha a fizetés nem túl sok. Kijövök belőle és élvezem, amit csinálok, akkor nem is kell több. Azt hiszem. Sóhajtok. Percek telnek el, amik már-már óráknak tűnnek. Mély levegőt veszek. Aztán ahogy felemelem a fejem és körülnézek, megpillantom a lányt. Hát eljött. Ezek szerint nem fél végre szembenézni velem, ugye? Várom, hogy közelebb érjen hozzám, addig nem teszek semmit. Mikor elég közel ér, akkor emelem fel a kezem és intek neki köszönésképpen. - Szia. Nem hittem, hogy eljössz. – Jegyzem meg egy kissé talán nyersen, de a helyzetre való tekintettel jogosan. – Mondd, miért utálsz engem annyira? – Rögtön a lényegre térek. A mobilom a pulton hever, a képernyőzár még nem aktiválódott, így ha esetleg odapillant a lányt, elolvashatja az első három üzenetet. Egyelőre én magam nem térek rá, nem vágom a fejéhez, mert első körben tőle várok választ.
Messages
unknow
Edit
Tűnj már el végre. Nem látod, hogy senki sem kíváncsi rád? Add fel, Daria! Ez a hely nem neked való.
Nem vetted észre, hogy az Igazgató agyára mész? Minden egyes aprósággal odamész hozzá. A pokolra kíván, hidd el nekem!
Az Igazgatóhelyettes is legszívesebben eltüntetne a suliból.
Mióta Dariaval némileg kicsit összekaptam, furdal a lelkiismeretem, mert nem vagyok én ilyen ember. Mondjuk szokták mondani, hogy a szerelmi féltékenység mindenkiből kihozza a legrosszabbat, természetesen még belőlem is. Ilyenkor az elengedés a legjobb dolog. Fájdalmas, még is azért legalább megszabadulunk egy érzéstől. Sóhajtva látok neki újra a tanári feladataimnak az asztalom előtt, hátha azok elterelik a gondolataimat. A széken hátra dőlve viszont újra elkezdtem gondolkodni. Mivel egy igen aranyos lány és nem is értem miért ignoráltam mindig egy dolog miatt. Meg még új is és ezzel nehezítem a dolgát. Pedig tudnom kéne milyen az, ha valaki új egy helyen mert én is az voltam egykor. Micsoda káosz volt az. Anyámtól elmenekülve egy új helyen vágtam neki mindennek és mennyire jól is tettem. Daria is egy kis törődést érdemelne és egy jó barátságot. Egyik nap az iskola folyosóján eldöntöttem, hogy megpróbálkozok valamivel, amivel eltudjuk ásni a csatabárdot. Aztán megfutamodtam, amikor kilépett a tanáriból. A székemből felállva, az előszobámba lépkedtem, hogy felöltözzek egy kellemes sétához. Felvettem egy bebújos cipőt, meg a kedvenc rózsaszín dzsekimet. Kilépve az ajtón bezártam majd a zsebembe mélyesztettem a kulcsomat és a telefonomat. Csak én és a természet, semmi más. Az utcára érve nagyot szippantottam a levegőből és csak elindultam valamerre céltalanul. Már jó ideje mentem mikor egy pillanatra megrezzent a telefon a zsebembe. Kihalászva, feloldottam és az sms-eket nyitottam meg. Az ismerős név láttán nyeltem egyet majd elolvastam. Elhívott a koktélozóba, ami furcsa is volt és egyúttal kíváncsivá tett mit is szeretne. Nem éppen italozáshoz öltöztem fel a kis melegítőnadrágommal, de megtisztelem a jelenlétemmel. Nem voltam túl messze a helytől, így hamar odaértem. A nagy ablak előtt megálltam és benéztem. Megpillantottam Daria vörös haját és éreztem, hogy kissé kezdek rosszul lenni miközben haboztam. Végül mégis csak megfogtam az ajtót majd belépve, elindultam felé magabiztos léptekkel, de rettegve.
Még mindig nem bírok napirendre térni afelett, ami körülöttem történik mostanában. Én tényleg mindent megpróbáltam, hogy beilleszkedjek, de utálnak. És erre a legjobb bizonyíték Dorothea. Nem tettem ellene semmit, mégis az első pillanattól fogva úgy fúj rám, mint egy macska a kutyára. Most pedig ezek az sms-ek. Biztos vagyok benne, hogy ő küldte. Ő az, aki azt akarja, hogy elmenjek innen, a suliból, talán a városból is. De hogy képzeli ezt? Névtelenül üzengetni baromi jó dolog! Érett és felnőtt viselkedésre vall. Pedig tanár, ha nem tévedek. Mindegy. Muszáj végre tiszta vizet önteni a pohárba, ha már múltkor nem sikerült. Jó, abban a pillanatban úgy éreztem, soha nem fogok beszélni vele újra, de most hagyjam, hogy szórakozzon velem? Egy hete nem alszok rendesen a hülye üzenetei miatt. És egyre rosszabb. Kezdem azt hinni, ha nem teszem, amit mond, valami rossz dolog fog történni.
Messages
unknow
Edit
Tűnj már el végre. Nem látod, hogy senki sem kíváncsi rád? Add fel, Daria! Ez a hely nem neked való.
Nem vetted észre, hogy az Igazgató agyára mész? Minden egyes aprósággal odamész hozzá. A pokolra kíván, hidd el nekem!
Az Igazgatóhelyettes is legszívesebben eltüntetne a suliból.
Segítsek pakolni?
Azt a srácot meg jobb, ha békén hagyod, mert így is szenved miattad...
Én szóltam…
Type your message here
Send
Mély levegőt veszek. Írtam egy üzenetet Dorotheának nem is olyan rég, de fogalmam sincs, olvassa-e egyáltalán vagy megtisztel-e a jelenlétével. Én, vele ellentétben felvállaltam a nevem. Ide, Summer koktélozójába hívtam. Nem, nem békejobbot akarok nyújtani, de úgy érzem, szükségem van némi italra ahhoz, hogy le tudjam küzdeni ezt a feszültséget magamban.
// Az sms-eket nem egyszerre kapta meg, hanem részletekben, de majd úgy tervezem, megmutatja Aranyhajnak az egészet. //
Legutóbbi képek
Észrevett. Talán még visszafordulhatok, nem? Rettentően izzad a tenyerem miközben próbálom leplezni az idegességemet. Helyet foglalok vele szembe és valamiért a telefonjára pillantok először aztán csak ekkor döbbenek rá mik is vannak beleírva majd Dariara nézek. 
//