Hei & Sung-Min

how drunk were we?

Hangjából ítélve nem igazán repes az örömtől, hogy ilyen kora reggel beállítottam nála. De majd meghálálja, amikor időben beér a munkahelyére és nem kap egy szidást a főnökségtől.
- Téged is öröm látni, haver. - válaszolom csak ennyivel a kifakadását, továbbra vidám mosollyal pislogva le az álmos haveromra. - Ja igen, annak nem én vagyok az okozója, hanem a tegnap este. - keresztbe is teszem lábaimat, majd hátradőlök az ágyon, s kezeimet összekulcsolom a tarkóm mögött. Szívesen visszabújnék én is a takaróm alá, de ma reggel sikerült megemberelnem magam annyira, hogy ne legyen lusta egész nap. Amióta Blanca felkeltette az érdeklődésemet, érzem magamban a késztetést a változásra. Jobb ember akarok lenni. Olyan, aki korán kell, jógázik egyet, megfőzi a reggelit, aztán út ered, hogy elinduljon a napja. Egy lusta tuskónak mégis mi haszna volna egy olyan nő mellett, mint Ő?
Sung-Min viselkedése roppant üdítő e kora reggelen, így nem is tudom visszafogni, hogy ne szórakozzak egy jót a fásult, másnapos arcain.
- Lehet csak nem tetszik neki a belőled áradó hullaszag. - nevetve ülök fel, hogy megvakargathassam a kutya feje búbját. - Ha azt mondom van fél órád elkészülni, azzal sokat mondok? - pillantok fel a kutya simogatása közben. Jó, egy kicsit elkéstem így is, de ez mind csak azért mert túl sok időt töltöttem a zuhany alatt. Ma estére már biztosan nem is jut nekem meleg víz… De legalább jól le tudtam forrázni az arcomat és kellőképp felébredtem tőle. Lehet pont ezért nem érzem magam annyira ramatyul, mint a haverom. Ám mielőtt még szóba hozhatnám a forró fürdő előnyeit, magamba fojtom a szavakat a kérdése végett.
- Fel. - válaszolom meg csak ennyivel. - Bár azt hiszem ez már mindennapos, ha iszunk. Lehet meg kellene látogatnunk Vertát. Mielőtt még kiderül, hogy valami komoly agyi bajunk van, nem gondolod? - vetem fel az ötletet, bár az is igaz, hogy a nőtől jobban parázok. Van benne valami túlvilági sötétség, amit a tekintetéből áraszt. Meg aztán sose tűnt úgy, hogy annyira imádja, ha a nővére körül sürgök-forgok.
- No de, vesd be magad a fürdőbe, addig Duduoval megvárunk kint. - veszek is egy lendületet és felpattanok a matracról. Aztán csak füttyentek a kutyának, hogy jöjjön velem. Össze is szedem a nyakörvét és a pórázt. Ameddig a gazdája elintézi a reggeli melóját, azt hiszem Duduo megérdemel egy sétát. Duduo… Mindig olyan ismerősnek hangzott a neve.

389 szó

Hei & Sung-Min

do you have as much headache as mine?

Mondhatnám édesdeden durmolok, de talán még ez sem lenne teljesen igaz. Azért még álmaimba is kezd elérni az a tudat, hogy mennyire is hasogat a valóságba fejem. Nem piskóta mennyiség, amit megittunk múlt éjjel Heivel. Ami nevetségessé teszi leginkább ezt az egészet, hogy még álmomban is ezzel foglalkozom. Mármint amit beszéltünk, újra feljött az este jó pár pohár alkohol mellett. Azért no képzeld el, hogy kell feldolgoznod miszerint látsz valami furát a tükörben!
Ám álmomban megint valami régi emlékféle kezd megelevenedni fejfájás ide vagy oda. Egy srácról és rólam… egy közös dologról.  Talán ezen a helyen együtt voltunk? Vajon hova tartottunk és… miért mentünk oda? Magas hegyek… szép erdő, amely a szín összes pompájába beleburkolózott, ősz lenne? Valahol egy női hang is felcsendül… fehér ruhát látok, de igen bosszantó, hogy ennyire alacsony vagyok. Kutya lét átka.
Mindeközben a valóságból mit sem igen hallok meg, mint mondjuk azt, hogy Hei a lakásom előtt van. Nos igen, ilyenkor nem igen hallom meg a bizonyos ébresztőt. Minek is az? Hiszen az csak egy ajánlás arra, hogy lehet nem ártana elmenni dolgozni és pénzt keresni. Pedig, ha alvásról van szó én igencsak verhetetlen lennék és milliomos is, ha éppenséggel ezért fizhetnének. Milyen kényelmes is lenne. Álombéli emlékeim hatására morranok egyet és fordulok, ám a kopogtatásra és nevem elnyújtott szótagjai nem jutnak el agyamig.  A testem pedig biztos is szeretne maradni, hogy ne ébredjek fel a cudar valóságra a fejemre húzom a takarót morgolódva és szusszanva alszom tovább. Milyen jó is beburkolózni és mit sem foglalkozni a valósággal.
Újabb reakciómentes szuszogás fogadja barátomat, mint aki jelenleg süket és minimum valamit beledugtak a fülébe. Lehet a pia hatott a hallásomra is és szelektál? Meglehet, nem vagyok már mai zsengepelyhes, hogy csak úgy döntsem akaratlanul is magamba az alkoholt, megtud elég rendesen gyötörni.
Viszont a rúgásra már én is reagálok. Elégedetlen nyögés fog el, mert sikerül majdnem igen érzékeny helyen eltalálni, ahol szomorú története lenne a családi ékszereimnek. Erre ébredezek már, arra meg még jobban, ahogy levágódik az ágyam szélére.
- Mi a pokol?! Megvesztél…? - igencsak méltatlankodó és álmos hangot hallatok ki magamból. - Jó reggelt a frászt! Aucs… a jó reggeleken nem hasogat így egy ember feje! - jelentem ki és már kapok is fejemhez, közben pedig leműtöm magamról az eddig jótékony és biztonságot nyújtó takarót. Még nincs kedvem feltápászkodni, de félő megint valamit csinál… így is ahogy moccanok nem veszem észre, de lezuttyanok a padlóra.
- Nézd meg! Még ez is. - nyögöm, erre pedig most találja meg a legjobb alkalmat Dudou, hogy berontson és Heire vesse magát. Nagy farokcsóválás és ugatás közepette. Szinte annyi, hogy nem kezd el táncolni feneke is annyira örül neki. Köröz körülötte még az ágyra is fel-fel mászva.
- Szépen vagyunk, nem is foglalkozik a gazdájával. - küszködöm fel ülő helyzetbe magamat és szisszenve megfogom a fejemet is. Ez marhára nem volt jó ötlet. - Egyáltalán hány óra van? - próbálom elővakarni telefonomat a párnám alól, szinte már lustán elnyúlva így is, hogy a földön ülök fullos másnapossággal.
- Megint felhozódott a téma tegnap, igaz? - mellékesen jön elő a kérdés, de szeretném tudni mennyire emlékszem jól. Talán a pia nem teljesen törölt ki mindent tudatomból mint egy kékhalál a gépnél.

548 szó ••• megjegyzés ••• youtube

Hei & Sung-Min

how drunk were we?

Kisebb szakaszokban elevenülnek fel előttem a múlt este társalgásai. Sung-Minnel megint a sárga földig ittuk magunkat, így egész kevés infó maradt meg az amúgy hosszúra nyújtott estéből. Ha tippelnem kéne, akkor megint a tükörben látottakról lehetett szó. Itt már csak annyi a kérdés, hogy jobban kiveséztük-e a történteket vagy ugyanaz a hülyeség ment tovább, mint a múltkor?
Egyáltalán szóba hoztam neki a fehér ruhás nőt? Kétlem... Arra biztosan emlékeznék, még részegen is.
Pár hét már eltelt azóta a nap óta, hogy az emlékképek arról a nőről felelevenedtek bennem. Hiába nem tudok hozzá még arcot társítani, érzem a csontjaimban, hogy egymáshoz tartozunk. Bolondság lenne? Meglehet.
- Sung-Min! Ébresztő, pajtás! - állapodok meg barátom lakásának ajtajánál. Remélhetőleg nem aludt el megint, ma dolgoznia kell. Szerencséjére pedig ma leszek olyan gavallér, hogy elkísérjem, de csakis azért, mert So-Youn is ott lesz. Nem titok, hogy érdekel a lány, bár a húga mintha nem teljesen pártolná az én próbálkozásaimat. Ettől függetlenül akad alkalom arra, hogy én felügyeljem So-Youn épségét, aminek felettébb örülök. Bár eddig minden megkísérlésem kudarcba fulladt, de legalább már kommunikálunk. Valamennyit... Olyan rejtélyes, megfejtenivaló lány, hát még szép, ha nem tudok csak úgy lemondani róla. Kicsit körül is lengi az a titokzatosság, melyet a fehér ruhás nőnél is érzek. Mellőzve a halálfélelmet, amit sikeresen átéltem az első alkalommal, amikor emlékeztem rá.
- Suuuung-miiin? - nyújtom el nevének szótagjait, aztán csak úgy döntök, hogy koppantok még párat, mielőtt a saját pótkulcsommal kinyitnám az ajtaját. Erről még ő sem tud, de titokban csináltam egy másolatot, pontosan az ilyen alkalmakra.
A hálószobát becélozva már húzom is szét a sötét lakásban a függönyöket, majd az ágya mellett megállva paskolom meg a takaró alatti emberkupacot. - El fogsz késni, haver. - végül barátiasan rúgom hátsón -legalábbis remélem jó helyen találom el-, majd levetem magam az ágya szélére.
- Jó reggelt. - vigyorgok rá kicsattanó kedvvel. Na igen, mintha a pár órával ezelőtti énemet látnám. Az én ébredésem sem volt egyszerű, hiszen az a tömérdek sok alkohol másnapra igazán megteszi a hatását.

325 szó